Szabó Eszter blogja

jaj, annyi csodálatos, és fantasztikus dolog történik, hogy alig tudom követni:) Ez a hét is milyen jó volt, huuuu!

na, hát biztos annak köszönhetem, hogy csináltam pozitv gondolkodó klubot a fészbukon.
Csatlakozzatok! )
Na, egy vicces van: az egyik megkeseredett ismerősöm, aki nem számolt azzal, hogy mindent tudok;-), regisztrált a nevemben egy társkeresőn, azóta néha kapok egy-egy olyan cuki levelet, hogy úgy döntöttem, nem szólok az arcoknak, hogy szedjenek le. Jó ilyen kedves leveleket kapni, ez van.:-)) Majd leszed az ismi, amikor megadom az ő emialjét, csak úgy, itt, és ő is kap egy pár kedveset..:)))) . Nekem mindenhogy tökéletes, mert olyan aranyos emberek vannak. Leírják, hogy milyen fontos a kapcsolat, és szép és megható dolgokat írnak arról, hogy milyen magányosak. Amikor elolvasom, mindig jobban érzem magam, mert örülök, hogy nem vagyok olyan elkeseredett, mint ők. Ja, és hát a google-fordítónak köszönhetően meg persze megvan a levelek humora is azé..:-))
Sajnálom, nekem a telcsiterror viccces, ez meg aranyos, háááát korábban kell felkelni hozzám, ez van..

8 érv amellett, hogy a gazdasági válság csodálatos

Sze.:-)

Egyre többen teszik fel a kérdést magukban: vajon mit akarhat megtanítani nekünk a jelenlegi gazdasági válság? Mi is összegyűjtöttünk egy pár érvet azzal kapcsolatban, hogyan vehetjük hasznát annak, ha pozitívan állunk ehhez az eseményhez is. Összeállításunkból kiderül, mennyi mindenben segítenek minket a látszólag nehéz idők.

Közelebb kerültünk egymáshoz
A rokonok és barátok összeköltözése, kölcsön a szomszédtól, és a kis lakásban maradni egy nagyobb helyett bizony csak látszólag szomorú események, ha más szemmel nézzük, észrevehetjük, hogy nem is olyan borzalmasak, sőt! A szomszéddal végre baráti kapcsolatot alakíthatunk ki, a családunk együtt marad és a kisebb lakásban nem tudnak elmenni egymás mellett a családtagok sem. Ennek köszönhetően jobban megismerjük a másikat, a szálak ezáltal sokkal szorosabbá válnak, elmélyülnek, és nehezebben jutnak majd válságba a jövőben. Új játékok helyett több időt töltünk a gyermekeinkkel, ajándékok helyett ikább készítünk valami személyeset. Tényleg olyan szörnyű volna?
Akik a nehéz időkben egymás mellett állnak egész életükben jobban ragaszkodnak majd egymáshoz.

Új képességeket fedezünk fel magunkban
Talán kevesebbet költhetünk, de ez jó lehetőség arra, hogy számos rejtett képességünket kibontakoztathassuk! Végre megtanuljuk befesteni a hajunkat, átalakítani ruháinkat, elsajátíthatunk egy-két finom fogás elkészítését, és lehet, hogy eredeti végzettségünket se használnánk soha többé, ha most nem lennénk rákényszerítve. A képességeink kibontakoztatásának köszönhetően hasznosabbnak érezzük majd magunkat, és általános közérzetünk sokkal jobb lesz, mint korábban.

Végre megtanuljuk okosan kezelni a pénz
Eddig talán nem voltunk rákényszerítve, hogy minden fillérrel elszámoljunk magunknak, de most jó alkalmat kaptunk arra, hogy okosabban költsük el a családi kassza tartalmát. Sokan titokban eddig is nyomasztónak tartották, hogy a pénz kifolyik a kezeik közül, most azonban alkalmat kaptunk bevételeink okos felosztására, aminek a jövőben is nagy hasznát vehetjük majd. Ha most megtanuljuk okosan felhasználni azt, amink van, soha többé nem lesz a vállunkon nyomasztó teher az anyagiakal kapcsolatban.

Észrevétlenül környezetvédők lettünk
A válság hatására eladjuk második autónkat, vagy nem veszünk újabbat, a benzinárak miatt inkább kerékpárral járunk, vagy egy autóban másokkal. Spórolnunk kell, így jobban megnézzük, tele van-e a mosógép, eloltjuk a lámpát, és jobban meggondoljuk, kidobjunk-e valamit, -hátha jó lesz még később.
..és ha jobban megfigyeljük, ez minden, amiért a környezetvédők évek óta könyörögnek nekünk..

