Vágó István egymilliót ajánl annak, aki megváltoztatja az ezotériáról alkotott elképzeléseit, -ezt olvastam a Blikkben. Egyrészt trükkös, -nyilván senki nem tudja megváltoztatni, csak ő, aki nem is akarja, másrészt kevés.:-) Entsuldigenzi bitte, hárommilliót kérek, a gázsit a mester szabja.;-)
Kedves Vágó Úr!
Förszt, a kvantumfizika. Ha valaki elményül benne, hamar kiderül, hogy ez az a TUDOMÁNY, ami mérhető ezközökkel teszi érthetővé a spiritualitást. Amúgy meg elég néhány Einstein idézet…
Harmadszor, a legtöbb jós jós a gondolataink teremtő erejével operál, pontosabban szuggerál, mert amit kigondolunk az lesz, ezt például be tudom bizonyítani tudományosan.Sőt, akár azt is, hogy a Bibliában emlegetett “mennyegzős hely” felkutatásához bezony nem kell meghalni, sőt, célszerű inkább életben maradni, hogy az ember a paradicsimban találja magát. Bibliaelemzések további 5 misi, ha már ilyen lazák vagyunk a milliókkal. Na mindegy, a legtöbb pozitív gondolkodással foglalkozó és tudatos teremtő könyv a következőket állítja:
A gondolatainkkal való teremtés lépései:
1. Egy vágy megfogalmazása, egy állítás, ami kifejezi,mire vágyunk.
2. Örömérzet vágyakozás közben, hiszen az indítja be a folyamatot, a vonzás törvényét. Előre örülnünk kell a dolog bekövetkezésének. In God we trust-you know..-Ön biztos többet olvasta, mint én..;-)
3.Kétségek megszüntetése a hittel, majd
4.boldog várakozás, felkészülés, ha kedvet érzünk, cselekvés, a cél irányában a boldogság érzetétől vezérelve.
5. Ezek után törvényszerűen a dolog megérkezése következik, mivel az állításunk azon a fizikai törvényszerűségen alapul, hogy két hasonló rezgésű energiamező vonzza egymást. Megérkezéskor csak az elfogadás a feladatunk, ami annyit tesz, nem kell akadályokat gördítenünk a megvalósulás útjába.”
Rövidebben: amit elegendő ideig a fejedben tartasz, megvalósul, vagy „kérd és megadatik”, ahogy Esther és Jerry Hicks csodálatos könyvének címe is üzeni.”
Megfogalmaztuk az állítást, jöhet a bizonyítási eljárás.
Dear Vágó Úr, ersztemál a matek, remélem, elég tudományos és logikus. A matek Önnek biztosan jó barcija, semmi bolondság, semmi krézi ösztönösség, csak a számok, ezeréves tények, pontos eredmények. Megnyugtató.
Ez a tudomány tehát szigorú, de igazságos: bármikor készségesen a kezünkbe ad törvényszerűségeket, cserébe csupán arra kér, hogy amit állítunk, bizonyítsuk is be. Azt mondja, ha azt állítod, hogy 2 + 2 = 4, akkor az legyen biztos, és legyen ugyanez az eredmény akkor is, ha emberekkel, tárgyakkal, vagy mással végzed az összeadást, ne legyen kivétel.
Vagyis állíthatunk bármit, az csupán akkor lesz igazság, ha minden esetben igaz.
Nos, az állításaink direkt módon történő bizonyítása nyilván nem lehetséges, hiszen nem létezik például egy megoldóképlet, amibe a bizonyítandó sorokat behelyettesítve kiadhatnak egy várt eredményt, de ez még nem ok az elkeseredésre, mert ha nem a lehetőség hiányára figyelünk, észrevehetjük, hogy sok más út van még előttünk. Például az indirekt bizonyításé. Ennek módja, hogy az alapgondolat ellenkezőjéből indulunk ki azokban az esetekben, ha az könnyebben bizonyítható, vagy cáfolható.
