Tényleg, mostmár kritikát kell írnom a kritikusokról.
Ott van például az ekultúra pont hu. Hát gecijók, nagyjából ennyi. Az első két lemezem kritikáját olvastam ott, az elsőre még emlékszem is, és nemtom ki írta, de tökéletesen értett mindent, a zenei megoldásokat, a poénokat, a “művészi szándékot” minden egyes dalban. Őszintén szólva egyszerűen fel sem tudom fogni, hogy csinálta az illető. Ennek köszönhetően tökéletes kritikákat írt, akár jó, akár rossz volt a véleménye. Bátor volt, és kegyetlen a szó nemes értelmében: az illetőnél a legnagyobb sztár is elbuhatott, és a legkisebb is lehetett zseni.
Ugye érted, miről beszélek..nem csak olyat írt le, amit hall egy sokat látott zenei fül (hjójó, nincs ilyen, tudom), hanem meghallgatta a lemezt, és értett mindent, tökéletes közönségé vált: minden üzenet elutott hozzá, mégpedig a legtökéletesebb formában, és minden bakit észrevett, a legkisebb hamis hangot, vagy oda nem illő szót is.. Elképesztő, nem tudom, hogy csinálta. Ezt az arcot szívesen megkérdezném minden egyes lemezem előtt, hogy véleményezze, mert nyilvánvaló, hogy értékes dolgokat mond, és jó szándékkal, ami kritikusok legnagyobb feladata, akármilyen paradoxnak tűnik is. Világszinvonalú az ember.
Ehhez képest ott vannak az index és origo zenei oldalai, ahol elképesztő ostoba faszok vannak. Nem csak hogy zeneileg nullák (10 év Rammstein-rajongás kevés, bazzzzzzzzzz!), de a nagyobb baj, hogy nem a lemez ihleti meg őket, hanem az ember(haver-e vagy nem), rosszabb esetben a feladat: “alapvetően írjál jót, Tibi, hogy még nyilatkozzon nekünk, de írjál bele valami fikát is, hogy okosabbnak tűnj, meg tudod, olyan vitrijólos legyél, mint a velveten, asztat szereti a paraszt”.
Ráadásul ami alpvető kritikus-hiba, hogy tökre bekajálják az imidzset, így aki imdzskedik, “pecsázik”, felolvasóesteket tart, nem nyilatkozik akárkinek, meg sajtósa van, az általában “a szokott magas színvonalat hozza a lemezén”, de aki még akár velük is szóba áll, azzal lehet mocskoskodni, az biztosan kishal, lemeze is nyilván rosszabb. Ennek az az oka, hogy azt gondolják, a nagy sztároskodás miatt, lehet bennük valami, amit ők nem vesznek észre, és ciki lenne bavallani, hogy ”én ebben semmi különöset nem látok”.
Tényleg, akinek a Colorpop-ról az jut eszébe, hogy én meg akartam mutatni, milyen jó énekes vagyok, az tényleg nullább a semminél is. Nem az a baj, hogy rosszat ír, megmondom én mindjárt, mi a hibája a lemeznek, hanem az , hogy elképesztően ciki ostobaságot. Amúgy nem olvastam, de állítólag jót ír (Tibi, nemtibi, mindegy), csak ennyit említ meg pluszban..
Ha valakinek nem volna érzéke a zenei dolgokhoz, ez kábé olyan kritika volt, mintha egy étteremben végigenné az étlapot az étteremkritikus és azzal menne, haza, hogy mindegy, milyen a kaja, az árak, a hely, a megjelenés, a pincér, a menü, az adagok… a szakács elképesztően nagy fasz, amiért mutogatja az embernek, milyen jól tud főzni…
Szerintem a Colorpop amúgy nagyon durván jó lemez,ha a másé lenne, akkor is ezt mondanám, plusz asszem’ írthatom ezt leginkább amiatt, mert abban hiszek, hogy nem én írom, inkább “kapom” a dalokat egyfajta ihletett hangulatra ráálva, -vagyis nem az én érdemem. De ha valaki bele akar kötni, felfedezhet új dolgokat, ettől lenne zseni. Pl, hogy mivel Tomi, a gitáros keverte, a gitárok úgy szólnak, mint az atom, leviszik a fejed, én pedig simán benne hagyok minden hamis hangot, ahogy az már tőlem megszokott.De ennek az egésznek, mindnek üzenete van, és aki okos és szemfüles, sztori nélkül, a gitárok meghallgatása után is rájött volna, hogy Tomi keverte a lemezt, vagy azt, hogy én valamiért mindent csak egyszer énekelek fel (mi lehet az oka?), és nem keverte volna össze a hangomat a Farkas Zsófiáéval…
Igen, ez a kretén, origós Tibi, letöltötte (!) a lemezt, nem olvasta el, hogy van rajta egy-két duett, és írásából kiderül, nyilván azt gondolta, hogy az énekvillantós dal arról szól, hogy én, minegy hüje fikcsizek a saját hangomra, pedig ha kicsit okosabb lenne, és mondjuk olvasni is tudna, nem csak írni, valamint meg tudna különböztetni kétféle énekhangot egymástól, rájönne, hogy bizony az egy duett, és így már nem biztos, hogy helyes a koncepció, hogy villantgatom a hangomat, lehet, hogy inkább be akartam mutatni valakit..