Szabó Eszter blogja

Tömi nagybőgőzni tanul!! Ő lesz a nagybőgős a nosztalgiaesten ugyanis. Ezt találta ki.:_)))
Szerzett egyet a zenesuliból, és most azon gyakorol sokat.:-)))

tökjóóóóóóóóóóóóóóóóóóólesz az estttttttttttttttttt!!!!!

NAGYON TUTIK EZEK A RÉGI DALOK:-)))

-tárgyal helyettem
-leköti a bulikat
-telefonálgat, megbeszél, elintéz, fejben tart, dukumentál,-képviseli az érdekeimet.

legfontosabb tulajdonságai:
-sajtóval való jó kapcsolata
-kedvesség, emellett
-szívósság, kitartás,
-keménység a saját ügyek érdekében.
-pozitív életigenlő természet,
-álatlános kreatív hozzáálás
-telefonálás képessége,
-művészi dolgokban hallgatás, nembeleszólás’, képessége,
-támogató, megértő természet.

emellett fontos, hogy:
-ismerjem
-szeresse a zenémet, és jónak tartson.
-lássa meg a lehetőséget a helyzetekben,
-általános hozzállása feljődésközpontú legyen: igyekezzen előrébb vinni a dolgaimat, és meglegyenek ehhez a képességei, és lehetőségei is.

feladatok:
-segítség az elképzelések megvalósításában.
ASSZEM , ha lenne managerem, ezt kérném tőle. Na mindegy, tegnap voltunk a mekiben, jótékonykoni. Szívesen megyek jótékonykodni, bár sokszor nem értem, hogy ha valakinek van pénze megszervezni egy hatalmas bált mondjuk, miért fontos, hogy valami megúszós rossz dumával, és a szokásos 10% valahová felajánlásával megússza a fellépő gázsiját. Naponta jönnek a felkérések, hetente megyünk, most meg azon aggódom, hogy a sanzonestre amiatt nem jönnek majd, mert állandóan látnak énekelni, mert olyan jótékony vagyok. Ja, tévéműsorból is volt olyan, aki amúgy fizetős, de nálunk azt mondta, (biztos máskor is), hogy hát gázsira nincs pénzük. Hát mondom, bár ugyanolyan autóval járunk a műsorvezetővel, csak az övé x5ös, az enyém meg sima 5ös, de ha olyan szegény, akkor segítek neki szívesen, én megélek, nincsenek túlzott igényeim, ő meg olvastam, hogy építkezik, érthető, hogy arra kell a pénz. Olyan ötvenmilliót kereshet egy műsoron, dehát ezzel az egésszel neki kell elszámolnia, nem nekem.
Szóval csak azt mondom, hogy tényleg mindent ingyen kell csinálnom? Reklámozni, koncertezni, tévébe járni vagy bármi.. mert most amúgy majdnem ez történik.
Szóval értem én , és szerintem is ilyen volna tökéletes világ: szolgáltatáscsere, és kész. Csak az a baj, hogy a fogorvos, ha jól láttam, nem érzi rosszul magát, ha pénzt kér. A szolisnak is fizetek, a benzinkúton is, és a kozmetikusnak is, de még az áramért is. A koncertszervezőmnek is, és a művháznak, aki 300at kér végül, a terembérletért a Karácsonyi sanzonesthez. (dec 28!!!:-))))) És nem gáz, kifizetjük simán, eszembe sem jut alkudni: ad valamit, ami nekem kell, ő szabja meg az árat.
..és akkor van olyan, hogy valakivel megállapodunk, hogy reklámozzuk például a lapját, és ingyen felhasználhatják a képeinket valahol, és nem kérünk érte semmit. Cikkeket, amik asszem amúgy is melennének, és elő sem jövök a tízmilliókkal, amiket ezért amugy adnak, úgysem hinnék el. korrekt vagyok, átadom a képeket oké, vigyétek.
Jaaa, nem jó az én fotóm? oké, saját költségen elmegyek a fotózásra, mindent a cél érdekében, segíteni természetes dolog-
..és akkor felhívnak, hogy adni kéne egy pár koncertet is ingyen, és tudom, hogy megsértődnek, és ha nem, és akkor igazából a reklámért beígért promóciós sem él, ami most tök jól jönne, ha nincsen ingyenkoncert, mert a fotókat odaadni nekünk semmibe sem kerül, és a koncertet se sajnáljuk már, mert hát féláron is sok lenne, és hát hogy milyen nagyképűek lettünk biztos.