Most et fogjuk csinálni, mert az, hogy kizárólag mi magunk teremtjük a jövőnket gondolataink segítségével egyelőre megfoghatatlan, és sokkal jobban járunk, ha az ellenkezőjével kezdünk valamit. Mindehhez semmi más dolgunk sincs , csak fordítani egyet az állításunkon, (minden megvalósul, ami a fejünkben van, minden esemény kimenetele rajtunk múlik) vagyis azt alapul venni, hogy az események nem tőlünk, hanem a körülményektől függnek.
Sokan állnak így az életükhöz, megnézzük, igazuk van-e.
Az egyszerűség kedvéért azt javaslom, keressünk egy-két példát, és nézzük meg, minden esetben bejön-e a szabály. Ha igen, akkor elbuktuk a dolgot, és környezetünké lesz a sikerek és bukások döntő szerepe. Ha azonban találunk kivételt, nyerőben vagyunk. Mindez nem is olyan nehéz, ha az embernek van egy-két gondterhelt, állandóan a körülményekre hivatkozó ismerőse, akiből ihletet meríthet: „Nem tudok meggyógyulni,mert ebben a betegségben a legtöbbször meghalnak”. „Persze, neki sikerült, mert ott állt mellette a férje, és abban az országban jobb az orvosi ellátás”. „Nem hiszem, hogy megtalálom a szerelmet, mert igen rossz külsővel áldott meg a sors,vagy mert szegény vagyok és nem lehetek sikeres, mert nem olyanok a körülményeim, nem olyan családba születtem, és nincs semmilyen végzettségem satöbbi, satöbbi”.
Igazak ezek a gondolatok?
Mindjárt kiderül. Igaznak ugyanis akkor tekinthetők, ha az összes helyzetben működnek, vagyis a halálos kórok mindenkit megölnek, egyik rossz külsejű embernek sincs párja, és a szegények közt sohasem fordult még elő kiemelkedő siker.
Nos, mindenféle matematikai érzék nélkül is szembeötlő valótlanságok ezek, mert mindegyik felsorolt esetre akad jónéhány kivétel, úgyhogy a sorsukért környezetet okolók rossz úton járnak.
Ha a környezeten múlna a sorsunk, a hasonló körülmények közül érkezőknek, vagy abban élőknek előre megjósolható lenne a jövője minden egyes esetben. Pedig tudjuk, nem minden rákos beteg hal meg, nem minden csúnya férfi és nő boldogtalan, és persze sok-sok szegény emberből lett már világsztár és milliárdos.
A környezet döntő szerepe tehát kizárva, mert minden esetben akadtak kivételek, amik arra utalnak, az események kimenetelének döntőbírója valahol másutt lesz, nem a környezetünkben.
A siker, gazdagság, gyógyulás, szerelem és boldogság titka tehát biztosan nem a külvilágban keresendő. Az hogy hol élünk, kik a szüleink, milyen az anyagi helyzetünk, vagy bármi más nem szól bele a sorsunk alakulásába, vagyis valami mástól függ, hogy az álmaink megvalósulnak-e.
Egyébként ehhez nem kellett nagy szaktudás, mindannyian sejtettük, hogy a csodák titka nem valahol máshol keresendő, hanem bennünk.
A matematika ugyan még nem árulja el, hogyan válhat minden vágyunk valóra, de amiben segített, az is nagyszerű. Biztossá tette azt, hogy nem a körülményeken múlik, hogyan alakul az életünk. Márpedig ezt a gondolatmenet követve ezzel egyidejűleg azt is bebizonyította, hogy rajtunk. Ugyanis a világban csupán ez a kettő létezik: te, és a körülmények.
Vagyis minden rajtunk múlik.
Na, nyugi, hamar elérünk a végére, ami kis lépés Farkas Bercinek, nagy lépés a világnak.
