Szabó Eszter blogja

Kedveskéim,
hamarosan visszateszem a blog székhelyét a szaboeszti.hu-ra.
nem volt jó 5let itt blogolni, majd ott leírom, hogy miért..

na. join!!:))))))

http://www.facebook.com/pages/Szabo-Eszter-Blogja-szaboeszterbeolhu/108956795793898?ref=search&sid=1083550962.2647819517..1

Egyébként nem nagyon hiszek én az alá- és fölérendeltségben, megmondom az őszintét Joshi úr. Ebben voltak pechesek a főnökeim, és emiatt szerencsések a gyerekeim asszem.
Már megpróbáltam, de sajna nemtom tisztelni azt, aki betölt valamilyen pozíciót, modjuk tanár, vagy orvos, ha mellesleg seggfej. Ezzel szemben tudnék ragaszkodni egy-egy csöveshez ha jó arc. Ráadásul még azt sem érzem, hogy ezek túlságosan rebellis gondolatok volnának, tök normálisnak tartom őket, jelenkori szokások ellenére.
Vagyis: ha hülye lennék netán, akkor nincs betegségtudatom.

Az egyik barátnőm elmesélte, hogy a közvetlen főnökei általában utálják, mert nem bírja, ha irányítják, így állandóan beszól nekik. Mindig az menti meg, hogy jól dolgozik, és a főőfőnökök ezért szeretik.
Szóvalhogy minden vezetőjével előbb-utóbb ugyanolyan viszonyba kerül: gázba.
Aztán rájöttem, hogy én is hasonló vagyok, csak épp én jóba keveredtem mindegyikkel, és általában az lett, hogy egy hónapon belül már zoliztam a vezérigazatót és a büfében röhögtem vele egész nap. Nem mondom, hogy az én helyzetemet más motiválta , mint a barátnőmét, de azt sem állítanám, hogy hajlandó lennék bárkit aki pölö ellenszenves, sértő, goromba és sötét, hajbókolva kiszolgálni.
Az lehet a legrosszabb, amikor tudod, hogy hujeséget mond a főnök és meg kell csinálnod. Mi a teendő?

Nemtom..

Szerintem kurvamunka ez is, de nevezhetjük cselédségnek is.
Igen, szerintem a ribancmunka nem akkor gáz, ha dugás van benne, hanem ha megcsinálsz olyasmit, amit amúgy nem tennél.És innentől kezdve tökmindegy, hogy dugsz vagy könyvelsz a pénzért.
Jaaaa, hogy azt mondják, hogy ez a felnőttek világa és vannak kompromisszumok, amiket egy bizonyos kor fölött már megköt az ember a családja anyagi és önmaga egisztenciális biztonsága érdekében?
Hogy ezt mondják?

Hülyeséget mondanak, ennyi.
Mert én meg azt mondom, hogy azért mondják, mert ilyenkor mertegetőznek a kurvák, és tőlem lehet bankigazgató is: ha pénzt fogad el azért, amitől undorodik, akkor ribi.
Haha! Mintha a családnak az lenne a legfontosabb, hogy apa egész nap prostituáltkodjon, aztán hozzon haza sok pénzt, amin jól össze lehet veszni. Elment volna postásnak, már tízkor otthon lenne, és nem maradna pénz veszekedésni alapnak.

Igen, mennyivel okosabb lett volna, ha elhúz buszvezetőnek, vagy elhelyezkedik a médiában, ahelyett, hogy végigszopott volna öt ével az egyetemen, aztán még hatvanat utána. De egyébként biztos nagy autója van. Lehet, hogy senki nem jár akkora autóval, mint ő.
Max a buszvezetők..

Na mindegy, mondhatnám, hogy mindegy nekem, ki mit csinál, de sajna nem az a lényeg, hogy mit csinál, hanem hogy mivel pakolja tele a folyamatosan táguló univerzumot, és hogyan hat a környezetére, és e tekintetben már nem büszkélkedhetnek azok, akik életben tartják a diktatórikus főnökuralmat, amihez elsősorban alattvalók kellenek. Ők hívják életre a hitlereket. Az igény.

Úgyhogy ezennel mindenkit felszóltok, akinek igazán tahó főnöke van, hogy találja ki, mihez volna kedve,  és miben lenne hasznos a világunk számára, majd menjen be a főnökhöz és mondja meg neki, hogy szevasz, meg még amit gondol.
Kizárólag a világ jobbá válása érdekében.
Komolyan.

Azért, mert amúgy mit lenne a jobb mondani 80 évesen?
“Végigszoptam 60 évet, mindent eltűrtem, semmire nem jutott időm, a gyereimet alig ismertem, de itt az autóm, tudod kisonokám, nézd csak ez akkoriban még menő volt…”
Vagy azt, hogy “.. és akkor 2010 tavaszán aztán
bementem a Józsihoz, ráborítottam az asztalt, a fejére öntöttem a kávét, és eljöttem, -így valósítottam meg álmaimat kisonokám, sokat kellett dolgozni, kockáztatni, de azért megérte..”

 

Találd ki, hogy melyik  úton vagy, és melyik akarsz lenni. Akármelyik lehetsz.

Nem mondom,  nekem is kimaradt egy pár év ilyen szempontból, egy darabig úgy éreztem, hogy meg kell tennem bizonyos dolgokat, hogy szeressenek, vagy hívjanak, de észrevettem, hogy ettől nem érzem magam jobban, hanem inkább valami alárendelt szolgálónak.

Asszem a hagyományos értelemben vett főnökökre nincs szükség.
Sőt, a főnöknek kéne a leginkább alkalmazottnak lennie, és bevinni az otthoni kanapét, ha a vendégek nem tudnak leülni, ha kell, SK lefesteni az utcafrontot, és úgy általában utolsóként kiugrani a hajóból, mindegy, hogy süllyedvagy nem.
Asszem egy diktátor főnöknél okosabb a kutyasétáltató kislány, aki csak fogja a pórázokat és amúgy minden kutyának megengedi, hogy végezze a dolgát és
csak szélsőséges esetekben szól bele, ha pölö valakit elütni készül az autó. Egyébként meg feladja a pórázokat, kitalálja az útvonalat, ad vizet meg falatkákat,
és olykor betanítja őket egy-két dologra. Asszem ennyi az egész.

Továbbítanám a Velvet egyik mai cikkét..

Gigászok csatája: Sarka Kata Kiszel Tünde bojkottjára szólít
velvet
2010. március 23., kedd 16:04 | Frissítve: 14 órája

A Glamour magazin kitiltotta Kiszel Tündét a partijáról, ami Tornóczky Anita és Sarka Kata szerint jó lépés volt, sőt szerintük egy ideális világban az események nagy részéről kitiltanák Kiszelt. A két celebnek még az a félig vicces ötlet is tetszett, hogy a különféle szórakozóhelyekre lehessen Kiszel-Stop matricát tenni.

Amióta Kiszel Tündét nem engedték be a Glamour-gálára [1], azóta körülötte forog a celebvilág. Alig néhány nap alatt többet szerepelhetett, mintha a világ összes díjátadó gáláján megjelent volna egyszerre, ezt mindenképpen megköszönheti a magazinnak.

Az viszont már kellemetlenebb, hogy azért kapták fel, mert ciki. Legutóbb például Sarka Kata és Tornóczky Anita keltek ki ellene egy eseményen – ahogy az a juj.hu [2] videójából kiderült.

Tornóczky azért van most rosszban Kiszellel, mert Kiszel nemrég valahol azt mondta, hogy Tornóczky nászajándékba kapott mosógépét közpénzből vették [3]. Azt nem tudni, hogy ebből mennyi az igazság, az viszont biztos, hogy Tornóczkynak nem esett jól ez a vád, ezért Sarka Katával karöltve nagyon szépen lovalják bele magukat Kiszel Tünde szapulásába egy alig néhány perces videóban.

A felvétel alapján Sarka Kata a felbujtó, aki üdvözölte a Glamour döntését, és elképzelt egy olyan világot, ahol a celebek a celebeseményekre csak meghívókkal érkezhetnek, és nem fordulhatna elő az, hogy valakit csak úgy beengednek. Extrém esetben akár még Kiszel-Stop matricákat is helyezhetnének az ajtókra, bár ezt már csak a riporter felvetésére helyeselték.

A beszélgetést végül az élet egyik nagy kérdésével zárták, némileg cinikusan: Ki az a Kiszel Tünde?

 

Na bazz. És még mondja valaki, hogy a celebek nem jó fejek! Hogy lefikkantottatok amikor meg mertem említeni, mekkor idióták.. Tessék, bemásoltam egy mindennapos sztorit , ami történetesen a nyilvánosság elé került.
Na, bár szerintem a velvet soha nem találja el, mikor és hogyan kell elegánsan és humorosan geciskedni, a gigászok csatája-cím azért igen vicces volt.
Egyébként kaptam mai is egy megívót valamilyen partira, ahol egy új férfimagazin mutatkozik majd be. Most már biztos, hogy nem megyek el, -ez a cikk feltépte a régi sebeket:).

Meghát  jártam oviba és nem hiányzik. Akkor jó volt, de manapság már nem élvezném, úgy érzem. Nem mondom én, hogy baj lenne a négyévesekkel, vagy az azon a szinten álló nagyobbakkal, csak azt, hogy én már felnőttem, -nehezen tudnánk olyan bulit találni, amiben mindkét korcsoport jól érzi magát.

Szegény Tündi, pedig olyan ari. Kollégáival ellentétben tud köszönni, mindenkihez van egy-két kedves szava, még akkor is, ha nem ismeri személyesen.  Szimpatikus ember, komolyan. Én nagyon szeretem, sajnálom, ezek után csak mégjobban. Nem különcködésből mondom, hanem csak ez van. Zimány Linda is jó fej például, ellentétben a hagyományos értelemben vett menő arcokkal.

Általában érvényes alapigazság, hogy akiról a celebvilágban az sejted, hogy szar arc, az az is.