Na mindegy. én személy szerint nem szeretem az alkudozást, ezért nem csinálom, és most eldöntöttem, hogy nem is megyek bele eztán, amig én nem tehetem meg. Tudom amúgy, miért fajult idáig a helyzet. Pontosabban látom, hogy a helyzetem kissé túlzás, és valahol egyensúlyt kell tartanom adok-kapok között még akkor is, ha ez az egész a természet dolga. Az, hogy rosszul érzem magamban egy helyzetben, asszem valami személyes feladatot sejttet a kulisszák mögött, esetemben valószínűleg azt, hogy képes legyek konfrontálódni egy-egy anyagiakkal kaőpcsolatos helyzetben.
Hamarosan egy ezzel kapcsolatos nehéz szituáció vár rám, ahol sok múlik azonm hogy megértetek-e olyasvalamit másokkal, amivel még én sem jöttem igazán tisztába: a munkám értéke.
Szóval asszem az a dolgom most, hogy letisztázva mminden értéket,képviseljem magam, és az érdekeimet. fúú, nagyonm érdekes, hogy a manageres bejegyzéssel kezdtem, mert igazán semmi célom nem volt vele, de rájöttem, hogy ezt az egészet, a képzeletbeli managerem feladatait nekem kell megtanulnom, mivel épp azokkal a tulajdonságokkal ruháztam fel, amik belőle hiányoznak.
Fúúú, dekomoly. tökjó!
eddig nem sejtettem, mi haszna lesz a bejegyzésnek, de mostmár értem. Talán mindenkinek segít majd, ha leírja a saját managerének dolgát és feladatait, mert abból kiderül majd, mi az, amit szívesen megúszna, vagyis azok a feladatok, amikkel jobb, ha szembekerül, úgyis találkozik majd velük előbb-utóbb..

Azt hiszem, velem az élen, sokan rosszul állnak a pénzhez: nem illik kérni, elfogadni, könnyen megkeresni, felhalmozni pedig végleg illetlenség. Tegnap például, a mekis szervező elfeljetette mondani, hogy az lesz a dolgunk, hogy mobildíszeket sózzunk az emberekre. hhát, engem eladni hívtak, úgyhogy ez azért rosszul esett, hogy valakinek a pénzért elkérjem valami kis szarért, és főleg, hogy ezt eltitkolták, de mindegy, Tomi megmentette a helyzetet, neki semmi gondja nem volt a dologgal. Adta, elmesélte, vették is tőle, mint a cukrot, a jótékonysági mobildíszeket.
Mindegy, azt hiszem, meg kell változtatnom a hozzáállásom, és ez a mai nap meg is történik. Évekig gyakorloltam, hogy szépen énekeljek, és hónapokat dolgozom a lemezen, ahogy a sanzonesten is éveket. Azt hiszem, meg kell értenem, hogy beérett a termés, és elfogadni azt, és mindenkit erre biztatok. Nem arra, hogy mindent pénzért tegyen, hanem arra, hogy elfogadja az ezzel kapcsolatos lehetőségeket: szívességeket, kedvezményeket, ajándékokat, és hogy tudatosítsa magában, hogy ha jól csinál valamit, annak értéke van. Bár nyilván ti a legtöbben havi fixet kaptok, nehéz lehet megértenetek a mi, egyébként sokszor tökjó helyzetünket. Ott nyilván ritkábban fodul elő alkudozás, és egyéb elvárások.

Na mindegy, megyek, megismerkedek a manageremmel.

NA! Megvan a sanzonest pontos időpontjaAAA!!!

2009. 12.28. 19:00 (Gyulai Művház, Béke stg 35)
Mindenkit szeretettel várock!

jjjjja, jegyet foglalni itt lehet: 66-463-544
Nna, én nagyon sietnék vele, mert hamarosan nem lesz egy darab sem

óóó hát arik vagytok, megyünk mi mindenhová a sanzonesttel szívesen!:-) Ahonnan mondjuk jön 100komment, oda elmegyünk, okés?   :-D  Denemkamuemailcímezniiiiiiii!!!!!!!!!!!!!!