Én most annyit állítok, hogy maga a matematika mondta ki: a környezet , az iskolázottság, a külső adottság valójában nincsenek befolyással a végeredményre, akármit is gondoljon ki az ember! Maga a tudomány állítja, hogy az ember sikerének titka benne van valahol.
Én is tudom, hogy fentiek HATÁSSAL ugyan vannak ránk, de a végeredményre nem ennyit kérem fogadjon el, dear miszter.
Sajnos ezzel a gondolattal nagyon jó úton járunk,hiszen a vonzás törvénye is épp ezt mondja: mi teremtjük meg a jövőnket, senki más.
Hogy merre lehet a titok, a teremtőerő tudományos bizonyítéka? Nagy segítségünkre van a biológia is, kedves bíboros úr. Rengeteget fejlődött, és fejlődik ma is ez a tudomány, és számos területe van, nézzük csak, milyen eredményekre jutott az ember vizsgálata során, hiszen most már tudjuk, bennünk lesz a megfejtés valahol.
Vegyük például az epigenetika tudományát, biztos a kisujjában van. Ez azt vizsgálja, hogyan hat a környezet a gének működésére. Igen, a környezet a génekre, vagyis az emberre…
Jaja..
Van valami, ami képes befolyásolni még a velünk született adottságainkat is. Egy amerikai kutatócsoport például kimutatta, hogy egerek genetikai úton kiváltott memóriazavarai visszájukra fordíthatóak, ha az állat ingergazdag környezetben nő fel. Vagyis a környezet hatása még a génekben „eleve elrendelt” sorsokat is megváltoztatta, és ami még érdekesebb: a nőstény egerek továbbörökítik a megszerzett előnyös tulajdonságokat leszármazottaiknak is, anélkül, hogy a memóriazavarért felelős DNS-szakasz megváltozna.
A DNS változása nélkül örökíteni? Hogyan? Mi tárolja az információt ebben az esetben?? Megamúgymeg kit érdekelnek a szaros kis egerek, b the w..?
Ez a tudomány azt veszi alapul, és azt vizsgálja, hogyan hat a környezet ránk, igen, még a génállományunkra is, -hamarosan fontos lesz.
Az gének és a DNS felfedezésével sokáig látták mindennek a titkát bennük, és évekig azt gondolták, ezek hordozzák a legfontosabb tulajdonságainkat, például a betegségeket. Aztán kiderült, hogy csupán a hajlam az, amiért felelnek, és nem mindenkinél jelenik meg az adott betegség, így bár rengeteg információ birtokosai a gének, a megoldás mégsem náluk van. Nem tudják a csodák, a sorsunk titkát, vagyis azt, mitől jelenik, vagy nem jelenik meg az adott betegség a különböző emberekben.
A válasz kiderítéséhez csak azt kell megfejtenünk, mit csinálnak másképp az egészségesek a betegeknél. Mi alakítja úgy a sorsukat, hogy a genetikai determinizmus ellenére egészségesek maradnak?
Dr Bruce Lipton sejtbiológus tudós, (van egy nagyon szarul megirt, ellenben túlságosan tudományos könyve erről a srácnak) aki kizárólag biológiai kutatásai nyomán mára meggyőződéssel hisz a gondolatok teremtő erejében, pontosan ezt írja könyvében: „A sejt életében nem a gének a meghatározók, hanem az energetikai környezet, amiben létezik. „- vagyis ő is, ahogy az epigenetika tudománya a környezetet „teszi felelőssé” abban, ami velünk történik.
Ezt azért állíthatjuk, mert tudjuk, a biológia szemében nem csupán emberek, hanem faj, szövetek és sejtek vagyunk, és ha egy sejtről beszélünk, nyilvánvaló, hogy annak tulajdonságai hasonlóak akkor is, ha csoportokban tömörülnek, például úgy, hogy ember formájában megjelennek. Vagyis, ha a biológia a sejtekről beszél, akkor valójában az emberről is megfogalmaz valamit. Szóval a a biológia azt állítja, környezeten múlik, mi történik a sejttel, vagyis az emberrel..
