Vizipók-buzipók
2009. július 12., vasárnapÚjabb csodálatos dolog, épp, ahogy elhatároztam! A myspace-n írt nekem Bob Proctor! Ő a Titok-könyvből az egyik arc, innen ismerik a legtöbben, még a legelején felvettem a barátaim közé.
Újabb csodálatos dolog, épp, ahogy elhatároztam! A myspace-n írt nekem Bob Proctor! Ő a Titok-könyvből az egyik arc, innen ismerik a legtöbben, még a legelején felvettem a barátaim közé.
Azért egy picit patrik vagyok én is. Azért, ami ma reggel eszembe jutott. Mert visszatérve a jogászokra, sokan vannak, de nem elegen, ahogy látom. Nincs köztük forradalmár ugyanis, a szó semmilyen értelmében, és annak, aki azt kérdezi, hogy az meg minek kéne, a következő példából rá lehet jönni..
Edi és Marikám (a nagymamája) autókázni voltak, és hazatérve megálltak a kertben. Bentről a következőt lehetett látni: Edi szalad a virágoskert körül, és kiabálja, hogy „hol vagy kígyó?” , Marinkó pedig egy vizes felmosóval üti a páfrányt, és sikít, hogy „ne arra menj, oda kergetem, jöjjön már valaki!”.
Minimax induló
Na most az van, hogy én nem nézek tévét, csak Minimaxot. Ezzel kapcsolatban szeretném értesíteni azokat, akik tisztelnek és szeretnek, hogy ha egyszer elbúcsúzom az árnyékvilágból, annak két oka lehet. Az egyik, hogy teljesítettem spirituális küldetésem, a másik a Minimax induló. Életemben nem fájt a fejem még szerintem soha, de ettől azt hiszem, agyfaszt kaptam.
… és akkor ha valaki megkérdezné, hogy miért vagyok ilyen boldog, vagy mirefel, akkor annak azt szeretném mondani, hogy három oka is van, legalább. Az egyik, hogy a lelkiismeretemnek nem sok dolga van. Nem csibészkedek, nem hazudok, sunnyogok, vagy zsiványkodok, arcba sértegetek, de azt is csak akkor, ha nagyon muszáj, és kizárólag a világ jobbá válása érdekében.
Annak azért örülök, hogy nem vagyok sokat anyukák közelében. Csak féle füllel hallom néha az utcán a nagy történetmondókat, és gondolkodom, hogy ezt vajon mér kell..