Itt az új sanzonest linkje:
http://www.youtube.com/watch?v=83B2pBzs9kU

Rez Andrast láttam a reggeliben ma. Írt egy könyvet, amiben a kapcsolatok jövőjét tárgyalja, és el kell, hogy áruljam, minden nagyon szar lesz. Éppezért arra jutottam, hogy bár nagyon érdekes lehet a könyv, komolyan, de inkább nem olvasom el, nehogy beegedjek a jövőmbe néhány nem kívánatos alternatívát..
Ha nem olvasom el, nem kezdek el gondolni rá, félni tőle, így nem ér el, -hát íg gondolom én.
Merhogy ugye arról van szó, hogy senki nem házasodik már, és
és előjöttek a faszfej minglik, akik a legjobb oldalukat mutatják a másiknak, és másik is nekik, és amúgy meg nem
hajlandóak elköteleződni.. Én csak kérdezem, hogy egyébként, bár talán furcsa tőlem, de nem lehet, hogy nekik van igazuk?
Tényleg olyan szar mindek, ami jön? Video kill the radio star, mi??? na, hat az sem lett igaz. )
Nem lehet, hogy csak az elavult, primitív törzsi, és egyházi kötelezettségek alakulnak majd át egészen új dolgokká? Biztos azt írja a könyv, hogy mindenki elszigetelődik, meg kefél összevissza a jövőben.
Lehet. De lehet, hogy az jól lesz nekik, és még az sem lenne baj, ha valaki észrevenné, hogy nem rosszabbak az új generációk, hanem éppen sokkal okosabbak, és ösztönösebbek, gyorsabban szaladnak, és egyre okosabb dolgokat találnak fel, szóvel egyre jobbak és kész, és talán ezért alkalmazkodnak nehezebben a régi szabályokhoz? Biztos szar ezt egyeseknek észrevenni, de szerintem így van akkor is.
Könnyebb azt mondani, hogy jajj, ezek a mai fiatalok milyen gázak, hogy nem járnak csadorban, nem házasodnak, nem parancsolnak már a gyerekeknek, nem dolgoznak rendesen..Hhhhátt lehet, hogy nem művelik a földet, de még mindig úgy látom, hogy ez az egész egyáltalán nem baj. Csak a rossz, elvault dolgokkal szakítunk, csak azok múlnak el.
Amúgy nem érdekel a kapcsolatok jövője, úgyis minden egyre jobb lesz. Szerintem amúgy lazábban lesznek, de nyitottabbak, kevesebb kötelezettséggel és elvárással, -erre vezet az útjuk.
É ha most mélyponton vannak a kapcsolatok, hát én aszondom, annál jobb. A legmélyebb pont után csak felfelé vezet az út, ez mindig látható. Sőőőőt!
Rájöttem, hogy egy-egy haladást én így fogok megsürgetni: ha már látom a dolgok végét, legközelebb
felgyorsítom majd a
mélyponttal való találkozást, bármiről legyen is szó, annál úgyis csak jobb jön majd.
Hüjeség? Dehát ez ugyanaz, mint szembemenni a félelmeiddel, csak másképp fogalmaztam meg..

Ja, amúgy meg inkább keresse meg mindenki az igazit és akkor nem lesz majd gond a rossz kapcsolatokkal.
megmondjam, hogy kell? pedig már mondtam..
Hát először is meg kell fogalmaznunk ki az igazi?
Akit szeretsz:
Aki szeret téged:
Akivel közös dolgotok van:
Akit nem zavarnak a hibáid, és fordítva.
és hogy hogy kell megtalálni? Tök könnyen. Mivel az igazik is mind az igazit keresik, igazinak kell lenni, és kész. D Hát nem tök egyszerű?

It egy interjú, most küldték el a kérdéseket, gondoltam, felteszem. Hökkentő újság, HÖK-ös.

Mivel foglalkozol mostanában? Hogyan alakul a zenei karriered?
Énekelünk,lemezeket csinálunk, unplugged bulikkal járjuk az országot, és folyamatosan új dolgokat találunk ki, és valósítunk meg. Imádom a zeni pályát, de írni, kérdezni és tervezni szeretek. Dolgozom azon, hogy minden képességemet kihasználjam, és örömet okozzak velük magamnak és másoknak.
Ezt gondolom én sikernek: ha valaki felismeri, és őszintén belátja, mire képes, és igyekszik hasznosan átadni a képességeit, tökmindegy, mik azok. Ezek az én céljaim.