Csakhogy az előbb épp azt bizonyítottuk a matekkal, hogy a körülményeinken nem múlik, hogy céljaink megvalósulnak-e..
Erre jön a biológia, és épp azt állítja, hogy nem a sejtjeinkben, a testünkben rejlik a sorsunkat eldöntő varázsszer..
Tehát sem a testünk, sem a környezetünk…
Ellentmodás, vagy zsákutca volna mindez?
Nem, inkább hatalmas egyetértés, és újabb lépcső az igazság felé, hiszen a külvilágon és a sejtjeinken kívül van azért még egy állomás, ami hatással lehet az eseményekre. Meg kell keresnünk azt a rejtélyes tényezőt, ami sem a külvilághoz nem tartozik, és nem része a testünknek sem, mert az előbbi két tudomány szerint ez az , ami befolyásol mindent, ami velünk történik.
A tudomány azt mondja, hogy a sorsunkra persze sokminden hat, de végül valami olyasmin múlik, ami sem a testünknek nem része, sem a külvilágnak, mégis mindenkinek van, ahogyan sorsa is..
Mi lehet ez?
Dear Mr Presindent, ladies, and gentleman: a gondolataink.
Igen, a gondolataink, a tudatunk, a terveink, az álmok egyáltalán nem tartoznak sem a testünkhöz, sem a külvilághoz, mégis részei mindkettőnek, és ez az egyetlen olyan válasz, a titok nyitjára, amivel mindkét tudomány egyetért.
Könnyebben is eljuthattunk volna idáig, ha elővesszük Balogh Béla „Végső valóság” című könyvét, amiben ugyanebbe az irányba vezető üzenetek és tudományos tények, bizonyítékok szerepelnek.
Ő írja ezt is: „az agy nem képes gondolatokat teremteni, csak elektromágneses hullámokat és hőt termel, amit fel is ismertünk műszereink segítségével”
Egy másik mondatában így fogalmaz: „Sem az agy, sem másik szervünk nem képes gondolatot létrehozni”. EZEK MIND TUDOMÁNYOS TÉNY, KEDVES ÉRSEK ÚR, SEMMILYEN TUDOMÁNYOS ESZKÖZZEL NEM CÁFOLHATÓ MEG.
A fenti sorok arra utalnak, hogy a test önmagában kevés, semmire sem elég, halandó eszköz.
Hmm, hát akkor vajon mi hozza létre a minden titkot birtokló gondolatokat, ha nem az agy? Nyilván a test más szervei sem képesek rá.
Összefoglalom, amit eddig bizonyítottunk:
- Bár környezetünk hat ránk, de végül minden rajtunk múlik valami olyasmin, ami bennünk van. Álmaink megvalósulása nem a körülményeinken múlik.
- Van valami a környezetben, ami még a DNS-ünket is képes megváltoztatni, ezen múlik akár a genetikailag örökölt betegségek kimenetele is. Ezek a gondolataink. HA NEM, AKKOR MI?
-
Minden jel arra utal, hogy tényleg létezik egy energiatestünk, auránk? Lelkünk, vagy szellemünk, akik valóban mi vagyunk fizikai testünkkel szemben? Nos, nagyon úgy néz ki, hogy ezt mindannyian kénytelenek leszünk elismerni.
Nos, egy tudományos eszköz, tudományosan is képes lefotózni, de biztosan ez is kamu..
Nos, csak szólok, hogy amiről írok nem kamu egészen addig, amíg be nem bizonyítja valaki. Az ezotéria azt üzeni önnek, hogy ha lazán lekamuzza, akkor bizonyítsa is tudományos eszközökkel, legyen szíves, ugyanis onnantól kezdve az Öné az új, bizonyítandó állítás…
Balogh Béla gondolatai mindenesetre gyanúsan egybecsengnek Mr Liptonéval, az évezredes kínai, vagy indiai elméletekről már nem is beszélve, akik és amik mindannyian valamiféle „energetikai környezet”-nek hívják a lelkünket, vagyis azt a furcsa, misztikus, és sokak számára látható mindannyiunkat körülvevő színes felhőt, ami tartalmazza gondolatainkat, hitünket, véleményünket, szándékainkat, és mindent meghatároz velünk kapcsolatban.