Másik alapszabály, hogy aki nagyon kedves, bájos, istenezős, vallásos, mosolygós, joviális a kamerák előtt az biztos, hogy egy geci, ezt még a megában tanultam és nagyon bejött.

Ja, harmadik alapszabály, ha celebeket akarsz megítélni, hogy aki nagyot mond, az mindig kicsit gondol, vagyis sötét mint a tök. Aki “megálmodta”, mindig tudta”, “sohasem lesz képes” és úgy általában hatalmas dolgokkal rukkol elő, annak azért van erre szüksége, mert dög unalmas, és ezt próbálja rejtegetni.

Aki normális, az normálisan viselkedik, néha kedves, de emberi módon reagál, jó példa a Csonka Pici. A magatartása nem szélsőséges, hanem normális, nem látványos, viszont igazi.

Mindegyik fenti szabály alapja az, hogy aki okos, szép, vagy kedves, az ezzel nem villog. Villognia ilyen tulajdonságokkal csak annak kell, aki egyáltalán nem ilyen, de azt akarja, hogy annak lássák valamilyen vélt vagy valós előny megszerzése reményében.
Tüncire visszatérve nem lehet egy kellemes szerep megélhetési celebnek lenni, (ez Sarka Kata is tudhatná) és valóban, egyszerűen kötelező bejutni minden rendezvényre, és még innentől sem biztos, hogy bárki fizet majd az interjúért, egy két dzsungelceleb-hónappal kell kihúzni aztán évekig.  Nem mindenkinek adatik meg, hogy fizessenek minden egyes vetkőzéséért, ami az étetében megtörténik, csak néhány kurvának, megy egy-két celebnek, aki szereti az ilyesmit.

Hát olyan nagy baj ez, hogy be akart menni a glamour szaros bulijára, ahol a saját magukat megszavazó hírességek diadalát nézte volna végig? Hát úgy fel kell háborodni ezen? Szerintem inkább megtisztelő, hogy egyes hírességek vállalják a lebukás kockázatát és meghívót nyomtatnak maguknak csak azért, hogy bejussanak egy olyan buliba, ahol:
1. először megnézed, ki fektetett be többet abba, hogy első legyen. (Mindenki magára szavaz, ne legyenek illúzióid. Hogy honnan tudom?Te például hányszor szavaztál az idei glamour-díjasokra???? Na látod. Ez az egész szar senkinek nem fontos, csak a glamournak meg a huszonnégy jelöltnek. Nem is szavaz más, csak ők meg az anyukájuk, ha még el nem adták..)
2. Aztán tülekedhetsz a pultnál, az ingyen piáért, mint egy csöves az ételosztáson, sztem megalázó helyzetek sora, amibe belekényszerítenek. Paparazzok az ajtóban figyelik, hogy híztál-e, el van-e kenődve a sminked, felszaladt-e a harisnyád, aztán az előbb említett ingyenkonyha, meg mindig  vigyorogjál, ha arra megy egy fotós, hogy jól nézzél ki a Kiskegyed partirovatában. Nagyon fontos, látják anyád munkatársai, mit szólnak, plusz a leendő ruhaszponzorok, -ezt huszonöt darab jövőbeli kínai topod bánhatja. Ha odamegy egy celeb, akkor tudod, hogy akar valamit, ha nem megy oda, akkor egyedül vagy és nézed, ahogy szaladgálnak és ingyenpiálnak.

Micsoda felhőtlen örömmámor.
+ Igen, ha épp nyerőben vagy, néhány celeb is odamájerkodik és kitörő mű-őrömmel üdvözöl, majd továbbszalad, hátha valahol megtalálja a legjobb, karrierje szempontjából is leghasznosabb fejet, vagy legalább egy szabad Aktív-stábot. Mindenki egész este rohangál, mint egy szaros rapid-randin, és aki fontos lehet neki, ahhoz odamegy. 5percnél tovább senki nem beszél veled, de érthető, nem vagy főszerkesztő, azokhoz kell szaladgálni.
+ iszonyat hangos a zene, és ha lenne értelme, akkor sem tudnál beszélhetni. Általában Éliás Junior ordít, borzalmas Barry White imitátorként és egyáltalán nincs tisztában az ízlés fogalmával.
3. a csávók kint vizslatják a kocsidat, a nők bent a ruhádat meg a hajadat. Tökmindegy, mi a véleményük, vagy fintorognak, vagy mosolyognak. Az egyiket ha odanézel, a másikat akkor, ha nem.
Tényleg, micsoda fasza szórakozás.

A helyükben én hálás lennék, hogy valaki ennyire odavágyik.

Ja, végül, egy pár óra alatt felzabálnak mindent és hazahúznak. Ha összeveszel velük, nyilvános bojkottot hirdetnek és ellenmatricákat gyárttatnak.

Na ezek után vágyakozz ezekre a szarokra.
Én továbbra sem megyek el, olyanra, amit az év egyik legnagyobb bulijaként hirdetnek, mert azon biztosan nagyon hangos lesz a zene, én meg olyan régimódi vagyok, hogy szeretek beszélhgetni. Ahol díjat osztanak és szavazni lehetett, oda sem. Nem szeretem a versenyeket, ebben a mega is megerősített. Abban hiszek, hogy mindneki tegye a dolgát, azt, amit a legjobban szeret, és ha boldog, akkor ő az első.

És bazz, lehessen már más is első és ne úgy, hogy megszavazza magát, aztán úgy tesz, mintha mások tették volna, hanem úgy, hogy egyszerűen csak érzi, hogy első, mert minden oké . Nem mások mondják, hanem ő. Nem kell kihirdetni, csak úgy belegondolni.

És celebbuli meg végképp nem kell hozzá. 

Szóval inkább egy jó esti szalonnasütés Jóska szomszéddal, én azt mondom. Jó hangulat, elfogadó környezet, fogalma sincs, jó e az autóm, a hajamról nem is beszélve, úgyhogy soha jobbat. Még a Sokolból kiszűrődő halk lakodalmast is elviselem. Sőt, tőlem még hangos is lehet.

Hihhh, há én fel nem foghatom, hogy miből gondolja bárki, hogy ha lefikkantja közös ismerőseinket, akkor annak lesz valami hatása nálam. Mondjuk sajnos megtörtént esetből táplálkozik, mert régebben volt, és én szépen mindenkire jól megharagudtam, akit javasolt, hogy ez is milyen, meg az is, aztán meg találkoztunk és én jól haragudtam, ők meg a legjobb barátok voltak..
Azér bazz, ne úgy működjön már a világ, hogy mindenki csak veled legyen jóba’…

Vicces egyébként, hogy vannak, akik nem tudják elviselni, ha jót mondok mondjuk egy közös ismerősről és rögtön tronfolnak egy kemény sztorival. Mostmár azt is megkaptam, hogy olyan ember nem áll szóba, XY-nal, aki igazán számít. Hát mondom, akkor én nem számítok, a viszonlátásra.

Mi az, hogy aki számít? Most komolyan, akkor ezek szerint azért van velem haverságba, mert igazán számítok.Egyébként nyilván mindnekivel ezért haverkodik, én meg segítettem is sokat, tényleg, dejó, számítok, fasza.
Asszem az ő helyében nem azon pörögnék, hogy olyan emberekkel legyen, akik számítanak, hanem hogy én számítsak valamit, akár egy keveset is, mondjuk annyit, hogy ezek után megadja azt a kurva telefonszámot, amit kértem.
Arra azt mondta, hogy nem.
Najóvan, nekem mindegy, megszerezem máshonnan.

Na egyébként a világon a legdurvább, hogy 2 ilyen arcot ismerek valamennyire, és mindkettőnek az a legnagyobb parája, hogy titokban nem szeretik…
Na ezt add össze: épp attól fél, amit ő csinál. Hogy lefikázzák, kibeszélik, mitgondolnak…
Hihh, hát kell ezek után már igazságot tenni valakinek??

Hát szükséges ezek után még rapport, és igazságszolgáltatás?

Na, e logika mentén visziont a paráiból mindeki kitalálhatja, mit csinél rosszul. Na innentől kezdve nem is olyan nagy baj, ha aggódik az ember valamin,inkább segítség, hogy megfejtse, mit csinálatna jobban.
na.
vagyis:
Aki tehát attól fél, hogy kipofázzák, talán hagyja abba,mások fikkantását, és akkor a para is megszűnik.

Aki a haláltól, vagy a betegségektl fél, az asszem azt érzi, hogy nem elég hasznos, vagyis ki kell bontakoztatnia titkos tehetségét, és hasznossá lenni a világban.

Aki az elszegényedéstől fél, adjon sokat, akármit, free és lehet, hogy könnyebben beengedi majd az életébe a kínálkozó lehetőségeket.

Aki az egyedülléttől fél, az nyilván nem szeret önmagával lenni. Érdekes, hogy másokat viszont szívesen kárhoztatna erre. Inkább godolkodjon el azon, vajon adni mit tud egy kapcsolatban, ahelyett, hogy csak elvárna.

Szerintem amúgy nem szabad nemet mondani, ha az ember már megtanulta. Addig kihívás, de onnantól már élni kell a lehetőségekkel. Komolyan, én például már tudok, most meg kell tanulnom igent mondani, ez az érzésem. Ilyenekre, mint a Mr és Mrs, vagy az olyan bulikra, amik úgy jótékonyságik, hogy ingyen lépjünk fel, és a bevétel 5%-kát állítólag a szegényeknek adják. Amúgy meg evi-ivi, luxuri a köbön, 95%, zsebbe.

Nem, ne mondd, hogy balfaszság erre igent mondani, szerintem nem az, hanem feladat. Mutatója annak, hogy vagy-e annyira nemes lelkű, hogy nagyvonalúan odaajándékozd a bulit az ilyen genyáknak.
Mindenkinek vannak ilyen próbái, job ha megfigyeled, a legtöbb embernél előbb utóbb előkerül legalább egy olyan, aki kitolt vele, és most segíteni kell neki.
És akkor dől el, hogy Istennek képzeled magad, vagy esetleg az is vagy. Vagyis ítélkezel és elhajtod édesannyába, vagy azt mondod, oké, gyere te paraszt, itt a bal orcám bazz, bár kirángattál a kocsiból és megvertél, de itt van a nyári konyha, aludjál, ott a víz, meg a kaja.