Új tulajdonságokat kaptunk
Aki a nehezebb időkben kitart, egész életében tudni fogja, hogy nem kell félnie a szegénységtől, hiszen átélte már, és képes volt megoldani váratlan helyzeteket. Ezek után nyugodtan nevezhetjük magunkat bizakodónak, kitartónak, – a válság számos új tulajdonsággal ajándékozott meg minket.

Hazai termékek virágzása
A gazdasági válságnak köszönhetjük azt is, hogy már nem csak külföldben gondolkodunk, ha nyaralásról van szó. Vékonyabb pénztárcánknak köszönhetően észrevettük hazánk szépségeit is, felélénkült az itthoni turizmus, és a boltokban is inkább a kedvezőbb árú hazai termékeket vásároljuk.

Önállóbbak a lettünk
Az gazdasági események hatására rájöttünk, hogy nem kell minden divatos újdonságra hitelt felvennünk, és nem szükséges mindenfélét megvásárolnunk, amit csak az orrunk elé tesznek. Már nem a hitelt adó bankok uralkodnak felettünk, -rájöttünk, hogy nem kell minden évben új tévét vásárolnunk, és hogy elkerüljük az újabb váratlan helyzeteket, eztán inkább előre spórolunk, ha valamit szívesen a magunkénak tudnánk. Kinyílt a szemünk: a reklámozók, szolgáltatók, divatok és a bankok eztán sokkal kevésbé lesznek képesek uralkodni felettünk.

Egészségesebben élünk
Az autó helyett inkább kerékpárral járunk, hogy spóroljunk a benzinen, és mivel ennünk kell, ezért inkább lemondunk a cigarettáról, az alkoholról, és kevesebbet veszünk részt éjszakáig tartó partikon. Takarítónő helyett inkább rendet csinálunk mi, és gyorséttermek helyett inkább otthon főzünk valami tartalmasabbat, nehogy kiessünk a munkából, és fizetés nélkül maradjunk.
A válság tehát okosan elérte, hogy jobb belátásra térjünk egészségünket illetően is.

Én igazán nem akarok müllerpéterkedni (nem kell idézőjel , elterjedt már a köznyelvben), ráadásul folytatólagosan, de kedveskéim, észre kell vennünk, hogy  a sorsunk egyáltalán nem téved, a csalódások után sok-sok új tulajdonsággal gazdagodhatunk. A sok szakítás, kirúgás, átverés után megtanulhatunk például függetlenné válni másoktól, megszerethetjük az egyedüllétet, megismerjük az embereket, és sokmindent megtanulunk róluk. A kudarcok segítségével megismerhetjük önmagunkat, és egy rakás hasznos képességet sajátíthatunk el: megtanulunk veszteni, és nem ragaszkodunk többé gyerekesen az első helyhez, megtanulunk önmagunkba nézni, és megkeresni hibáinkat a fejlődésért, valamint önuralmat gyakorolni és nem visszaszólni az őrült főnökünknek, megbocsájtani, kiállni önmagunkért, és nem maradni tarthatatlan, szenvedést okozó helyzetekben. A veszteség csak egy esemény, amit mi nevezünk el, de ha ismerjük az előnyeit, egészen másképp is hívhatjuk… Nekik köszönhető ugyanis, hogy megtanulunk mebocsájtani, megrántani a vállunkat, bízni a képességeinkben, kitartóan küzdeni valódi céljainkért.. tulajdonképpen a legtöbb jó tulajdonságunkat kudarcainknak köszönhetjük..

..azért jók rötyögök a felnőtteken, néha magamat is beleértve természetesen. Először is pontosan tudjuk, hogy mások milyenek, milyen tulajdonságokkal, főleg hibákkal rendelkeznek, de magunkról még az alapvető dolgokkal sem vagyunk képben. Mert magunkon nem gondolkodunk, csak másokon, mi?