Nemrégiben jelent meg új albumod. Milyen volt a fogadtatása? Erre számítottál?
Nem számítottam semmire, én csak felvettem a legjobb dalaimat. Azt hiszem, ezt az egészet nem lehet azért csinálni, hogy majd jó fogadtatása legyen, akkor szerintem béna erőlködés lesz belőle. Vagy kívülről csinálod, vagy belülről, és vagy a saját fejed után mész ,vagy mások után.
Egyébként mindenkinek nagyon tetszett eddig, neketek is ajánlom, megvehetitek a weboldalamon, de le is tölthetitek, nem zavar az sem, csak azt szeretném, hogy aki kíváncsi rá, ahhoz eljusson.
Azt hiszem a lemezvásárlás ma már inkább kedves, jelképes dolog: az veszi meg, aki megteheti, és aki kedveli az adott előadót. Vagy az anyagi helyzetet, vagy a tiszteletet szimbolizálja, amit nem lehet erőletni, kikönyörögni. Én tapsot sem kérek sohasem a színpadon, aki akar megtapsol, és aki szeret engem, a hangomat, vagy a zenémet, az megveszi majd a lemezt, ez így van rendjén.

Ezzel a koronggal jött létre a color-pop műfaj? Honnan ez az összetétel?
Igen, tökjó, hogy egy új zenei műfajt hozhattam létre csupán azzal, hogy tettem, amihez kedvem van! Énekeltem már latin együtteseben, jazzeket,és paródiák, de néptáncoltam is. Emellett imádom az igazi buta punkot, a szemtelenséget, ahogy a gospelt, és a stílusok keveredését is, és ez az egész egy olyan kavalkádott hozott létre a zenei ízlésemben, amiről a kiadók megőrültek, és rendszerint azt mondták: nem lehet több stílus egy lemezen, kikel választanod egyet, és egy imidzset. Ez szerintem viszont egy igazi ostoba amerikai baromság: követni másokat, olyat csinálni, mint az, akinek bejött, és ha Britney szőkén sikeres lett, akkor legyél te is szőke és popénekes ..na az ilyen hülyeségek miatt lett többek között magánkiadás a lemez. A Colorpop album egy limitált példányszámú dedikált album, ami úgy indult, hogy csak a weboldalamon keresztül lesz megszerezhető, de szerencsére a népeszerűsége miatt hamar egy nagyker is megkeresett, hogy terjeszteni szerené, így elvileg a boltokban is kapható.
A lemezen egyébként a legváltozatosabb zenei stílusok találkoznak: a vokális-jazz, a rockabilly-metál, a népdal-elektro, a mashup, az egyszerű punk, a rock, a pop, és a gospel..-minden egyes dal különböző zenei stílusban van, és imádom ezt az egészet. Ez a colorpop-stílus lényege.

Igaz az a hír, hogy azt fontolgattad, hogy a zenei pályádat lezárod?
Blogot írok, és legtöbbször nem promócióra használom, hanem egészen őszinte gondolatokat írok le benne, így sokinden a felszínre kerül remélhetőleg vidám, humoros köntösben. (szaboeszter.beol.hu)Az egyik nap rosszul éreztem magam, kimerült voltam és valóban azt fontolgattam, hogy feladom. Aztán másnapra sok-sok levelet kaptam, ami rengeteg erőt adott, és újra lett kedvem az egészhez. Újragondoltam, újraterveztem mindent: megváltoztattuk az unplugged repertoárunkat Tomival, sanzonestet szerveztem, és létrehoztuk egy csodás allstars-dalt és klipet egy csomó jó fej énekessel.

A Megasztár teljesen a múlté, bár sokat köszönhetsz a műsornak. Vallom én. Bár az is megfordul a fejemben, hogy a saját sikered kovácsaként is vitted volna ennyire. Ezt csak én látom így?
Á nem, egyedül hosszabb lett volna az út, én pedig nem vagyok nagy küzdőszellem. A versenyekben nem is hiszek igazán, csak a dícséretben, és abban, hogy mindenkiben meglássuk a jót, ahelyett, hogy kiemelnénk egyeseket. Nem élvezem a versenyhelyzetket, jellemző rám, hogy küzdés helyett inkább udvariasan elpreengedem azokat, akik nyerni akarnak, ha látom, hogy az nekik fontos.A dobogón is valószínűleg azt érezném “jaj, de kellemetlen, most milyen rosszul eshet annak, aki lemaradt”. Mindegy, más dolgok miatt pedig ez a műsor pont jó volt nekem, és vsszatekintve már csak a jót látom, és én is azt gondolom, rengeteget köszönhetek neki.