Na, ennyi volt a mise mára:-)))

Ugyanakkor meg nyilván mindenki jó fej az első ötven találkozás során. Még az is lehet, hogy tuti a humora, és épp melleted lakik, és ő is imádja a Rózsaszín Pittbullt, ahogy te. (na jó, az nem lehet, őket szerintem csak én szeretem).
Mindegy, a sima kocsmázások során soha nem fog kiderülni, hogy ki milyen, hanem asszem éppen akkor, amikor elviseli, ha másokkal is jóban vagy, a jó tulajdonságaidra koncentrál, megosztja veled a lakását, amikor egyedül maradsz meg csinál egy-két olyan dolgot, amihez valószínűleg nincs olyan nagy kedve, mint ahogy szeretnéd.

..Én csak azt mondom, hogy ha egyszer arra ébrednék, hogy van styistom, szövegíróm, vagy más írja a dalokat helyettem, akkor azonnal abba kell hagynom, mert ez annak a jele, hogy valami alapvetően fontos dolog hiányzik ahhoz, hogy igazi énekes legyek.

Persze, tudom én, hogy vannak “sima” énekesek is, csak ők akkor feldolgozásokat nyomjanak, ne hivassák magukat művésznek, csak mert használják a tehetségüket, és eléneklik egy-egy zeneszerző dalát, szövegíró szövegét.
Vaaaagy, ha mégis, akkor meg művész a helyi cukrász is, mert tehetséges, és finom még a répatorta is, és Frici tanárom is, akinél nagyob tehetség nem született még a világon tanításban, meg végülis ismerek olyat is, aki az idegesítésben óriási géniusz, ez esetben ő is művész.
És akkor aki tehetséges rendőr, az rendőrművész, meg akkor van fogorvosművész is, de csak akkor, ha jó.

 

A másik meg a feng-shui. Na én abba nem hittem, Mónika drága. öültem neki, hogy ezeréves tudományként mégis a kvantumfizikában nem olyan régen megismert energiaösszességet veszi alapul, és eképp tekint a világra is, de nem érttem, hogy jön ehhez a szélcsengő a lakás jobb felső sarkában. Ettől függetlenül 4 fengsuis könyvet alaposan kiolvastam és kiderült a logikája, a tudomány nevében is elfogadtam. Egyszerűen könnyebb tanulmányozni, mint elmagyarázni, ezért nem mesélem  most el.

Na várjál, kitettem nyugatra a vörös posztót, a díszes fémtálban,benne a pénzzel. Na mondom várok, ettől jön gazdagság. Egy óra múlva kikapcsolták a netet, egy régi számla miatt, ami mára 81.000-re dagatdt,  délután átteték a hétvégi bulit a jövő hétre, Tomi egyik üzlete nem jött össze, vagyis későbbre csúszott, és az én egyik régebbi vásárlásomról is benyújtottak egy számlát a következő napon.

Hú mondom,ez aztán működik, csak kurvára nem a jó irányba.

Erre utánanéztem, újragondoltam és azt képzeld el mi volt. Én az egyetemes nyugati irányba pakoltam ki a cuccot, pedig a bejárathoz képest kell, vagyis  nem arra, ahol lemegy a Nap, hanem tul.képpen a bejárat nyugati részére, ami nálunk egyébként rohadtul kelet.

Ennek köszönhetően a fémtál épp a jó hellyel ellentétesen volt korábban. Na jó, átpakoltam a másik helyre, erre 10perc múlve mgerendeltek egy csomó lemezt, és Tomi kapott egy újabb klipmegbízást..

Na ennyit a feng-shuiról. Tőlem lehet véletlen  vagy pontos energiaáramlások alapján kiszámolt a tudomány, de én a cuccot otthagyom, ahol most van.

Na, az elmúlt időszakban nagyon sok hasznos dolgot csináltam, elnézést, a bocsánatért, hogy ritkán jelentem meg. Mivel asszem  a legtöbb tudásomat átadtam az utókornak, egyrész halhatatlan lettem, legalábbis Mahatma Ghandi szerint, másrészt nagyon remélem, hogy a Gondviselés látta, és egy jó darabig eltart majd érte.:-))))
A legtöbb haladó tudományos-spirituális könyv azt állítja amúgy, hogy ez igaz: ha hasznos vagy a világnak, és kibontakoztatod a tehetségeid, az mindenre elég, és ha megteszed, akkor nem kell aggódnod azon miből, és hogyan élsz meg, és ha rábízod magad a sorsodra, akkor megtalának majd a neked legmegfelelőbb lehetőségek és a kihívások is.
Ez utóbbit, a kihívást azért sokan megtapasztalják..
Lehet benne valami, mert emlékszem, mielőtt Tomival összejöttem, mindig olyanokkal találkoztam, akikkel nem illettem össze, vagy nem abban a pillanatban, vagy valami más gáz volt. Na erre azt mondtam, oké, akkor inkább találkozzak olyannal, akivel tökéletesen összeillek, de inkább nem most, hanem akkor, amikor eljött az ideje, mert úgy látszik, hogy én nem tudom jól kiszúrni az illetőt.

Őszintén azt gondoltam, jó lenne, ha valaki, nálam okosabb eldöntené helyettem ezt az egészet, komolyan.
Na hogy mi lett egy pár hónap múlva azt már láttad a téváben. Még asszem olyat is olvashattál, ami nem lett, de mindegy, a lényeg, hogy bejött.
Na, úgyhogy ilyesmikre játszok most én is: úgy döntöttem, nem kell nekem főnök, sokszor nem jövök ki jól velük, az Univerzumot jelölöm ki annak, elvégre kell valaki, aki a fizetést kiosztja.:-))) Cserébe ő lesz a munkaadóm is, aki ösztönök és kedv formájában üzenhet, hogy mi a dolgom.
Az az érzésem, hogy be fog jönni, de majd megírom. Az utóbbi időben megtettem egy csomó élveztetes és hasznos dolgot, és lehet, hogy hamarosan kiderül mennyit ért, majd megírom azt is. Ha nem sokat, akkor is jól jártam, mert élveztem. Asszem ilyen a jó meló.

Majd azt is elmesélem, mit alkotok épp:-))) Írok egyébként és újra tervezek is és nagyon élvezem. Cikkeket, villámtanfolyamokat, satöbbi, húúú, nagyon durva jó cikkek vannak szerintem. Nem miattam, hanem a lelkesedés miatt. Tudod tegnap voltunk az egyik barátnőmmel egy pár menyasszonyi ruhakölcsönzőben, és úgy meglepődtem, hogy csak na. Néhányan valamiért úgy vannak vele, hogy ha már megvan a bolt, akkor hátra lehet dőlni, mindegy mi van, a csak a hitel meg a bérleti díj meglegyen aztán akkor szenvedjünk, a jóléttel úgysem tudnánk mit kezdeni.  Én meg asszem, ha megvan a bolt, épp akkor kéne elkezdeni dolgozni, nyanyák..

Két helyen közölték, hogy menjen innen, ide jó előre be kell jelentkezni, hogy az ember megnézze a kínai és román ruhakülönlegességeket, amiket kibérelhet 30-130ezert forintért. A harmincasat még senki nem látta.

Mondta Meli, hogy amúgy Pesten él, nehéz lenne, erre mondták, hogy hogy most épp próbál itt valaki, az is pesti, úgyhogy kuss és tipli.
A harmadik helyen a pesti-szó után duplájára nőtt a ruha ára, aztán hazajöttünk és a neten megtaláltunk a 130.000-ért kölcsönözhető darabot a factory-honlapon 30-ért.. Igen, annyiért már meg lehet venni..(!) Ráadásul ahogy felvette , egycsapásra a staff elkezdett nyifogni monoton, de visító hangon, hogy jááj, de gyönyörű, igazán különleges, mint egy igazi heeeercegnő. Kurva atlatszo es mű volt, úgyhogy mondta, hogy ő nem hercegnő, hanem királynő akar lenni, kevesebb  fodorral, virággal, gyönggyel és vattacukorral, nem jött be az ezeréves duma, csá.
Ja és hogy természetesen az is alap volt, hogy a kutya meg nem kérdezte, milyen szeretne, és ha Meli elmondta magától, hogy valami egyszerűt akar, igen bunkón elmondták neki, hogy kuss, az nem divat, (!)  rózsa, hímzés, kötelező.

Mondta ezt a harminc éves puffos ujjú, és függönyanyagból varrt ruhák között egy-egy Ica és Tibi milánói divathétről…

Volt ebben a gondolatban azért némi irónia, legalábbis remélem.

..Hogy asszem talán inkább olyan munkát kéne végezni, amiért lelkesedik az ember, és örül, hogy csinálhatja, mert így senkinek nem jó, úgy meg mindenkinek az lenne. Én felnéznék egy tök lelkes és profi szolisra például, aki mindig vidám, és tudja, melyik gépbe jó most menni ezzel a barnasággal, elmondja, melyikben van új cső, és ad egy olyan krémet, ami a legtutibb és tovább tart vele a szín, és udvariasan szól, ha már túl barna vagy, és nem a rágóját tépegeti miközben lelkesen kéne szónokolnia a legújabb szoligépekról és krémekről..Nem? Tiszteletreméltó alak az ilyen, látszik, hogy megtalálta a helyét.
Nekem amúgy mindegy, de Edit és Anikó vagy Tibi, lécci, adjátok el azt a 30 darab színváltós taft és műselyem  lagziruhát és nagyestélyit, és lécci húzzatok el énekesnek, vagy űrhajósnak, tényleg csak a világ jobbá válása érdekében… Forduljatok arccal a boldogság felé, és arra meneteljetek, mert így nektek lesz a legszarabb, már ha megfogadtok egy jótanácsot.