Fenti okok miatt még arra is rászoktunk, hogy a többiek mondják meg nekünk, milyenek vagyunk, mert azt gondoljuk, hogy az Igazság a visszajelzésekben keresendő, és nem magunkban. Menő vagy, gazdag vagy, okos vagy.. valamiért mindenki azt akarja, hogy mások mondják ki helyette, pedig sokkal korábban hozzájutna a vágyott dolgokhoz, ha egyszerűen csak kimondaná ő, saját magáról. Hánem? Minek várakoznál arra, hogy valaki azt mondja, ecsém, de menő vagy, inkább érezd , hogy az vagy, és akkor már meg is kaptad! Úgy látom, hogy a legtöbben csak ahhoz vesszük a fáradtságot, hogy az ismerőseink tulajdonságain gondolkodjunk el, a sajátunkéhoz kell egy teszt, mondjuk a női magazinoké, ami jó alkalmat ad arra, hogy végre megtudjuk mi a helyzet velünk. Na ez vicces nekem, tökre röhögcséges..   A legtöbben el sem gondolkodnak azon, hogy csak némi időt kéne arra szánnia, hogy összeszedi, miket szeret, abból tökéletesen összeállna a kép, Ő MAGA.   Ennyi lenne az önmegfejtés, egy tollvonással sem több, szerintem.

ÁÁáááá nem, nem tudom én megmondani, milyen típus vagyok, ahhoz is ki kell tölteni egy tesztet.

Ilyen szarokat:
Féltékeny típus Ön? Egyszerű tesztünkből megtudhatja, mennyire leselkedik önre a zöld szemű szörny!
Szokott féltényekedni?
Igen
Nem
Néha

Ha a legtöbbb válasza “igen”: Ön féltékeny típus, a kapcsolataiban a legtöbb veszekedés amiatt történik, mert nem bízik párjában. Bízzon jobban benne!

..és akkor megnyugszik az ember, hogy megmondták neki, hogy milyen. Merthátugye azt mások jobban tudják, én is jobban tudom, milyen a Pista, meg a Jóska, ha ő is tudná, nem késne annyit, meg nem kamuzna a csajokról, nem?

öö.. nem hiszem.:-D

A másik, ami engem is érint az például a német. Nyolcadikban tanultam épp 11 éve, nyilván jobban beszéltem, mint most, de ma rájöttem, hogy nem emiatt mertem beszélni akkor, hanem mert éveim alacsony száma miatt még nem tudtam összegyűjteni azokat a hüje korlátokat, amik mára tökéletesen ellehetetlenítik, hogy megszólaljak például angolul vagy olaszul.
Hetedikben, amikor a tánccsoporttal Németországba utaztunk, sokszor én fordítottam, amit imádtam, és mivel családoknál laktunk, nem is nagyon lett volna más választásunk. A lány, akivel laktam, nem tudott németül, de próbálkozott ő is, aztán lett is belőle valami.
A nyelvvizsgán még minden simán ment, de aztán nyolcadik végén rájöttem, milyen ciki, amikor nem tudok egy szót, és ez után inkább csak olyan mondatokat használtam, amikben biztos vagyok, nehogy kiröhögjenek.
..Aztán a középiskolában arra gondoltam, nem is baj, hogy nem talákozom németekkel, biztos sokat romlott a nyelvtudásom egy év alatt…
..A középiskola végén aztán megfogadtam, hogy én addig nem szólalok meg németül, amíg alaposan fel nem készültema beszélgetésre.

..Később egy hotelben kaptam munkát, ahol olykor fordítanom kellett, de mivel akkor már legalább hat éve nem beszéltem a nyelvet, inkább felhívtam egy ismerősömet, aki segített abban, amiről fogalmam sem volt, hogy képes lettem-e volna rá.
A következő állás megpályázásakor a németet már nem írtam be a beszélt nyelvek közé..

Azt a nyelvet, amit már tíz évesen is képes voltam fordítani.

