Az Elle nyert tegnap, volt már jobb is. A koncert viszont nagyon tuti volt, minden megvolt a jó hangulathoz: Delhusa előttünk, köd utánunk, pontosabban Zséda, de azt már nem láttuk, mert siettünk haza, néptánc volt Gyulán, bár ezt akkor még nem tudtuk. Mekkora erő van egy néptánccsoportban! Úúúúristen. Hááát, koncerten nehezebb találkozni ekkora energiákkal, jaaj, nagyon jó volt, tényleg.
Edi és Marikám (a nagymamája) autókázni voltak, és hazatérve megálltak a kertben. Bentről a következőt lehetett látni: Edi szalad a virágoskert körül, és kiabálja, hogy „hol vagy kígyó?” , Marinkó pedig egy vizes felmosóval üti a páfrányt, és sikít, hogy „ne arra menj, oda kergetem, jöjjön már valaki!”.
…ja és még azt is akartam mondani, hogy most történt, ami történt, de ha gáz van, akkor azt el kell fogadni. És akkor Tominak is azt mondtam, hogy ha az nem lehetséges, akkor meg meg kell beszélni. És ha meg az sem lehetséges valamiért, vagy nem jár eredménnyel, akkor el kell engedni.
Megyünk ma jótékonykodni. Messzire, Gyulára. Szerintem gyalog, én legalábbis amellett vagyok. Vicces lenne gyalog menni. Őszinte. Bicaj még jobb. Mondtam anyámnak, hogy jöjjön olvasóriporternek, a Blikk fizet érte egy tizest.