Ja amúgy egy pár hónapja kitaláltam, milyen jó lenne műsort vezetni, de valahol a közelben, és olyat, amit én szerkeszthetek… Ezek mondjuk nem kicsi elvárások, erre most megkerestek szó szerint azzal a feladattal, amit elképzeltem… Juppíííí, most ugy nez ki, áprilisban indul a műsor, ha sikerul megegyeznünk, és profi módon belevágnunk.

További jó hír, hogy Tomikám elkezdett klipezni,  vagyis klipeket csinálni, már nagyon ideje volt, mert nagyon ért hozzá, nagyon profin rendez, és jól látja meg azokat a dolgokat, amikról nekem például gőzöm sincs: perspekítvák, fények, kameraállások, vágás.. tehetséges benne, úgyhogy örülök, hogy benne van, ráadásul olcsó és , és ami legjobb, hogy lelkes.

Szóval az utóbbi időben rengeteget dolgoztam, látszólag ellenszolgaltatas nelkül, viszont nagyon elveztem, és assszem ez volt a legfontosabb ellenszolgáltatás.:)
Ettől függetlenül, ha most hatalmas vagyonokhoz jutok, egyáltalán nem fogok meglepődni:-))). Majd beszámolok róla, és akkor igaz lesz a törvényszerűség.
Azért igaza van egyébkétn a Dalai Láma pajtásnak is, mert néha nem megkapni azt, amire az ember vágyik, igazán nagy ajándék. Az egyik lakásunkat tökre nem tudtuk eladni évekig, pedig tökjó, de nem sikerült, és később szükség lett lá. Egy másik házat meg sehogysem tudtunk megvenni, pedig nagyon akartuk, de nagy nehezen sikerült és később egyáltalán nem volt rá szükség… Egyszer meg sehogy nem akart sikerülni a hitelfelvétel, minden ellenünk játszott, de mégis felvettük és később nem kellett. Szóval nem kell a sorsot megerőszakolni: ha nem, nem. 

Szóvalhogy Láma pajti okos, egyetértek vele nagyon. Ha valakinek rengeteg pénze van, milliárdokra gondolok, ember legyen a talápán, aki a legnagyobb elánnal, ennek ellére kibontakoztatja minden tehetségét és dolgoznik sok-sok fontos dolgon, és kihívásokat keres, problémákat old meg, …Mer minek??
Ezért szerintem a dolog úgy van kitalálva, hogy amikor már megcsináltad, az árát csak akkor kapod meg, nem előre fizetnek.
Innen tudod mellesleg, hogy a tehetséged kibontakoztatása nem kurvamunka..

 

 

Egyébként meg durva dolgot fedeztem fel, az összes nagy fizikus istenhívő volt. Einsteinről tudtam, de nezd csak, mit mondott Newton:
A Kozmosz csodálatos elrendezése és harmóniája csak egy mindenható és mindentudó lény tervében születhetett meg. Ez mindörökre a legnagyobb felismerésem.”
 

Ez mindörökre a legnagyobb felismerésem, aszonta…

 

Ehhez képest Buddha meg titokista volt:
Az vagyunk, amit gondolunk. Mindaz, ami vagyunk, a gondolatainkból táplálkozik. Gondolatainkból építjük fel a világunkat.” (Buddha)

) Secret, mi?

Mahatmára visszatérve, és az idézetekre, ezt is mondta asszem főleg nekem szánta )):
“Nincs semmi, ami oly mértékben pusztítaná a testet, mint az aggodalom, és ha valaki hisz Istenben, akkor szégyellheti magát, ha bármi miatt aggodalmaskodik.”
(Mahatma Gandhi)

Szóvalhogy ő is azt mondja, hogy ha megteszed a dolgod, akkor nincs mért aggódnod: In God we trust..

Mást asszem nem is nagyon tehetünk.

 

Na, a másik meg, hogy szegénynek lenni, nem olyan rossz, legalábbis egy darabig.  Nekem például sokszor eszembe jut, ilyen volt, amikor nem volt még itthon tusfürdő, csak szappan,  vagy amikor ananászt kaptam Karácsonyra, és hogy az életem első 23 évében nemigen volt új ruhám, csak használt. Nem volt az szegénység, én nem éreztem annak, élveztes volz, izgalmas, kreatív, sőt, szerintem gazdagság volt az valahol. Megtanultam szobát festeni, ruhát varrni alapszinten, tervezgetni, és mindent kihozni abból ami van. Nem olyan rossz ez azé. Nekem az a helyzet nem volt gáz, viszont megerősített olyan szempontból, hogy az ember nem fél a szegénységtől aztán. Egyrészt nem akar visszalépni, de ha mégis kéne, nem lenne gáz, mert tud asztalterítőből báli ruhát csinálni, meg krumpliból díszvacsorát. Fontos infók ezek, és jó tapasztalatok szerintem. Emlékszem, amikor egy fellépésről csomó pénzzel elmentem a Pennybe (mert az a legolcsóbb hely), és nem volt egyszerű ráhangolódni, hogy most akármit megvehetek. Furcsa volt , amikor beugrott, hogy most barmit megvehetek. Végül alig vettem valamit, rájöttem, hogy itt most új helyzet van, amit még helyre kell tennem, gondolatban. Nem vehett százhatvanezrért hamburger-szendvicskrémet..

Amúgy meg az anyagi mélypontokat, csak hogy tudd, mindig fellendülés követi, ez törvényszerű, ahogy a hegy tetejéről a lejtmenet, mert ha valamit nem lehet fokozni egyik irányba, az elindul a másikba. Plusz napfelkelte előtt a legsötéteb az éjszaka, zerintem azé, hogy tudd, hogy működik a világ.

Ettől függetlenül azért szeretnék egy nagyon nagy oversize órát, és egy alakformáló cipőt, -a Reeboknak állítólag van ilyen, de egyiket sem tudom, hol lehet kapni. Kár hogy nem gyalogolok , kéne valami gyaloglós munka is, ha már it tartunk. Milyen szerencsések a fizikai melósok: nehéz az, tudom én, de mégis ott a D-vitamin, napfény, mozgás, és semmi felelősség: tuti meló sörözgetés, mulatós, de erről már írtam egyszer. Meg vannak a mormonok, azok egész nap gyalogolnak az utcán, és dumálgatnak. Na majd még meggoldom, lehet, hogy elmegyek mormonnak..:-))

..na, erre kiad a facebook egy ilyen napi gpondolatot..

“A világ amit teremtettünk a gondolkodásunk eredménye; nem lehet megváltoztatni gondolkodásunk megváltoztatása nélkül.” (Albert Einstein)

Vágó István egymilliót ajánl annak, aki megváltoztatja az ezotériáról alkotott elképzeléseit, -ezt olvastam a Blikkben. Egyrészt trükkös, -nyilván senki nem tudja megváltoztatni, csak ő, aki nem is akarja, másrészt kevés.:-) Entsuldigenzi bitte, hárommilliót kérek, a gázsit a mester szabja.;-)

Kedves Vágó Úr!

Förszt, a kvantumfizika. Ha valaki elményül benne, hamar kiderül, hogy ez az a TUDOMÁNY, ami mérhető ezközökkel teszi érthetővé a spiritualitást. Amúgy meg elég néhány Einstein idézet…

Harmadszor, a legtöbb jós jós a gondolataink teremtő erejével operál, pontosabban szuggerál, mert amit kigondolunk az lesz, ezt például be tudom bizonyítani tudományosan.Sőt, akár azt is, hogy a Bibliában emlegetett “mennyegzős hely” felkutatásához bezony nem kell meghalni, sőt, célszerű inkább életben maradni, hogy az ember a paradicsimban találja magát. Bibliaelemzések további 5 misi, ha már ilyen lazák vagyunk a milliókkal. Na mindegy, a legtöbb pozitív gondolkodással foglalkozó és tudatos teremtő könyv a következőket állítja:

A gondolatainkkal való teremtés lépései:

1. Egy vágy megfogalmazása, egy állítás, ami kifejezi,mire vágyunk.

2. Örömérzet vágyakozás közben, hiszen az indítja be a folyamatot, a vonzás törvényét. Előre örülnünk kell a dolog bekövetkezésének. In God we trust-you know..-Ön biztos többet olvasta, mint én..;-)

3.Kétségek megszüntetése a hittel, majd

4.boldog várakozás, felkészülés, ha kedvet érzünk, cselekvés, a cél irányában a boldogság érzetétől vezérelve.

5. Ezek után törvényszerűen a dolog megérkezése következik, mivel az állításunk azon a fizikai törvényszerűségen alapul, hogy két hasonló rezgésű energiamező vonzza egymást. Megérkezéskor csak az elfogadás a feladatunk, ami annyit tesz, nem kell akadályokat gördítenünk a megvalósulás útjába.”

Rövidebben: amit elegendő ideig a fejedben tartasz, megvalósul, vagy „kérd és megadatik”, ahogy Esther és Jerry Hicks csodálatos könyvének címe is üzeni.”

Megfogalmaztuk az állítást, jöhet a bizonyítási eljárás.

Dear Vágó Úr, ersztemál a matek, remélem, elég tudományos és logikus. A matek Önnek biztosan jó barcija, semmi bolondság, semmi krézi ösztönösség, csak a számok, ezeréves tények, pontos eredmények. Megnyugtató.

Ez a tudomány tehát szigorú, de igazságos: bármikor készségesen a kezünkbe ad törvényszerűségeket, cserébe csupán arra kér, hogy amit állítunk, bizonyítsuk is be. Azt mondja, ha azt állítod, hogy 2 + 2 = 4, akkor az legyen biztos, és legyen ugyanez az eredmény akkor is, ha emberekkel, tárgyakkal, vagy mással végzed az összeadást, ne legyen kivétel.

Vagyis állíthatunk bármit, az csupán akkor lesz igazság, ha minden esetben igaz.