A Megasztárosokkal mennyire tudtál együtt dolgozni? Sokkal karakánabb személyiségnek tartalak annál, hogy megmondják neked mikor és mit tegyél! Jól gondolom?
Két dologról van szó: a megasztárosokról és a feladatokról. Nekem meg lehet mondani, mit tegyek, sőt szeretem a szabályokat, biztonságot adnak, ha profik találják ki. Seres Atit, a koreográfusunkat imádtam például, mert tökéletes, gyors, és hatékony munkát végzett a legnagyobb szeretettel, és tehetséggel. Ennél több, azt hiszem, egyik munkához sem kell. Nyilván rá hallgattam, de például az egyik énektanárunk énekórának nevezett magánkoncertjei azt hiszem egyikünket sem érdekeltek, mivel egyáltalán nem voltak hatékonyak. Ilyen szituációkban hamar nyivánvalóvá teszem, hogy a helyzetnek nincs értelme, lehetőleg úgy, hogy nem sértsek meg senkit. Imádok lelkes emberektől új dolgokat tanulni, de ha a tanár sem tudja miért van ott, akkor azt mondom, jobb, ha elmegyünk berugni, -az legalább meglátszik.
.A Megasztárosokkal kevés közös munkánk volt, inkább szerkesztőkkel, riportrekkel, koreográfussal.. Mivel kívácsi vagyok, és sokszor rengeteg ötletem van a hatékonyabb munkára, nem voltam jó alany a gályamunkára, mégis azt hiszem, partnernek jó voltam benne. Egyébként soha nem volt jellemző, hogy utasítgattak volna, inkább az, hogy megbeszéljük a dolgokat.
A megasztárosokról annyit, hogy nyilván van, akivel egy ilyen, véletlenszerűen összeválogatott közösségben jóban lesz az ember, másokkal meg nem annyira. Azthiszem, ez tök normális, aki mindig mindenkit szeret, és sosincs rossz napja, az gyanús, -és ezt a Megasztárban tanultam meg igazán, mivel én láttam, hogy ki milyen, ha nincs jelen a sajtó, és a kamerák. Mégsem arról van szó, hogy utálsz bárkit, csak annyiról, hogy a Szabó Eszti jobban kijött például Ferivel, Tomival, Izával, Mónival meg a Petivel, mint másokkal. Egy iskolai, vagy egyetemi csoportban sincs ebből gyűlölködés, csak egyesekkel jobban kijössz mint mással, ennyi. Amúgy sokszor bánt, hogy tudom, ki milyen, és azt, hogy sokan leesnének a székről, ha megismernék egy-egy ismert ember valódi arcát, valódi történeteit, de aztán megnyutatom maga azzal, hogy nem az én dolgom igazságot szolgáltatni.

A zenélés mellett reklámgrafikusként és webdesignerként tevékenykedsz. A kreativitás a lételemed?
Mindenképpen, de hivatásosan nem tevékenykedem, -a zene és a koncertek sok időmet elveszik szerencsére. Barátoknak, vagy magunknak ha kell egy-egy plakát, vagy CD-borító, vagy weboldalazt megcsinálom, mert nagyon élvezem, de másra nincs most időm.

A Te ötletességed mutatkozik meg az öltözködésedben is?
Abszolút. rengeteg tervezéssel kapcsolatos szakmát szereztem a reklámgrafikától a lekberendezésig, és nagyon élvezem azt is, ha tuhákat tervezhetek, vagy különböző stílingokat alakiíthatok ki. Már már a Megasztárban sem adott rám semmit, inkább végignéztük a ruhatáramat és megbeszéltük melyik legyen, s azóta sem volt szükésgem stylistra, csak néha, ha az időmbe nem fért bele a ruhák kiválasztása. Ez nekem akkor nagyon jó érzés volt, mert gyerekkorom óta vagy használt ruhákat kelett hordanom, vagy nekem magamnak kellett megvarrnom, mivel sohasem volt pénzünk új darabokra, így sok múlt azon, hogy kombinálod az egyes darabokat, és milyen ötleteid vannak. Ma már örülök ennek, mert így rengeteg új, praktikus ötletre vagyok fogékony, és egyre több új dolgot tervezek, amiket szerencsére sokan megdícsérnek, és mivel engem is boldoggá tesz a tervezés, van rá esély, hogy hamarosan új ruhamárkát hozzak létre. Dolgozom rajta.