Ti ne legyetek ilyen hülye korátgyűjtögetők, hanem ahogy Jézus is megtanácsolta’, vegyetek példát az egynapos csecsemőről, ami ebben az esetben asszem különösen hatékony lehet. A picik úgy kommunikálnak, ahogy épp tudnak, és persze, hogy simán megértem, ha nem jól ragoz, akkor is. Ha nem fogom fel, akkor elmondja mégegyszer tök nyugodtan, sőt, akár tízszer is. Ha úgy sem értem meg, akkor odahozza a pelenkát, és akkor már felfogom, mi a baj. Ők ráadásul soha nem tanulták suliban a nyelvet, viszont mindent, amit hallanak, igen, minden egyes új szót elismételnek. Nem magolnak szavakat, nem járnak nyelviskolába, hanem csak annnyt csinálnak, hogy a mindennapok során elismétlik az új kifejezéseket, és ha már nem új, akkor nem. Egy gyerek nem akar hiúságból többet tudni, mint amire szüksége van, nem akar villogni felsőfokú nyelvvizsgával, csak azt a hülye pelenkát akarja, és megpróbálja elmondani egymilliószor is. A célon tartja a szemét, a peluson, és nem azon, mennyire lesz ciki, hogy még nem megy az r-betű. Ha nem megy szavakkal, akkor tesz érte, és tudod épp most olvasom Jack Canfield-től a “Siker alapelvei”-t és megdöbbető, hogy minden, amit ebben a zseniális könyvben ír a csávó, a gyerekekre tök igaz, és a felnőttekre meg nem. Mert a felnőttek a korlátgyűjtögetők, és olyan hülyék , hogy a sok kudarcra azt hiszik, hogy az a tapasztalat lényege, nem pedig azt, ami valójában: a siker része, a tanulságok forrása.

Az író csávó összeszedte a legsikeresebb emberek trükkjeit, sőt garantálja, hogy ha az elveit betartod, hamarosan megtízszerezed a bevételeidet. Jaja, garantálja.
Na, akkor most leírok néhány fontos alapelvet a könyvből.
- DÖNTSÜK EL, HOGY MIT AKARUNK!
A felnőttek, ahogy én látom elbizonytalanodtak szegények, és általában sodródnak, másoktól akarják tudni, mihez kell kezdenük, és azt, hogy egyáltalán milyenek. A külvilágból várják a viszaigazolást, és mivel nem ismerik magukat, céljaik igazából nincsenek, csak álmaik. A kettő között viszont alapvető különbség van: az egyik elérhető, a másik olyasmi, amit vagy megkapunk vagy nem. Lottónyeremény, meg ilyesmi szarok. A gyerekek ezzel szemben nem gondolkodnak, hanem egyszerűen, belülről teszik, amihez kedvük van, amit az ösztöneik diktálnak. Érdekes módon, ha elértek valamit,  aztán rögtön egy másik hasznos célt kapnak belülről. Tudod hányszor seggreesnek? És azt, hogy hányszor mondanak butaságot, a magyar nyelv szabályaihoz képest? Hát milliószor, de a lényeg, hogy tudják, hogy például a túrórudi a cél, vagy az, hogy végre felálljanak, vagy beszéljenek, és sikerül is nekik, hidd el nekem. Mit érdekli őket, hog elrontották, nem hiúak, ahogy már említettem, ha nem értem a szót, akkor megtanulja, hogy egy másikat kell mondania.

Kudarc nem is létezik a világukban, csak olyan esemény ami helyett egy másikat csinálok legközlebb, mert az vezet el a CÉLIG. A gyerekek ezért mindannyian sikeresek, nem is kell elolvasniuk Jack Canfieldet, mint nekem.:-D

..Ha nem jön be a hiszti, megpróbálom kérni, ha ez a mániája anyámnak, ennyi, ennyit gondolnak. A gyerek mindig, minden elhatározásukat sikerrel zárják.
- HIGGYÜK EL, HOGY LEHETSÉGES!
Mi persze, az okos korlátgyűjtögetők, már láttunk példát arra, amikor nem jön össze valami, így ebből indulunk ki, a gyerekeknek ez meg sem fordul a fejében. Mindegyikük megtanul például beszéni, és járni, ha erre fizikailag képes. A sikereik oka asszem az, hogy csakis olyasmit vállalnak be, amihez kedvük, és erős belső késztetésük van, nem akarnak aranyhalak, gengszeterek lenni menőségből , nem gondolnak arra, hogy nem jön össze, csak teszik, amihez kedvük van, és sikerül. Mindig.
HIGGYÜNK MAGUNKBAN!
A felnőttek már sok kudarcot vallottak, ezért nem hisznek magukban. A gyerekek százszor több kudarcot vallottak, csak éppen az út részének tekintik azokat, és ha hátrapottyannánnak, akkor legközelebb kapaszkodnak. Örülnek az új tanulságnak, és nem adják fel hiúságból, hogy nem lássák őket elesni.  ééééés.. elérik a céljukat, megtanulnak járni.
TEGYÜNK ÚGY MINTHA..
..mintha már elértük volna a célunkat. Vagyis beszéljünk, ha még nem megy, akkor is, és csináljunk úgy, mint a felnőttek, akik tudnak járni..
FOGADJUK EL A VÁLTOZÁST,