Na jó, legyünk kemények, ne higgyünk az aurafotónak. Csak egy szaros kis gép, huje fotója, meg egy professzor, és egy tudomány, ugyanmá..
Van esetleg bármilyen tudományos bizonyíték a minket körülvevő, minden titkot birtokló energia mellett a biológia állításain és a gép eredményein kívül?
A fizika törvényeit ismerve könnyű választ adnunk erre is.
A bizonyítás folytatására vegyük csak elő e tudomány legegyszerűbb állításait.
Hogy mi hat a sejtjeinkre? Miféle energia?
Egyszerű.
Hiszen az előbb megfigyelt sejtek, egy jó mikroszkóppal tovább nagyítva atomok lesznek, és azt is tudjuk, még egy atom is tovább osztható. Biztos Önnek is van otthon egy jobb elektronmikroszkója, kukkatson csak bele. A legmélyét is megvizsgálva, érdekes dolgot találunk: energiát. Rezgő, nyüzsgő energiamezőt, éles határok nélkül, és igen, mindannyian ebből állunk. A kvantumfizika fedezte fel, hogy megfelelő nagyításban mindannyian csupán apró energiaörvények, pici „forgószelek” vagyunk, akik folyamatos mozgásban vannak, és szakadatlanul energiát sugároznak magukból. Minden atom tovább osztható rezgő energiára. (A kvatumfizika tudománya szerint mindannyian egyetlen „szervezett intelligencia” vagyunk, de eddig már el sem megyek.)
Mindegy, ez az energy alkot tehát minket, a ruhát, ami rajtunk van, a vizet, a virágokat, a téglát, amiből a házunk épül, még a hangot, és bizony , a gondolatainkat is. Ha úgy tetszik ebből vagyunk felépítve, ahogy a pulóver a pamutszálakból. Hogy a rezgő energiamező, hasonlóan a hanghoz, vagy a rádióhullámokhoz , láthatatlan, az csupán a szemünk korlátainak köszönhető. Bár ezek a korlátok épp a javunkat szolgálják, mert a szemünk ugyan nem látja a pici energiaörvényeket, de szerencsére épp azt fogja fel, amire szüksége van, a különbséget, vagyis azt, ami a nagy energiaösszességből kiemel egy-egy embert vagy tárgyat. Vagyis a szemünk nagyon jó arc, aki jól teszi, hogy nem mutat meg mindent, én például egyáltalán nem nézegetném sem a rádió-, sem a mikrohullámot, vagy a hangot, és a távoli helyeket is ráérek akkor meglátni, ha közelebb érek hozzájuk.
Tökéletes tehát a szem és az agy duettje, épp azt fogják csak fel, amire szükségünk van, és éppen annyira, amennyire kell.
Mindennek egyszerűbb igazolására jó az is, ha előveszünk egy aurafotót.
Az ilyen kép egy olyan számítógéppel készül, ami a testünket körülvevő energiamező rezgéseit alakítja át színekké. Mindenfélét megmutat, a hangulatunktól elkezdve az egészségi állapotunkig, de azt hiszem ebben most nem ez a fontos számunkra, hanem az, hogy látható bizonyítékát szolgáltatja annak, hogy mi nem csupán a látható „anyag” vagyunk, hanem valóban egy energiamező, aminek határai szemmel nem felfoghatók, és rezgései pedig hangulatunk szerint változnak.