Nos, az állításaink direkt módon történő bizonyítása nyilván nem lehetséges, hiszen nem létezik például egy megoldóképlet, amibe a bizonyítandó sorokat behelyettesítve kiadhatnak egy várt eredményt, de ez még nem ok az elkeseredésre, mert ha nem a lehetőség hiányára figyelünk, észrevehetjük, hogy sok más út van még előttünk. Például az indirekt bizonyításé. Ennek módja, hogy az alapgondolat ellenkezőjéből indulunk ki azokban az esetekben, ha az könnyebben bizonyítható, vagy cáfolható.

Most et fogjuk csinálni, mert az, hogy kizárólag mi magunk teremtjük a jövőnket gondolataink segítségével egyelőre megfoghatatlan, és sokkal jobban járunk, ha az ellenkezőjével kezdünk valamit. Mindehhez semmi más dolgunk sincs , csak fordítani egyet az állításunkon, (minden megvalósul, ami a fejünkben van, minden esemény kimenetele rajtunk múlik) vagyis azt alapul venni, hogy az események nem tőlünk, hanem a körülményektől függnek.

Sokan állnak így az életükhöz, megnézzük, igazuk van-e.

Az egyszerűség kedvéért azt javaslom, keressünk egy-két példát, és nézzük meg, minden esetben bejön-e a szabály. Ha igen, akkor elbuktuk a dolgot, és környezetünké lesz a sikerek és bukások döntő szerepe. Ha azonban találunk kivételt, nyerőben vagyunk. Mindez nem is olyan nehéz, ha az embernek van egy-két gondterhelt, állandóan a körülményekre hivatkozó ismerőse, akiből ihletet meríthet: „Nem tudok meggyógyulni,mert ebben a betegségben a legtöbbször meghalnak”. „Persze, neki sikerült, mert ott állt mellette a férje, és abban az országban jobb az orvosi ellátás”. „Nem hiszem, hogy megtalálom a szerelmet, mert igen rossz külsővel áldott meg a sors,vagy mert szegény vagyok és nem lehetek sikeres, mert nem olyanok a körülményeim, nem olyan családba születtem, és nincs semmilyen végzettségem satöbbi, satöbbi”.

Igazak ezek a gondolatok?

Mindjárt kiderül. Igaznak ugyanis akkor tekinthetők, ha az összes helyzetben működnek, vagyis a halálos kórok mindenkit megölnek, egyik rossz külsejű embernek sincs párja, és a szegények közt sohasem fordult még elő kiemelkedő siker.

Nos, mindenféle matematikai érzék nélkül is szembeötlő valótlanságok ezek, mert mindegyik felsorolt esetre akad jónéhány kivétel, úgyhogy a sorsukért környezetet okolók rossz úton járnak.

 

Ha a környezeten múlna a sorsunk, a hasonló körülmények közül érkezőknek, vagy abban élőknek előre megjósolható lenne a jövője minden egyes esetben. Pedig tudjuk, nem minden rákos beteg hal meg, nem minden csúnya férfi és nő boldogtalan, és persze sok-sok szegény emberből lett már világsztár és milliárdos.

A környezet döntő szerepe tehát kizárva, mert minden esetben akadtak kivételek, amik arra utalnak, az események kimenetelének döntőbírója valahol másutt lesz, nem a környezetünkben.

A siker, gazdagság, gyógyulás, szerelem és boldogság titka tehát biztosan nem a külvilágban keresendő. Az hogy hol élünk, kik a szüleink, milyen az anyagi helyzetünk, vagy bármi más nem szól bele a sorsunk alakulásába, vagyis valami mástól függ, hogy az álmaink megvalósulnak-e.

Egyébként ehhez nem kellett nagy szaktudás, mindannyian sejtettük, hogy a csodák titka nem valahol máshol keresendő, hanem bennünk.

 

A matematika ugyan még nem árulja el, hogyan válhat minden vágyunk valóra, de amiben segített, az is nagyszerű. Biztossá tette azt, hogy nem a körülményeken múlik, hogyan alakul az életünk. Márpedig ezt a gondolatmenet követve ezzel egyidejűleg azt is bebizonyította, hogy rajtunk. Ugyanis a világban csupán ez a kettő létezik: te, és a körülmények.

Vagyis minden rajtunk múlik.

Na, nyugi, hamar elérünk a végére, ami kis lépés Farkas Bercinek, nagy lépés a világnak.

 

Én most annyit állítok, hogy maga a matematika mondta ki: a környezet , az iskolázottság, a külső adottság valójában nincsenek befolyással a végeredményre, akármit is gondoljon ki az ember! Maga a tudomány állítja, hogy az ember sikerének titka benne van valahol.

Én is tudom, hogy fentiek HATÁSSAL ugyan vannak ránk, de a végeredményre nem ennyit kérem fogadjon el, dear miszter.

 

Sajnos ezzel a gondolattal nagyon jó úton járunk,hiszen a vonzás törvénye is épp ezt mondja: mi teremtjük meg a jövőnket, senki más.

 

Hogy merre lehet a titok, a teremtőerő tudományos bizonyítéka? Nagy segítségünkre van a biológia is, kedves bíboros úr. Rengeteget fejlődött, és fejlődik ma is ez a tudomány, és számos területe van, nézzük csak, milyen eredményekre jutott az ember vizsgálata során, hiszen most már tudjuk, bennünk lesz a megfejtés valahol.

Vegyük például az epigenetika tudományát, biztos a kisujjában van. Ez azt vizsgálja, hogyan hat a környezet a gének működésére. Igen, a környezet a génekre, vagyis az emberre…

Jaja..

 

Van valami, ami képes befolyásolni még a velünk született adottságainkat is. Egy amerikai kutatócsoport például kimutatta, hogy egerek genetikai úton kiváltott memóriazavarai visszájukra fordíthatóak, ha az állat ingergazdag környezetben nő fel. Vagyis a környezet hatása még a génekben „eleve elrendelt” sorsokat is megváltoztatta, és ami még érdekesebb: a nőstény egerek továbbörökítik a megszerzett előnyös tulajdonságokat leszármazottaiknak is, anélkül, hogy a memóriazavarért felelős DNS-szakasz megváltozna.

A DNS változása nélkül örökíteni? Hogyan? Mi tárolja az információt ebben az esetben?? Megamúgymeg kit érdekelnek a szaros kis egerek, b the w..?

 

Ez a tudomány azt veszi alapul, és azt vizsgálja, hogyan hat a környezet ránk, igen, még a génállományunkra is, -hamarosan fontos lesz.

 

Az gének és a DNS felfedezésével sokáig látták mindennek a titkát bennük, és évekig azt gondolták, ezek hordozzák a legfontosabb tulajdonságainkat, például a betegségeket. Aztán kiderült, hogy csupán a hajlam az, amiért felelnek, és nem mindenkinél jelenik meg az adott betegség, így bár rengeteg információ birtokosai a gének, a megoldás mégsem náluk van. Nem tudják a csodák, a sorsunk titkát, vagyis azt, mitől jelenik, vagy nem jelenik meg az adott betegség a különböző emberekben.

A válasz kiderítéséhez csak azt kell megfejtenünk, mit csinálnak másképp az egészségesek a betegeknél. Mi alakítja úgy a sorsukat, hogy a genetikai determinizmus ellenére egészségesek maradnak?

 

 Dr Bruce Lipton sejtbiológus tudós, (van egy nagyon szarul megirt, ellenben túlságosan tudományos könyve erről a srácnak) aki kizárólag biológiai kutatásai nyomán mára meggyőződéssel hisz a gondolatok teremtő erejében, pontosan ezt írja könyvében: „A sejt életében nem a gének a meghatározók, hanem az energetikai környezet, amiben létezik. „- vagyis ő is, ahogy az epigenetika tudománya a környezetet „teszi felelőssé” abban, ami velünk történik.

Ezt azért állíthatjuk, mert tudjuk, a biológia szemében nem csupán emberek, hanem faj, szövetek és sejtek vagyunk, és ha egy sejtről beszélünk, nyilvánvaló, hogy annak tulajdonságai hasonlóak akkor is, ha csoportokban tömörülnek, például úgy, hogy ember formájában megjelennek. Vagyis, ha a biológia a sejtekről beszél, akkor valójában az emberről is megfogalmaz valamit. Szóval a a biológia azt állítja, környezeten múlik, mi történik a sejttel, vagyis az emberrel..

 

Csakhogy az előbb épp azt bizonyítottuk a matekkal, hogy a körülményeinken nem múlik, hogy céljaink megvalósulnak-e..

 

Erre jön a biológia, és épp azt állítja, hogy nem a sejtjeinkben, a testünkben rejlik a sorsunkat eldöntő varázsszer..

Tehát sem a testünk, sem a környezetünk…

 Ellentmodás, vagy zsákutca volna mindez?

Nem, inkább hatalmas egyetértés, és újabb lépcső az igazság felé, hiszen a külvilágon és a sejtjeinken kívül van azért még egy állomás, ami hatással lehet az eseményekre. Meg kell keresnünk azt a rejtélyes tényezőt, ami sem a külvilághoz nem tartozik, és nem része a testünknek sem, mert az előbbi két tudomány szerint ez az , ami befolyásol mindent, ami velünk történik.

A tudomány azt mondja, hogy a sorsunkra persze sokminden hat, de végül valami olyasmin múlik, ami sem a testünknek nem része, sem a külvilágnak, mégis mindenkinek van, ahogyan sorsa is..

Mi lehet ez?

Dear Mr Presindent, ladies, and gentleman: a gondolataink.

 

Igen, a gondolataink, a tudatunk, a terveink, az álmok egyáltalán nem tartoznak sem a testünkhöz, sem a külvilághoz, mégis részei mindkettőnek, és ez az egyetlen olyan válasz, a titok nyitjára, amivel mindkét tudomány egyetért.

 

Könnyebben is eljuthattunk volna idáig, ha elővesszük Balogh Béla „Végső valóság” című könyvét, amiben ugyanebbe az irányba vezető üzenetek és tudományos tények, bizonyítékok szerepelnek.