LEGYÜNK KITARTÓAK,

KÉRJÜNK BÁTRAN,

FOLYAMATOSAN TANULJUNK,

NYUGODTAN MONDJUNK NEMET

.. no comment.

na jó,, mégis: a gyerekek mindet tudják, a felnőttek a könyvekből tanulják meg újra s iker titkait.
Csak azt mondom, hogy annál nezebb az életed, minél több korlátot szedegetsz össze magadnak. Összefoglalva minden sikert és boldogságot ígérő könyvnek ennyi a lényege.

Na és visszatérve a hírességre, azért nyugi, igazságos a világ. Amikor boldog vagy és használod a képességeidet, akkor kiemel, és “megmutat”, de amikor elkezdesz elégedetlenkedni,vagy aggódni akkor visszatesz egy kicsit a tanulók közé.
Sokan átélték már.

Nem baj az.

Na, ugy latom, hogy elfoglaltsagaimnak köszönhetően átállt a blog Kurt Tepperwein üzemmódra, mostmár csak életböcsességeket osztogatok, minden napra egyet.:-))))))))))))  Jaja, kedves leendő kommetelők, megtehetem. Mert milyen már az, hogy valaki nagyképűen életbölcsességeket osztogat, mi? Oké, nem csinálom.

..inkább átmegyek, keresek egy blogot, ahol megmondhatom az illetőnek, mit és hogyan kell csinálnia, miutan elment a joedesannyaba.

Csak úgy szerénységből..:-D

Az idézetes könyve nagyon jó amúgy. Az élet nagykönyve a címe.

Ja, és figyimár, ti hol találtatok a blogra? Megírjátok, he? Léccciiiiiii, irjátok meg már, hogy honnan linkelődtetek ide. .Koszi elore is.:-)

..es nagyon halas lennek, ha eltunnenek az ekezetek a magyar nyelvbol minel elobb.       

Ekezettagado Tibi

..többek között egy könyvön is dolgozom. Nem okoskodás lesz benne, másról szól:-). Egy-két hónap, és mindenki számára elérhető lesz.  Most érkeztem az alábbi részhez, és arra gondoltam, könyv nélkül is érdekes lehet.

..és tudod a boldogságot nem csak egy-egy életszakaszban érdemeljük meg. Minden egyes pillanatban velünk lehet, csak meg kell oldanunk az összes problémánkat, meg kell lépnünk, mindent, amitől féltünk, ki kell bontakoztatnunk minden tehetségünket, használnunk kell az összes képességünket, és át kell adnunk a világnak mindent, amit adhatunk. Nagyon egyszerű!

Aszongya, hogy:
A szerelem olyan, mint a kábítószer. Először eufóriába esel, és teljesen átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál függővé, de annyira jólesett az az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, hát három órára elfelejted. De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függővé válsz. Ekkor már három óráig gondolsz Rá, és csak két percre tudod elfelejteni. Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját. És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, Te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért.

..ajaj, ezt telleg Coelho mondta??
Na jó, biztos még fiatalkorában gondolta ki..

Haj, nem azt mondom én, hogy nem így van, tudom én, miről ír, dehát ilyesmit tényleg csak az egó érez. Szóval csak annyi jutott eszembe, hogy nem ez a lényeg szerintem. Nem hinném, hogy ezt a függőséget kéne hajkurásznunk, legalábbis egy bizonyos kor felett már nem.:-)
Hogy akkor mit?
Mittomén.
Tényleg nemtom.

Elnézést a rövid bejegyzésekért, de nagy dolgok vannak készülőben…

jUPPPIIIII! Tomi tanít végre! Mióta mondom neki.. Mindig azt mondta, hogy jaaaajj, neeem, erre most mnegkeresik és elvállalja az éneket, a gitárt és basszugitárt is. Nagyon menő:-)))))

Ha akartok tanulni tőle, írjatok a tomkontor@gmail.com-ra, de ne mondjátok meg, hogy tőlem van, lécccciiiiiiiiiiiiiiiiiiii!:-)))))

“Csak a hazug ember ígér. Az ígéretet a félelem váltja ki a benned tomboló káosztól. Ugyanis, amikor hűséget ígérsz, olyan dologgal üzletelsz, aminek nem vagy birtokában.” – A.J. Christian