És a tetoválások (hány és mit ábrázolnak)? Azok kitalálása? Hirtelen felindulásból varrattattál magadra? Kötődnek valamihez, valakihez? Jelentésük? ÓÓóó, sok tetoválásom van, nem tudom, pontosan hány. Mindkét karomon végigfut egy színes kalocsai motívum, hátul a nyakamon Amare-felirat halasi csipkével díszítve. A két csuklómon a “Credendo Vides”és az “Omnia vincit amor”-feliratok, amik számomra szolgálnak “emlékeztetőül” a mindennapokban.”A hit által látunk” és a “szerete mindent legyőz” fontos üzenetek számomra azzal kapcsolatban, hogyan kezeljem a nehezebb szituációkat. Nem egyszerű megmagyarázni, mi az oka ezeknek, de olyasmi az érzés, mint amikor kitalálsz magadnak egy új hajat, vagy valamit, amit szívesen megvásárolnál: jön egy ötlet, és hirtelen azzal a valamivel együtt érzed magad teljesnek, a jelenlegi állapotra inkább megváltoztatandóként tekintesz.
Sok ilyen ösztönös döntés volt az életemben és mindig beigazolódott, hogy működnek.
A tetoválásaim üzenet valószínűleg mindenki számára más. van, akinek azt üzenik, hogy elment az eszem, mások azt hiszik hungarista vagyok, szerintem a legfőbb üzenete az, hogy mindent szabad. Nem kell minden anyukának rövidre vágatnia a haját, és befelé fordulnia, mivel mindent megtehetünk, ami örömet okoz nekünk, vagy másoknak.
Egyszerű gondolat ez, mégis sokaknak nehéz befelé fordulva dönteni, és igazán önmagukat választani a társadalmi elvárások helyett, -bármiről legyen is szó.

Óriási lehetőségeket ad az internet. Te például saját blogoddal örvendezteted meg a rajongóidat. Nem gondoltál még arra, hogy a zenélés mellett a könyvírással is megpróbálkozol? Ha nem is most, esetleg a későbbiekben lehet ennek realitása? De, abszolut gondoltam rá, mert nagyon szívesen írok, és szerencsére rengetegen olvassák a blogomat.Több kiadnivaló gondolatom, témám is van, és remélem nem kell sokat várom arra, amig megjelenik majd az első könyvem.

A karrier mellett – sőt lehet előtt – nagyon fontos a család. Hogy vannak a csemeték? Mutatkozik náluk a zene iránti szeretet? jól vannak, köszönjük, és imádnak énekelni, táncolni, ahogy azt hiszem a legtobb pici ebben a korban.

Zenész család sarjaiként biztos lesznek próbálkozásaik a muzsikus szakmában. Te és Tamás mennyire fogjátok hagyni, hogy a saját útjukat járják a gyerekeitek? azt csinálnak, amit akarnak. A környezetemben, akik szabadon jártak-keltek a világban, persze, sokkal többször buktak el, de jóval előbb megtalálták azt, amiben sikeresek lehetnek, úgyhogy ebben hiszek, és azt hiszem, nem is tudnám másképp csinálni. Minden egyes szakmában érezheti magát az ember csodálatosan, és még a legnépszerűbbekben is lehet szenvedni akkor, ha nincs a pályaválasztás mögött belső meggyőződés.

A sok-sok elfoglaltságod mellett tervben van egy diploma megszerzése? Egyetemi lap vagyunk, egyetemisták a fő célcsoport, ezért azt is kérdezném tőled, hogy szerinted mekkora érték ma egy diploma?
Sokféle szakmávan, tanultam HR esnek és a jogra is jártam már, és bár sokkal könnyebben ment, mimt a középiskolai évek,mégis tudom, milyen nehéz megszerezni a diplomát. Látom magam körül a diplomások szenevdéseit, amiatt, hogy rengeteget vannak, mert sokat azt gondolják, ez a belépő a sikeres életbe. Én azt hiszem, nem így van, inkább csak annyi a fontos, hogy amit az ember jól csinál, azt nagyon szeresse, így könnyedén a legjobbak közé kerül majd.

Mennyire követed a csatornák mostanában zajló tehetségkutató műsorait? Igaz most a konkurencia adón megy a verseny, de ha nézed, akkor érdekelne a véleményed!
Nagyon szeretem a tehetség kutatókat, mert értelmes, a kultúrát támogató műsorok ezek. Én is,a hogy közönség többi tagja szurkolok,ha egy-egy kiemelkedő produkciót látok. Sokan mondják, hogy egyre gyengébb a színvonal, és nincsenek olyan izgalmas előadások, de én nem hiszem, hogy elfogytak volna a teheségek, inkább az kezd egyre nyilvánvalóbbá válni, mennyi múlik a beválogatók zsűritagok személyén, a műsorszerkesztésen, vagy példásul egy-egy dalválasztáson.
Azt láttam, hogy a Mgeasztár négyben például zseniális hangok estek ki hamar a borzalmas, rájuk erőltetett dalok miatt, és egyáltalán, a műsor koncepciója, a szereplőválogatás is túlságosan amerikai volt: kislányok, és különböző népek gyermekei- és ez, az “inidzsalapú szereplőválogatás”, ahogy én látom Magyarországon nemigen állja meg a helyét. A magyaroknal ennél sokkal többre van igénye, minket nem érdekelnek úgy a külsődégek, csak a szív , és a tehetség. Amelyik tehetségkutató ezt veszi figyelembe a jól bevált külföldi minták helyett azt hiszem könnyebben eléri majd a kívánt nézettséget.