Ő írja ezt is: „az agy nem képes gondolatokat teremteni, csak elektromágneses hullámokat és hőt termel, amit fel is ismertünk műszereink segítségével”

Egy másik mondatában így fogalmaz: „Sem az agy, sem másik szervünk nem képes gondolatot létrehozni”. EZEK MIND TUDOMÁNYOS TÉNY, KEDVES ÉRSEK ÚR, SEMMILYEN TUDOMÁNYOS ESZKÖZZEL NEM CÁFOLHATÓ MEG.

A fenti sorok arra utalnak, hogy a test önmagában kevés, semmire sem elég, halandó eszköz.

Hmm, hát akkor vajon mi hozza létre a minden titkot birtokló gondolatokat, ha nem az agy? Nyilván a test más szervei sem képesek rá.

 

Összefoglalom, amit eddig bizonyítottunk:

-         Bár környezetünk hat ránk, de végül minden rajtunk múlik valami olyasmin, ami bennünk van. Álmaink megvalósulása nem a körülményeinken múlik.

-         Van valami a környezetben, ami még a DNS-ünket is képes megváltoztatni, ezen múlik akár a genetikailag örökölt betegségek kimenetele is. Ezek a gondolataink. HA NEM, AKKOR MI?

-          

 

Minden jel arra utal, hogy tényleg létezik egy energiatestünk, auránk? Lelkünk, vagy szellemünk, akik valóban mi vagyunk fizikai testünkkel szemben? Nos, nagyon úgy néz ki, hogy ezt mindannyian kénytelenek leszünk elismerni.

Nos, egy tudományos eszköz, tudományosan is képes lefotózni, de biztosan ez is kamu..

 

Nos, csak szólok, hogy amiről írok nem kamu egészen addig, amíg be nem bizonyítja valaki. Az ezotéria azt üzeni önnek, hogy ha lazán lekamuzza, akkor bizonyítsa is tudományos eszközökkel, legyen szíves, ugyanis onnantól kezdve az Öné az új, bizonyítandó állítás…

 

Balogh Béla gondolatai mindenesetre gyanúsan egybecsengnek Mr Liptonéval, az évezredes kínai, vagy indiai elméletekről már nem is beszélve, akik és amik mindannyian valamiféle „energetikai környezet”-nek hívják a lelkünket, vagyis azt a furcsa, misztikus, és sokak számára látható mindannyiunkat körülvevő színes felhőt, ami tartalmazza gondolatainkat, hitünket, véleményünket, szándékainkat, és mindent meghatároz velünk kapcsolatban.

 

 

 

Na jó, legyünk kemények, ne higgyünk az aurafotónak. Csak egy szaros kis gép, huje fotója, meg egy professzor, és egy tudomány,  ugyanmá..

Van esetleg bármilyen tudományos bizonyíték a minket körülvevő, minden titkot birtokló energia mellett a biológia állításain és a gép eredményein kívül?

 

A fizika törvényeit ismerve könnyű választ adnunk erre is.

A bizonyítás folytatására vegyük csak elő e tudomány legegyszerűbb állításait.

Hogy mi hat a sejtjeinkre? Miféle energia?

 Egyszerű.

 Hiszen az előbb megfigyelt sejtek, egy jó mikroszkóppal tovább nagyítva atomok lesznek, és azt is tudjuk, még egy atom is tovább osztható. Biztos Önnek is van otthon egy jobb elektronmikroszkója, kukkatson csak bele. A legmélyét is megvizsgálva, érdekes dolgot találunk: energiát. Rezgő, nyüzsgő energiamezőt, éles határok nélkül, és igen, mindannyian ebből állunk. A kvantumfizika fedezte fel, hogy megfelelő nagyításban mindannyian csupán  apró energiaörvények, pici „forgószelek” vagyunk, akik folyamatos mozgásban vannak, és szakadatlanul energiát sugároznak magukból. Minden atom tovább osztható rezgő energiára. (A kvatumfizika tudománya szerint mindannyian egyetlen „szervezett intelligencia” vagyunk, de eddig már el sem megyek.)

Mindegy, ez az energy alkot tehát minket, a ruhát, ami rajtunk van, a vizet, a virágokat, a téglát, amiből a házunk épül, még a hangot, és bizony , a gondolatainkat is. Ha úgy tetszik ebből vagyunk felépítve, ahogy a pulóver a pamutszálakból. Hogy a rezgő energiamező, hasonlóan a hanghoz, vagy a rádióhullámokhoz , láthatatlan, az csupán a szemünk korlátainak köszönhető. Bár ezek a korlátok épp a  javunkat szolgálják, mert a szemünk ugyan nem látja a pici energiaörvényeket, de szerencsére épp azt fogja fel, amire szüksége van, a különbséget, vagyis azt, ami a nagy energiaösszességből kiemel egy-egy embert vagy tárgyat. Vagyis a szemünk nagyon jó arc, aki  jól teszi, hogy nem mutat meg mindent, én például egyáltalán nem nézegetném sem a rádió-, sem a mikrohullámot, vagy a hangot, és a távoli helyeket is ráérek akkor meglátni, ha közelebb érek hozzájuk.

 

Tökéletes tehát a szem és az agy duettje, épp azt fogják csak fel, amire szükségünk van, és éppen annyira, amennyire kell.

Mindennek egyszerűbb igazolására jó az is, ha előveszünk egy aurafotót.

Az ilyen kép egy olyan számítógéppel készül, ami a testünket körülvevő energiamező rezgéseit alakítja át színekké. Mindenfélét megmutat, a hangulatunktól elkezdve az egészségi állapotunkig, de azt hiszem ebben most nem ez a fontos számunkra, hanem az, hogy látható bizonyítékát szolgáltatja annak, hogy mi nem csupán a látható „anyag” vagyunk, hanem valóban egy energiamező, aminek határai szemmel nem felfoghatók, és rezgései pedig hangulatunk szerint változnak.

 

És ha már a kézzelfogható, és látható bizonyítékainál tartunk annak, amit a fejezet elején állítottunk, érdemes egy kis figyelmet fordítanunk Masaru Emoto fantasztikus tevékenységét is. Ő az a japán tudós, aki fényképezni kezdte a fagyott vízkristályokat, amikről köztudott, hogy sohasem lesznek egyformák. Eleinte csupán különböző vízminták kristályainak képére volt kíváncsi, majd tanulmányozni kezdte, mi történik a vízcseppekkel a különböző zenék  hatására. A hang szintén rezgés, ezt hallottuk fizikaórán, így nem lepődhetünk meg, hogy hat egy másik rezgő energiamezőre, és valóban: a kristályok a zene hangulatának megfelelően vettek fel csodálatosan szép, vagy riasztóan üres, sőt, olyakor félelemet keltő alakzatokat.

Később a tudós csupán szavakat mondott a vízcseppeknek, és több, mint nagyszabású, amit felfedezett. Ha ugyanis a szeretetteljes, pozitív gondolatokat adott át, gyönyörű kristályok alakultak ki, de ha negatívakat dolgokat mondott, vagy írt a tégelyre, amiben voltak, nem alakultak ki kristályok, sőt, egy olyan mondat hatására, ami a „megöllek”-szót is tartalmazta, még egy fegyveres alak képe is kirajzolódott az egyszerű vízkristályokban. Ez a tudós könyvében csodálatos fotókkal bizonyítja, hogyan hatnak ránk a szavak, mert ne felejtsük el, 70%-ban mi is vízből állunk.

Bizony.

Ami a vízre hat, ránk is ugyanúgy hat.

A szkeptikusság először is evidencia, ne higgyünk el semmit, ami nem bizonyított, de egy ponton túl sima tudatlanság, és gyerekes makacskodás, semmi más.

 

Lenyűgöző felfedezés Mr Emoto-é, amin először talán meglepődünk,de ha tudjuk, hogy minden rezgésből áll, már nem is olyan különleges az egész. Hiszen az energiák hatnak egymásra, ahogy az emberek is, és ahogy hat ránk egy jó film, egy csodálatos ebéd, vagy egy szép ajándék. És hát hatnak ránk a szavak, ezt mindannyian tudtuk. Jól esik a biztatás, a támogatás, a dicséret, de nem szívesen hallgatjuk a rémhíreket, vitát, vagy bárkit, aki minket rossznak, vagy gonosznak lát, csak at nem tudtuk, hogy ezek szerint ilyenkor fizikai változások is végbemennek a testünkben. Ezek alapján előfordulhat, hogy tényleg gyögyörű, vagy okos lesz előbb-utóbb az, akit annak látnak.  A fizika értelmezése szerint ez is csupán rezgések közti kölcsönhatás, ahogy a vízcseppekre ható szavak is. A hang tehát rendben, hiszen az rezgés, de hogy egy vízcsepp mellé tett cetli vajon hogyan hathat a kristályosodásra az is végtelenül egyszerű. A kvantumfizika is csak bólogatna ha látná a jelenséget: persze, ez természetes dolog, hiszen a papírra írt szó, amit látunk, nem csak egyszerű írásként, hanem azzal egyidejűleg rezgésként is viselkedik, márpedig két rezgésre ahogy már említettük  sokféle törvényszerűség vonatkozik.

 

Energiából állunk tehát, ami állandó mozgásban van, és határvonalai nem olyan élesek, mint ahogy azt a szemünk felfogja. Talán egy méhkas-szerű örvénylő energiatömegre inkább hasonlatos minden élőlény és tárgy, és ez az egész még egy dologra enged következtetni…

 Ezek a tények még egy nagyszabású következtetést engednek megfogalmazni. A józan ész logikáját követve ugyanis azt kell gondolnom, hogy ha mikroszkóp alatt én is csupán energiából állok, és az egyik barátom is velem szemben, illetve a szőnyeg is, amin épp állunk, akkor mi a szőnyeggel együtt valójában egyetlen nagy méhkas-szerű energiamezőt alkotunk, ez nyilvánvaló. Képzeljük csak el magunkat úgy, mint például három nyüzsgő és rezgő méhkast. Ha kettő áll egymással szemben, ők pedig egy harmadikon ácsorognak az valójában egyetlen méhkas, semmi más, ahogy a nappali és a konyha levegője is csupán a nagy közös levegő részei, esetleges különbözőségük ellenére is.