Háát, tudom, hogy fájdalmas, de annyi kommentet törlök,a mennyit akarok:-)

Tök furcsa, hogy amikor a híresekről írok, mindenki felháborodik, ha magamat is közéjük sorolom, mintha csak a kiválasztottak , vagy a csodalények lehetnének ismertek. Pedig épp arról írtam, hogy valójában nem erről van szó, de sajna a felületesebbek elvesztek a megfogalmazásban, fel sem fogták, miről van szó, inkább fennakadtak azon, hogy “kedveskéim”..-például…  Ismertnek lenni csak egy állapot, olyan, mint a tüdőgyulladás például, -valaminek a következménye.  Van, akinek jó, van akinek rossz, de elmúlik, és kész.

Ismertnek lenni nem jutalom, vagy a kiválasztottak csodás ajándéka, -nem kell féltékenynek lenni rá. Először is állapot, másrészt meg tulajdon, amit jól és rosszul is felhasználhat az ember.
.. szóval tök érdekes, hogy amikor azt írom, hogy “nyugalmazott megasztár”, akkor mindenki felhömbörödik, és vagy sajnálokozás jön, vagy a “na ugye?”, mintha a legrosszabb dolog volna a világon mondjuk a megából kikerülni. Mintha a megasztárság lenne a világ minden emberének elsőszámú célja, és ha még, vagy már nincs ott az ember, annak biztos súlyos és kívülálló okai vannak.
Nos, asszem nagyon fontos, hogy az életünk alakulásának ne legyen kívülálló okai.. ÉLETBEVÁGÓ.

Ha valaki életét a körülmények határozzák meg, biztosan nehéz lehet elképzelni, hogy vannak mások, aki egyszerűen úgy döntenek, hogy felhagynak valamivel, és mondjuk másba kezdenek. ..Vagy akár abbahagynak dolgokat és aztán nem csinálnak semmit, pedig vannak. Ők azok, akik belülről cselekednek, és nem kívülről..

Azt hiszed, hogy ismertnek lenni, akkora kics, hogy még arról írni is borzalmasan nagyképű? Azt gondolod, hogy ez a legjobb dolog a világon? Kérdezd csak meg Jacko-t.. Ismertnek lenni, és tenni valamit, az már közelít, de a legjobb dolgok a világon szerintem amikor találsz egy jó könyvet, amikor összebarátkozol valakivel, amikor valami nagyon jót főzöl, vagy amikor segítesz valakinek munkát találni. Meg az is, amikor elmondhatod: “legyőztem magam”, vagy amikor érzed, hogy jó úton jársz, és amikor önmagadat adod, és úgy leszel sikeres. Amikor megtalálod a tökéletes ajándékot valakinek, amikor befejezted a takarítást, amikor végre gy mappában vannak a kedvenc dalaid, és amikor egyik körmöd sincs letörve. (jó, hát nekem ez is öröm:-) De mondhatnám azt is, amikor elviszed a ruhákat a családsegítőbe, vagy amikor leesik az első hó, vagy amikor végre minden barátod egyszerre van nálad, vagy amikor kapsz egy csekket és kiderül, hogy túlfizetésed van. Amikor kinézel valamit, és egy hét múlva 70%kal leértékelik, amikor te hozol össze egy párt, a böjt negyedik napja, vagy az indulás a nyaralásra. Jó, mindenkinek más persze, tudom én de légyszi, ne gondoljátok, hogy az ismertés olyan hatalmas dolog, amiről még beszélni sem illik, és amiért küzdeni kell.. Szerintem nem. Ha már muszáj harcolni, sokkal szívesebben teszek valamit az előbb felsoroltakért, mint azért, hogy híres maradjak. Azért amúgy sem kell tenni semmit, csak főzni, meg tenni valami zakkant dolgot.

És akkor jött a nagyon bölcs “gondolkodó”, aki azt írja nekem, hogy folymatos megújulással maradjak fenn..hát én kedves gondolkodó, gondolkodj csak tovább, és akor majd rájössz, hogy nem kell az embernek olyan erőszakosnak lenni. Maradjak fenn? Komolyan, az a célom az életben, hogy fennmaradjak, híres maradjak, és ünnepelt sztár legyek? Ugyan már, az ilyen butaságok miatt van annyi megkeseredett arc, aki tök boldog és hasznos lenne egy másik területen, de valaki olyan okosakat mondott neki, hogy küzd, maradj fenn, és harcolj, és újulj meg!!! 

jaaajj, ennyi szenvedés, csak azért, hogy híres maradjon az ember..?..!