És ha már a kézzelfogható, és látható bizonyítékainál tartunk annak, amit a fejezet elején állítottunk, érdemes egy kis figyelmet fordítanunk Masaru Emoto fantasztikus tevékenységét is. Ő az a japán tudós, aki fényképezni kezdte a fagyott vízkristályokat, amikről köztudott, hogy sohasem lesznek egyformák. Eleinte csupán különböző vízminták kristályainak képére volt kíváncsi, majd tanulmányozni kezdte, mi történik a vízcseppekkel a különböző zenék hatására. A hang szintén rezgés, ezt hallottuk fizikaórán, így nem lepődhetünk meg, hogy hat egy másik rezgő energiamezőre, és valóban: a kristályok a zene hangulatának megfelelően vettek fel csodálatosan szép, vagy riasztóan üres, sőt, olyakor félelemet keltő alakzatokat.
Később a tudós csupán szavakat mondott a vízcseppeknek, és több, mint nagyszabású, amit felfedezett. Ha ugyanis a szeretetteljes, pozitív gondolatokat adott át, gyönyörű kristályok alakultak ki, de ha negatívakat dolgokat mondott, vagy írt a tégelyre, amiben voltak, nem alakultak ki kristályok, sőt, egy olyan mondat hatására, ami a „megöllek”-szót is tartalmazta, még egy fegyveres alak képe is kirajzolódott az egyszerű vízkristályokban. Ez a tudós könyvében csodálatos fotókkal bizonyítja, hogyan hatnak ránk a szavak, mert ne felejtsük el, 70%-ban mi is vízből állunk.
Bizony.
Ami a vízre hat, ránk is ugyanúgy hat.
A szkeptikusság először is evidencia, ne higgyünk el semmit, ami nem bizonyított, de egy ponton túl sima tudatlanság, és gyerekes makacskodás, semmi más.
Lenyűgöző felfedezés Mr Emoto-é, amin először talán meglepődünk,de ha tudjuk, hogy minden rezgésből áll, már nem is olyan különleges az egész. Hiszen az energiák hatnak egymásra, ahogy az emberek is, és ahogy hat ránk egy jó film, egy csodálatos ebéd, vagy egy szép ajándék. És hát hatnak ránk a szavak, ezt mindannyian tudtuk. Jól esik a biztatás, a támogatás, a dicséret, de nem szívesen hallgatjuk a rémhíreket, vitát, vagy bárkit, aki minket rossznak, vagy gonosznak lát, csak at nem tudtuk, hogy ezek szerint ilyenkor fizikai változások is végbemennek a testünkben. Ezek alapján előfordulhat, hogy tényleg gyögyörű, vagy okos lesz előbb-utóbb az, akit annak látnak. A fizika értelmezése szerint ez is csupán rezgések közti kölcsönhatás, ahogy a vízcseppekre ható szavak is. A hang tehát rendben, hiszen az rezgés, de hogy egy vízcsepp mellé tett cetli vajon hogyan hathat a kristályosodásra az is végtelenül egyszerű. A kvantumfizika is csak bólogatna ha látná a jelenséget: persze, ez természetes dolog, hiszen a papírra írt szó, amit látunk, nem csak egyszerű írásként, hanem azzal egyidejűleg rezgésként is viselkedik, márpedig két rezgésre ahogy már említettük sokféle törvényszerűség vonatkozik.
Energiából állunk tehát, ami állandó mozgásban van, és határvonalai nem olyan élesek, mint ahogy azt a szemünk felfogja. Talán egy méhkas-szerű örvénylő energiatömegre inkább hasonlatos minden élőlény és tárgy, és ez az egész még egy dologra enged következtetni…
Ezek a tények még egy nagyszabású következtetést engednek megfogalmazni. A józan ész logikáját követve ugyanis azt kell gondolnom, hogy ha mikroszkóp alatt én is csupán energiából állok, és az egyik barátom is velem szemben, illetve a szőnyeg is, amin épp állunk, akkor mi a szőnyeggel együtt valójában egyetlen nagy méhkas-szerű energiamezőt alkotunk, ez nyilvánvaló. Képzeljük csak el magunkat úgy, mint például három nyüzsgő és rezgő méhkast. Ha kettő áll egymással szemben, ők pedig egy harmadikon ácsorognak az valójában egyetlen méhkas, semmi más, ahogy a nappali és a konyha levegője is csupán a nagy közös levegő részei, esetleges különbözőségük ellenére is.