Mi, emberek is ebben a helyzetben vagyunk.

 

Energiából állunk, és az minden abból áll a világon, nos az tesz minket egy közös energiamező részeivé. Csupán a szem az, ami különbséget tesz, ami anyagnak fogja fel a rezgést. A szőnyeg is csak energiamező, ahogy a parketta is, tehát ők is összefüggnek, és persze a fal, a csillár a kert, az út a szomszéd felé és akár Hollywoodba, mind csupán energiamezők, vagy ha úgy tetszik méhkasok, amik ilyeténformán összekapcsolódnak egymással, így kapcsolódik össze a földünk összes kicsi szereplője egy nagy energiamezővé.

Egyek vagyunk mindannyian. (Szervezett, közös intelligencia, de ne menjünk ennyire előre..)

Ez könnyedén megmagyaráz sok mindent, például azt is, hogyan érzik meg a háziállatok, és sokszor emberek is, ha a számukra kedves személy hamarosan hazaér, de ha jobban belegondolunk, az összes megérzésekkel, és telepátiával kapcsolatos eseménynek, és csodának jó alapot ad.

 

 

Mert vannak dolgok, amiket elfogadunk egy bizonyos ponton túl, például, ha bebizonyítják tudósok,mérik eszközök, satöbbi. Amikről én irok, mind eszközös által mérhető tudományos eredmények, bárki utánajárhat.. Elhisszük a tudósoknak, elhisszük a tudományoknak, és kedves Vágó Úr, ugyanolyan kiszolgáltatott dolog hinni Pitagorasznak, mint nekem,vagy bármelyik tudománynak, ami bizonyít. Honnantól kezdve hisz el bármit? Onnantól hogy bebizonyítja a tudomány? Tessék! Vagy onnantól, hogy tananyag lett? Miért? Hát nem kiszolgáltatott dolog egy szaros oktatási minisztertől elfogadni a tudományos tényt, ami már húsz éve is az volt?

 

A fizika tehát azt mondja, és méri, mutatja, hogy energiamezők vagyunk, akik közösen egy nagyobbat adnak össze: a világot. Ehhez elég egy mikroszkóp, és aki nem hiszi, bizonyítsa be az ellenkezőjét.

Hogy milyen törvényszerűségek vonatkoznak az energiára e tudomány szerint?

 Albert Einstein relativitás elmélete azt állítja, hogy az energia, a tömeg és a fénysebesség szorzatával egyenlõ, ami azt jelenti, hogy a tömeg, (vagyis az anyag, a tárgyak és emberek, azaz minden, ami létezik), egyszerûen az energia egyik formája. Tudta a srác, pedig neki még nem volt elektronmikroszkópja..

Vagyis minden élőlény és tárgy energiából áll, csupán a megnyilvánulási formájuk más  és más.

 E tények is arra engednek következtetni, hogy az Univerzum nem valamiféle szilárd dolgokból, anyagból és egymástól különálló tárgyakból összetákolt lególend, hanem egyetlen dinamikus, örökké mozgásban levő energiaegység.

 

Einstein speciális relativitáselméletbõl pedig az következik, hogy a tömeg és az energia egyaránt ugyanannak a közös dolognak a megnyilvánulása, vagyis ugyanaz alkotja őket – olyasvalami, ami az átlagos elme számára ismeretlen fogalom.

Ő például sokakhoz hasonlóan Istennek hívta.

Pedig tudós volt, nem is akármilyen.

Tegye fel a kezét, aki szerint Einstein kamuzott..

 

Az energiamegmaradás törvénye azt mondja ki: zárt rendszer teljes energiája, azaz az egyes összetevők energiájának összege nem változik. Vagy másképpen az energia nem vész el, csak átalakul.

Mi is azok vagyunk mikroszkóp alatt, nagyrészt energia.

Mivel hozzánk hasonlóan minden energiából áll, ezt azt is jelenti, hogy semmi nem vész el, csupán átalakul. Élőlények, tárgyak, hangok, gondolatok.. egyik sem repül messzire a levegőben, hanem mindből lesz valami e törvény szerint.. (Mellesleg ettől tágul az univerzum, ha a sztori gálán lenne valakinek kedve ilyesmiről értekezni..sztorigála…háháháh)

Mindegy, nem halunk meg, most bizonyítottuk. Az energiánk halálunk után is megmarad, tudományos tény, Einstein bizonyította, mást nem tehett csórikám. Ő volt amúgy a második Jézus, aki eljött ide, mindenféle minimum haladó, sőt, korszakalkotó igazságokkal, aztán a kutya nem értette, mit csinál csórikám. Elkezdik a törvényt tanitíni az iskolákban.. Komolyan mondom, hogy primitív népek vagyunk. Vajon ki nem szarja le a törvényt a gyakorlat miatt. Aki kitalálta, hogy taniítsuk ezeket, ide a rozsdás bökőt, hogy nem értette, mit akart szegény Einstein.

Én tudom, gyakorlatba helyezést és világosságot, bazz, nem azt, hogy a szaros három mondatot ismételje száznegyven generáció, mint a papgájok. Einsteinnek volt humorérzéke: kimondta a nagy igazságokat, de a lényeget nem. Tudta, hogy az ő dolga bizonyítani mindezt, és aki elég érett hozzá, annak eljut majd az agyához.

Einstein nem mondta, hogy a gondolataink teremtenek, pedig pontosan tudta, csak annyit: „ A legfontosabb kérdés, amit feltehetsz magadnak az, hogy milyen világban élsz…”

Itt jegyzem meg, Jézus sem mondott, csak annyit:

Aki ezen igék értelmét megtalálja, nem ízleli meg a halált

Meg azt:

a azok, kik titeket vezetnek, azt mondják nektek: A királyság a mennyben van, úgy az ég madarai megelőznek titeket. Azt mondják nektek: A tengerben van, akkor a halak előznek titeket. A királyság azonban bennetek és rajtatok kívül van.

Na mindegy, ezt most nem részletezem.

 

A tény, hogy semmi sem múlhat el, vagyis örökéletű, még egy következtetést enged levonni: hogy nem keletkezett. Ami mindig is lesz, arról egyértelmű, hogy mindig is volt. Mivel ez enyhén szólva is elképzelhetetlen még számomra is, kerestem még egy elméletet, ami nem az örökidejű világban hitt, hanem abban, hogy ez amiatt lehetséges, mert az idő fogalmát hagsúlyoztuk túl.

Mindezek után már nem lepődtem meg azon, hogy Einstein azt vallotta: idő nem létezik, csupán téridő formájában. 

A legfontosabb ebben, hogy ha a gondolatoknak teremtőereje van, és azokkal létrehozhatóak a dolgok, az egyúttal azt is jelenti, hogy csakis a gondolatoknak van teremtőereje, vagyis a világ, ami valamikor létrejött, szintén egy gondolat eredménye kell, hogy legyen, örökérvényűsége pedig aképpen lehetséges, hogy az időről kialakított elképzelésünk, és hitünk pillanatnyilag komoly korlátok közt tart minket.

Mindegy, ez már magas, a lényeg, hogy az imént bemutatott a fizikai törvényszerűségek egy nagy közös energiamezőrő létezését igazolják, és minden, ami a világon van, abból áll, és aminek mi, emberek is részei vagyunk, a testünk, és a gondolataink is. Egyik elmúlás, búcsúzás, hang, és gondolat sem tűnhet el tehát nyomtalanul, mert mind energiából áll. Ezt azt jelenti, minden mérhető rezgésből születik valami, igen, még a gondolatainkból is.

Na ez a Szabó Eszti első törvénye, képlet: rezgés + érzelem =matéria.

 

Ez az alapja a világ folyamatos tágulásának, változásának.

 

Az egész világ bizonyíthatóan energia?

Ami nem vész el, csak folyamatos alakulásban van?

És nem keletkezik önmagától?

Hát akkor ki keletkeztette?

És ezt mind a fizika mondja?

Érdekes, mi.

Amikor ezekről tanultuk, nem sokan fogtuk fel, micsoda hatalmas jelentőségű állítások ezek, de ezért azt hiszem egyikünk sem hibáztatható, hiszen sokak számára rettenetesen unalmas minden tudomány az izgalmas lényeg, az alapok ismerete nélkül. Teljesen egyetértek a gyerekekkel, akik az iskolából hazajövet azt gondolják: „na, amit ma tanultam, arra sem lesz az égvilágon semi szükségem az életben”, mert bevallom, én sem sok olyan emberrel találkoztam, akinek valamilyen bizonyíthatóan hasznos okból kifolyólag, például egy állásinterjún, esetleg bármilyen életszerű probléma  megoldásán való töprengés közben közben, vagy bármikor az élete során szüksége lett volna arra, hogy azonnal elhadarja mit mondott ki Einstein speciális relativitás-elmélete, vagy azt, hogy mit mond ki Pitagorasz tétele.

Mindez persze nem azt jelenti, hogy bármelyik információ haszontalan, hanem azt, hogy része, alkotója valami nagyobbnak, és ez most, ebben a fejezetben látszik a leginkább. A sok-sok tudományos információ és szabály semmit sem ér önmagában, de a világot váltja meg, és teszi egyértelművé, ha összhangba hozzuk más, önmagukban szintén értéktelen információkkal.

A tudományok csak együtt értelmesek, de úgy viszont mind ugyanahhoz az igazsághoz vezetnek. Ez a második törvényem, képlet nincsJ

 

A gondolatok rezgései nem olyan dolgok, amiket vagy elhiszünk, vagy nem, mert ezeket ma már képesek vagyunk mérni is, és tudjuk, hogy hangulatunktól függően különböző frekvenciákon mozognak.