Hát hiú legyen a talpán, akinek megéri..

Van egyvilág, ahol az ismertség a cél, egy másikban meg a hasznosság, és a boldogság, a képességek kihasználása, a segítség, az élet élvezete.

Ez utóbbiban senki nem csinál olyat, hogy például elolvassa a másik blogját, vagy látja a szomszéd életét, és megmondja neki, hogy mit kéne tennie, hogy a híresek közé tartozzon. Mert egy igazi gondolkodó tudja, hogy ez nagyon felszínes cél, amibe előbb utóbb beletörik az ember bicskája, mert ideig-óráig lehet a legjobb az ember, de aztán jönnek újak, akik jobbak, vagy szebbek. Vagyis nem lehet boldog egy gyermekeit nevelő anya, egy parton heverésző horgász, egy tengerparti trafik vagy étterem tulajdonosa, egy nyugdíjas sok unokával, csak az, aki folyamatosan ismert, hatvan évesen is ragaszkodik a rivaldafényhez, küzd, és folyamatosan megújul, hogy mindenki őt imádja … Mindegy, hol  tart épp az életem,  inkább elégedett, boldog és hasznos lennék, ha nem baj.:-)
Itt van például az a tény, hogy ingyen leforgathatnám a következő klipem, egy éve készen áll a stáb. Ha akarnám..
De nem akarom, egyrészt a helyi viszonyok miatt, amikről nem mesélnék, de főleg mert más dolgok érdekelnek, és ha valakit bánt, hogy ismertnek mondom magam, vagy az, hogy mit gondolok rólunk, az gondolkodjon el azon, miért szeretne annyira híres lenni..
Jönnek az emberek “gondolkodó”-álnevekkel, és három sorban bebizonyítják, hogy nem csak, hogy nem gondolkodnak, hanem még csak nem is értik, miről írok..
Na jót nevettem, mindenesetre.

Nem gondoltam, hogy az ismertséget még mindig ilyen egyszerűen kezelik sokan. Aki ismert mindent magára vesz, aki nem , az meg felsőbbrendűként kezeli őket. Azt hiszem, jobb, ha nem írok többé erről, mert még nincs itt az ideje..

Kapcsolódó érdekesség, hogy nagyon érdekelni kezdett az írás, és a műsorvezetés újra, így egy darabig ezeket helyezem majd a az éneklés elé, amenyire csak lehetséges. (sok más dolog mellett).. Nem tudom, hogy énekelek-e még, biztosan, ha ez lesz a dolgom. Úgy értem, nem a mások szerinti dolgom, hanem az, amihez kedvem is van. Mindenkinek ezt javaslom, a másokon való ítélkezés, megmondás helyett.:-) Van már 3 jó lemezem. Igen jók, és a nagyképűség aszem inkább ott kezdődne, ha nem csetelnék a fészbukon azzal , aki megtalál, ha nem küldeném el a szórólapokat dedikálva annak, aki nem tudja megvenni a lemezt, nem állnék szóba senkivel, aki megszólít, nem hívnám vissza azt, aki megkeres, satöbbi.

Aki azt hiszi, ilyeneken múlik a nagyképűség, vagy a szerénység, az simán megkajálja a béna művigyort, a kamerák előtti jótékonyság-promót, és a lemezvásárlás-ösztönző karácsonyi történeteket.. Édesem, csak annyit higgy el nekem, hogy a nagyképűség nem azon múlik, hogy ki mit mmond, hanem azon, hogy mit tesz, és mit nem.  Mesélni ugyanis nagyon könnyű , és hidd el, hogy erre  már mások is rájöttek. A beszéd veszélyes fegyver is lehet illetéktelen kezekben.:-)

Szóval igyekszem más képességeimet is kihasználni eztán, de tényleg csak akkor, ha nem baj…:-D

Azt szeretnéd kommentelni, hogy persze, mert biztos muszáj abbahagynom…?

Lehet, néhányan biztos jobban tudják.:-)
… csak előtte, csekkold le ezt:

http://www.nlcafe.hu/sztarok/20100101/k_voltak_2009_sztarjai/

Néhány az olyan fészbuk-bejegyzésem közül, amit senki sem lájkolt:-D A sztárok főleg nem. Le is töröltem.:-)