Mi, emberek is ebben a helyzetben vagyunk.
Energiából állunk, és az minden abból áll a világon, nos az tesz minket egy közös energiamező részeivé. Csupán a szem az, ami különbséget tesz, ami anyagnak fogja fel a rezgést. A szőnyeg is csak energiamező, ahogy a parketta is, tehát ők is összefüggnek, és persze a fal, a csillár a kert, az út a szomszéd felé és akár Hollywoodba, mind csupán energiamezők, vagy ha úgy tetszik méhkasok, amik ilyeténformán összekapcsolódnak egymással, így kapcsolódik össze a földünk összes kicsi szereplője egy nagy energiamezővé.
Egyek vagyunk mindannyian. (Szervezett, közös intelligencia, de ne menjünk ennyire előre..)
Ez könnyedén megmagyaráz sok mindent, például azt is, hogyan érzik meg a háziállatok, és sokszor emberek is, ha a számukra kedves személy hamarosan hazaér, de ha jobban belegondolunk, az összes megérzésekkel, és telepátiával kapcsolatos eseménynek, és csodának jó alapot ad.
Mert vannak dolgok, amiket elfogadunk egy bizonyos ponton túl, például, ha bebizonyítják tudósok,mérik eszközök, satöbbi. Amikről én irok, mind eszközös által mérhető tudományos eredmények, bárki utánajárhat.. Elhisszük a tudósoknak, elhisszük a tudományoknak, és kedves Vágó Úr, ugyanolyan kiszolgáltatott dolog hinni Pitagorasznak, mint nekem,vagy bármelyik tudománynak, ami bizonyít. Honnantól kezdve hisz el bármit? Onnantól hogy bebizonyítja a tudomány? Tessék! Vagy onnantól, hogy tananyag lett? Miért? Hát nem kiszolgáltatott dolog egy szaros oktatási minisztertől elfogadni a tudományos tényt, ami már húsz éve is az volt?
A fizika tehát azt mondja, és méri, mutatja, hogy energiamezők vagyunk, akik közösen egy nagyobbat adnak össze: a világot. Ehhez elég egy mikroszkóp, és aki nem hiszi, bizonyítsa be az ellenkezőjét.
Hogy milyen törvényszerűségek vonatkoznak az energiára e tudomány szerint?
Albert Einstein relativitás elmélete azt állítja, hogy az energia, a tömeg és a fénysebesség szorzatával egyenlõ, ami azt jelenti, hogy a tömeg, (vagyis az anyag, a tárgyak és emberek, azaz minden, ami létezik), egyszerûen az energia egyik formája. Tudta a srác, pedig neki még nem volt elektronmikroszkópja..
Vagyis minden élőlény és tárgy energiából áll, csupán a megnyilvánulási formájuk más és más.
E tények is arra engednek következtetni, hogy az Univerzum nem valamiféle szilárd dolgokból, anyagból és egymástól különálló tárgyakból összetákolt lególend, hanem egyetlen dinamikus, örökké mozgásban levő energiaegység.
Einstein speciális relativitáselméletbõl pedig az következik, hogy a tömeg és az energia egyaránt ugyanannak a közös dolognak a megnyilvánulása, vagyis ugyanaz alkotja őket – olyasvalami, ami az átlagos elme számára ismeretlen fogalom.
Ő például sokakhoz hasonlóan Istennek hívta.
Pedig tudós volt, nem is akármilyen.
Tegye fel a kezét, aki szerint Einstein kamuzott..
Az energiamegmaradás törvénye azt mondja ki: zárt rendszer teljes energiája, azaz az egyes összetevők energiájának összege nem változik. Vagy másképpen az energia nem vész el, csak átalakul.