Csak azzal nem voltunk egészen tisztában eddig, hogy ezek a rezgések kibocsájtásukkal egyidejűleg rá is hangolódnak valamire. Ahogy például a hangvillák is, amiket ha megfigyelünk láthatjuk, hogy ha egy teremben 2 azonos frekvenciájú találkozik, és közülük az egyiket megszólaltatjuk, akkor a másik azonos hangolású is rezgésbe fog jönni, tudományos tény.

És mivel  hozzánk hasonlóan ők is csupán energiából állnak, így ez ránk is érvényes. A hasonló hullámok egymásra hangolódnak, vagyis bármit érzel vagy gondolsz, azzal jeleket küldesz az Univerzum felé. Az Univerzum pedig a „hasonló hasonlót vonz” elv szerint reagál rá. Ezt nevezik sokan a vonzás törvényének.

Amilyen rezgést kibocsájtasz, olyat kapsz vissza. Te is csupán egy hangvilla vagy, ami megszólaltat mindenféle hozzá hasonlót a világban.

 

 

Nem mintha szükség volna egyéb bizonyítékokra, de e következtetések nyomán érdekességképp előszedtem az orvostudományt is. Ehhez aztán sem sokat konyítok, de rájöttem nem is kell, hiszen amikor azt halljuk, hogy a stressz gyomorfekélyt és más betegségeket okozhat, az épp a negatív gondolatok káros hatását igazolja, amit mi is keresünk.

A stressz, idegesség betegséget okoz. mi kell még?

Rengeteg tanulmány van arról, hogy azok a betegek, akik pozitívan állnak a gyógyulásukhoz, és pozitív jövőképet alkotnak, jobb eséllyel gyógyulnak meg bármilyen betegségből. Emellett ott a placebo hatás, amikor amiatt gyógyul meg a beteg, mert azt HITTE, gyógyszert kapott…

 

 

Egyetlen ilyen esemény segítségével már rég kimondhattuk volna az igazságot, hiszen tökéletes bizonyítékot szolgáltat minden így kialakult betegség a koncentráció, vizualizáció eredményességére. A pszichoszomatikus, vagyis lelki eredetű kórok egész arzenálját ismerjük, de újabb bizonyítékokra lelhetünk, ha a placebo, a hatóanyag nélküli gyógyszer hatását vesszük alapul, mert a vele végzett kísérletekben a betegek sokszor felgyógyultak csupán a hitük erejével, amikor azt hitték, valódi gyógyszert kaptak. Már egy, így egészségessé vált beteg igaz története is elég lett volna, hogy elkezdjük kutatni, hogyan történhetett, nem igaz? Hogy mit reagált az orvostudomány, a gyógyszerészet, és a kutatók mindezekre? Elkezdték-e nagy erőkkel keresni, az öngyógyítás titkát?

A placebo be van tiltva, használata nem etikus.

Azért egy kicsit okosabb következtetést is elvártam volna a TUDOMÁNYOKTÓL…

 

 

 

Arra gondoltam, hogy jó volna, ha lenne egy általánosabb, egy nagyszabású bizonyíték is, amihez mindenek előtt kénytelen voltam belátni a járatlanságom e témakörben, és előszedni a magam egyszerű kérdéseit és logikáját. Az eddigi eredmények után nem igazán aggódtam, mert sejtettem, hogy ha van az életnek egyetlen értelme, lényege, szabálya, és igazsága, az nem lehet bonyolult. Kerestem tehát egy olyan általánosságot, ami kapcsolódik a témánkhoz, és feltettem a magam egyszerű kérdését:

Vajon honnan  származnak a betegségek? Hol keletkeznek?

Válaszképp annyi ugrott be csupán, hogy a szervezetünk öngyógyító mechanizmussal rendelkezik, amit bárki figyelemmel kísérhet, ha netán elvágná a kezét. Senkinek sem kell megtennie ahhoz, hogy emlékezzen, mi történt eztán: begyógyult. Megfáztunk, elestünk, elmúlt, a szervezet legtöbbször önmagától megoldotta a dolgot, öngyógyító képessége segítségével. A szervezetünk nem kivételez senkivel és semmilyen kórral, csak teszi a dolgát, gyógyít és regenerál a nap 24 órájában. Ezek alapján kizárt, hogy ő állítsa elő a betegségeket, mivel egyetemes, általános fő céljával ellentétes lenne, vagyis nem valószínű, hogy a test az, aki ötletszerűen néha feladatot adva magának, találomra létrehozna valami kórt.

Nem azt tagadom, hogy léteznnének betegségek, de azt mindenképpen, hogy a test önálló tudattal rendelkezne, és szórakozásból kiválasztana számunkra egyet-kettőt.

Ugye logikus: ha van egy rugónk, vagy egy szivacslabdánk, ami most a folyamatos öngyógyítás programját szimbolizálja, akkor csűrhetjük és csavarhatjuk azt, mégis mindig visszaugrik eredeti állapotába. Persze, belekényszeríthejük őket más, számukra idegen állapotba: kötözéssel, hegesztéssel, csomagolással, és még rengeteg technikával, de az nem azt jelenti, hogy ők döntöttek volna így, csak annyit, hogy épp abban a helyzetben vannak, de amint lehet újra felveszik eredeti formájukat, ahogy a test az egészséget.

Szóval egyikünk teste sem betegszik meg véletlenszerűen, ha hirtelen az ötlete támadt, hogy begyullasztja mondjuk a mandulánkat. Ez képtelenség, a testnek nincs önálló tudata!

Vagyis..

Van.

A mienk.

A testünknek van önálló tudata: a miénk.

Hogy honnan jönnek tehát a betegségek? A testünkből biztosan nem. Nos van még egy sanszos lehetőség, a környezet, amiről épp az imént bizonyosodott be, hogy nem hat a dolgok végkimenetelére csupán ránk, de ezt bizonyítja az is, hogy influenzajárvány esetén sem lesz mindenki beteg. A levegőben ott a sokféle kór, van, aki megkapja, és van, aki nem.

Ha jobban megfigyeljük, az egész világ érthetelen, logikátlan, és véletlenszerű akkor, ha a környezetet okoljuk azzal, ami velünk történik, de egyszerűvé válik minden, ha magunkban keressük a választ.

Úgy is fogalmazhattunk volna, hogy mindannyian csupán energiamezők vagyunk, ahogy a betegségeink is, vagy a hangvillák, amik könnyedén képesek egymásra hangolódni. A tudatunkban, a gondolkodásunkban kell tehát lennie valaminek, ami bevonzza a betegségeket. Vagyis, mivel a világon minden energiából áll, a kórok, tumorok, bacilusok sem lehetnek kivételek. Ezeknek a rezgséseknek is származniuk kell valahonnan. Honnan is jöhetnek? Ahogy korábban már kiderült, bármilyen elmúlt, kibocsájtott energiából, gondolatból, tettből, hangból, vagyis szavakból.. -sokféle origójuk lehet. A lényeg, hogy már világos: mi voltunk az a hangvilla, aki valahogyan megszólaltatta őket, így mi vagyunk azok, akik képesek arra, hogy megszabaduljanak tőlük, ezek szerint úgy, hogy más rezgéseket bocsájtunk ki, másra hangolódunk, más szavakat mondunk, más gondolatokat tartunk a fejünkben, vagyis az egészség rezgését bocsájtjuk ki.

 

Keressünk néhány okos  általánosságot a pszichológia tudományában is.

Elisabeth Kübler Ross 1997-ben megfogalmazta a gyászfolyamat fázisait.

Ez nekünk tökéletes, hiszen ez nem más, mint maga a boldogtalanság és elfogadásának útja. A szomorúság lépései, a bánat receptje,  „road to hell”, vagyis az állandó szenvedés megteremtése, vagy legalábbis rábólintás arra. Mivel én épp a boldogság megszerzésének és elfogadásának módját keresem, nincs más dolgom, csupán megfordítani a gyászfolyamat lépéseit, vagyis leírni a fogalmak ellenkezőjét, ez vezet majd el a célom felé. Én magam sem vártam, hogy ennek a játéknak valami nagyszabású  eredménye legyen , bár logikusnak tűnt, mégsem sejtettem, milyen hatalmas dolog következik. Nem ez volt az első olyan alkalom, amikor e könyv írása során megdöbbentem, de az egyik legnagyobb, az biztos. A gyászfolyamat, vagyis egy szomorú esemény megvalósulásásnak és elfogadásának a lépései ugyanis a következők:

 

1. tagadás

2. harag

3. alkudozás

4.depresszió

5.elfogadás

 

Mindannyian tudjuk, mivel ellentétes ez a folyamat:

 

Tagadás-      állítás

Harag –        öröm

Alkudozás –  hit

Depresszió – boldogság

Az elfogadás pedig mindkét út vége.

     A bánaté és az örömé.

 

Vagyis az eredményképp éppen az az állítás született meg, amiből eredetileg kiindultunk, aminek a bizonyítékait kerestük!  

Azt akartuk igazolni valamikor a fejezet elején, hogy a boldogság megteremtésének lépései a következők:

 

1. egy vágy megfogalmazása, egy állítás, ami kifejezi,mit szeretnénk.

2. örömérzet vágyakozás közben, hiszen az indítja be a folyamatot, a vonzás törvényét.

3.a kétségek megszüntetése a hittel,

4.boldog várakozás,felkészülés, ha kedvet érzünk, cselekvés, a boldogság érzetétől vezérelve.

5. ami után törvényszerűen a dolog megérkezése következik, mivel az állításunk azon a fizikai törvényszerűségen alapul, hogy két hasonló rezgésű energiamező vonzza egymást. Ekkor csak az elfogadás a feladatunk, ami annyit tesz, nem kell akadályokat gördítenünk a megvalósulás útjába.

 

     Minden stimmel, és azt hiszem, ezt hívják bizonyításnak.

Nos erről beszélek, amikor azt mondom: a tudományoknak sokszor csak egyetlen egyszerű lépésre lett volna szüksége egy-egy felfedezés után,hogy megtalálja a választ mindenre.

Csak épp nem előre, hanem egymás felé dear miszter prezident.