Jajjj, gyűjtöttem a sanzonrepi dalait. Nyilván nem volt nehéz, mivel ugye a második lemez régi dalokból van, és amúgy is sok ilyen dalt ismerek. olyan szövegem vannak benne..jaajj, ma Debrecen felé is ezt hallgattuk, olyan nagy dumák.
A zongoristának odaadtam a Cdt, úgyhogy sinen van minden. A műsor meglesz, és remélem, lesz bátorságom saját magamnak is szervezni néhány előadást. 350et azért picit sokallok egy művház bérleti díjáért, de hátha alakul még..:-)
Nnnna, köszi a biztatásokat:-)))

..péntek13amúgy szerencsenap:-)

Nagyon jó, hogy ilyen sokan írtok azért..
Meg még azt is akarom mondani, hogy több oka van a szerintetek csúnya szavak használatának. Az egyikkel azt üzenem, hogy nem vagyok tökéletes müllerpéteroid lény, a másikkal jó tükör vagyok, merhát ha ti viszont azok vagytok, akkor ha jól sejtem az elfogadás az azért mindenképpen fontos tulajdoságotok ))))
..szóval csak azt akarom mondani már megint hogy mindent lehet, és nem azt, hogy mit nem.

Na, éppen emiatt kitaláltam, hogy csinálni kéne egy jó kis sanzonestet. Lécci szavazzatok, hogy csináljak-e, és érdekli-e majd a közöségeket’ ). Művházakba vinném el: sanzonok, kuplék, régi filmdalok, szőrmegallér, kalocsai tetkó.:-)
hmm???
Gyulán csinálnám meg az elsőt Karácsony környékén…
Na, vesztek jegyet?
Félek azért 1 kicsit. Sajnos egyből aggódni kezdet, és ha nem teltház, akor arra gondolok, hogyaz kudarc: hol volt az a 27 ember??????. jaja, ilyen huje vagyok, telthazban gondolkodom. 500 ember kell hozzá.:-))

..olyan jó volt az egész tegnap az allstars-dallal kapcsolatban.! Ráadásul mostmár sokkal, de még sokkal jobban tisztelem azokat az embereket, akik hírességek mögött dolgoznak. Neeem, nem a sajtóra gondolok, nekik azért mindig van egy két tartalék imidzs-vigyor, hanem azokra, akikkel mindegy, hogyan bánunk. Férjekre, anyukákra, sofőrök, szervezők, managerek, sofőrök, road-ok, fotósok és sminkesek..és persze sok más “közelbendolgozó” is, akik úgyis maradnak.

Tarts életben még (.mp3)

..Nagyon jó lett a dal, hihetetlen, hogy Puskás Peti mennyit fejlődött, és  milyen jól énekel, meg az is, hogy hogy tudja Roy úgy elénekelni azt az egyetlen sort, hogy egyszerűen megértek minden szót. ..Tudom, hogy ez kevésnek hangzik, de szerintem ez a legtöbb, ami egy énekes tehet: háttérbe vonul, és odaadja a dalt. Ezt csinalja Roy például.
Nem teszi bele magát, csak átengedi a tehetséget, az üzenetet, és tudtam, egyszerűen tudtam, hogy Roy, a legegyszerűbb sort is így fogja megcsinálni. És direkt olyan sort adatm neki, aminek nincs kulön üzenete, mert tudtam, hogy abból is üzenetet csinál majd. Fogalmam sincs hogyan képes valaki ennyire félretenni, feladni önmagát, minden megfelelés utáni vágyat…egyszerűen félreáll és hagyja megszólalni a dalt. Jaj, Roy, nagyon jól énekel, Ádám nagyon jól gitározik, nem tudom, hogy ezt csak én hallom??? ugyee, nem?????
Az ő női megfelelője a Keresztes Ildi, aki tök betegen, és eljött, és pontosan ugyanazt tette, amit Roy, épp ugyanazzal az eredménnyel. Odajött tök szerényen, félreállt, és kiengedte a sort.
Nem, nem elénekelte, abban van tudatosság, hanem azt figyeltem, hogy nem “csinálta”, hanem “megengedte”. Ha meghallod őket, észreveszed a kulonbséget és rájössz, hogy éneket tanítani csak így lehet: megmutani, hogy kell. Nem akart villogni, hajlítgatni, vagy más lenni, és többet tudni, mint amennyit kapott, hanem simán elfogadta azt, ami jön.
Ehhez  szerintem az kell, hogy az ember az egóját, megfelelés, a dícséretek utáni vágyat a legutolsó morzsáig is elengedje, és azt mondja “legyen meg a Te akaratod”, vagy legalábbi eszerint működjön, akár tudja, mit csál, akár nem.
Eljöttek , időben, odataláltak betegen és ingyen, és kurvára megtisztelő, hogy bementek a studióba, és nem akartak semmi mást, csak hogy az én soraim(amik persze, tudom én, hogy nem az enyémek), a lehető legtisztábban érkezzenek meg.
Sokféle jót éreztem már, de a legnagyobb élmények egyike, amikor te is tudod, hogy nem te vagy ez az egész, csak hagyod, és ők sem tudják , mi van pontosan, csak hagyják az egészet, és nem akarnak a dal megszületésébe mindenféle trendi hangmagasságokkal, hajlításokkal belecsászármetszeni’, hanem hagyják megszületni. (na persze az is lehet tök jó akkor, ha az a képessége az embernek) Igen, csak simán megadják magukat és hagyják. és nem akarják átírni a szöveget, mert tudják, hogy azt is hagyta valaki, és igen, ilyenek a legnagyobbak.
..ja, amúgy sírok most is, mert soha életemben ennyi gonoszsággal nem találkoztam, mert volt, aki az utsó pillanatban szaladt el, vagy nem jött amiatt, mert nem úgy hívtuk meg, ahogy neki megfelelő lett volna, vagy csak egyszerűen kikapcsolta a telefonját, vagy sértődötten elviharzott amiatt, mert ő Xszel és Ynal nem énekel. Igen, a stúdióból az utsó utáni pillanatban, mindegy, nem gáz. És mi csak engedni akartuk megszületni a dalt, és at akartuk, hogy az üzenete eljusson, és annyira rosszul esik, amikor valaki a szülészt, aki csak arra figyel, ilyen jó lesz, meggyanusítják mindennel, csak a lényeggel nem.
Mindegy, meg akarom érteni őket is, és remélem, hogy ők is féletenni az ego-t, és magamnak is ezt kivánom, hogy minél többször sikerüljön, csak úgy, “hagyni”..
És nem gondolok tovább erre, csak annak örülök, hogy Puskás Peti hogy volt képes ilyen sokat fejlődni, és hogy Hien, és Szecsődi Karesz, Farkas Zsófi, és csomóan még hamarosan lehetőséghez jutnak valahol külföldön, ahol az egész világ hallhatja majd őket.
..és akkor a hatodik óra végén, amikor körülnéztem azok közt, akik órák óra vártak arra, hogy sorra kerüljenek, és nem találtak ki semmi kamut azzal kapcsolatban, hová kell sietniük, hanem csak megpróbálták élvezni a helyzetet, akkor azt mondta, hogy izabella, Hien, Karesz, Peti és Cini és mások, bizony kurvára szerencsések vagytok, és én is miattatok, ti meg azért, ahogyan hozáálltok ahhoz, ami történik.
És Mark úgy kezdi el a dalt, hogy überbrutál, és aztán Judy meg úgy folytatta, hogy már miattuk is megérte volna elkezdeni ezt az egészet. Zola végig figyelt mindenkit bent a studióban, és tök lelkes volt, és Abaházi Csabi és Röme is mindkettőjüknek tök fontos programja volt, de szó nélkül eljöttek, és örültek, és kivárták, amíg sorra kerülnek, és ez az ami miatt sokkal jobb kedvem lett, és ez az ami példát mutat, és tökre örülök, hogy minden oldalt, mindenféle személyiségtípust láthattam, mert ez a sokféle tapasztalat megerősített abban, milyen akarok lenni, maradni.
A dal amúgy csodálatos lesz. Pont amiatt, amit mondtam.
Hogy olyan helyzet alakult ki, hogy csak azok vettek végül részt benne, akiknek nagyon tetszett, és akik nagyon akarták csinálni, és akik igent mondanak.  Mindenre amúgy. És megpróbálják élvezni. Mostmár egyre biztosabb vagyok benne, hogy ez a lényeg:-)