Mi is azok vagyunk mikroszkóp alatt, nagyrészt energia.
Mivel hozzánk hasonlóan minden energiából áll, ezt azt is jelenti, hogy semmi nem vész el, csupán átalakul. Élőlények, tárgyak, hangok, gondolatok.. egyik sem repül messzire a levegőben, hanem mindből lesz valami e törvény szerint.. (Mellesleg ettől tágul az univerzum, ha a sztori gálán lenne valakinek kedve ilyesmiről értekezni..sztorigála…háháháh)
Mindegy, nem halunk meg, most bizonyítottuk. Az energiánk halálunk után is megmarad, tudományos tény, Einstein bizonyította, mást nem tehett csórikám. Ő volt amúgy a második Jézus, aki eljött ide, mindenféle minimum haladó, sőt, korszakalkotó igazságokkal, aztán a kutya nem értette, mit csinál csórikám. Elkezdik a törvényt tanitíni az iskolákban.. Komolyan mondom, hogy primitív népek vagyunk. Vajon ki nem szarja le a törvényt a gyakorlat miatt. Aki kitalálta, hogy taniítsuk ezeket, ide a rozsdás bökőt, hogy nem értette, mit akart szegény Einstein.
Én tudom, gyakorlatba helyezést és világosságot, bazz, nem azt, hogy a szaros három mondatot ismételje száznegyven generáció, mint a papgájok. Einsteinnek volt humorérzéke: kimondta a nagy igazságokat, de a lényeget nem. Tudta, hogy az ő dolga bizonyítani mindezt, és aki elég érett hozzá, annak eljut majd az agyához.
Einstein nem mondta, hogy a gondolataink teremtenek, pedig pontosan tudta, csak annyit: „ A legfontosabb kérdés, amit feltehetsz magadnak az, hogy milyen világban élsz…”
Itt jegyzem meg, Jézus sem mondott, csak annyit:
Aki ezen igék értelmét megtalálja, nem ízleli meg a halált
Meg azt:
a azok, kik titeket vezetnek, azt mondják nektek: A királyság a mennyben van, úgy az ég madarai megelőznek titeket. Azt mondják nektek: A tengerben van, akkor a halak előznek titeket. A királyság azonban bennetek és rajtatok kívül van.
Na mindegy, ezt most nem részletezem.
A tény, hogy semmi sem múlhat el, vagyis örökéletű, még egy következtetést enged levonni: hogy nem keletkezett. Ami mindig is lesz, arról egyértelmű, hogy mindig is volt. Mivel ez enyhén szólva is elképzelhetetlen még számomra is, kerestem még egy elméletet, ami nem az örökidejű világban hitt, hanem abban, hogy ez amiatt lehetséges, mert az idő fogalmát hagsúlyoztuk túl.
Mindezek után már nem lepődtem meg azon, hogy Einstein azt vallotta: idő nem létezik, csupán téridő formájában.
A legfontosabb ebben, hogy ha a gondolatoknak teremtőereje van, és azokkal létrehozhatóak a dolgok, az egyúttal azt is jelenti, hogy csakis a gondolatoknak van teremtőereje, vagyis a világ, ami valamikor létrejött, szintén egy gondolat eredménye kell, hogy legyen, örökérvényűsége pedig aképpen lehetséges, hogy az időről kialakított elképzelésünk, és hitünk pillanatnyilag komoly korlátok közt tart minket.
Mindegy, ez már magas, a lényeg, hogy az imént bemutatott a fizikai törvényszerűségek egy nagy közös energiamezőrő létezését igazolják, és minden, ami a világon van, abból áll, és aminek mi, emberek is részei vagyunk, a testünk, és a gondolataink is. Egyik elmúlás, búcsúzás, hang, és gondolat sem tűnhet el tehát nyomtalanul, mert mind energiából áll. Ezt azt jelenti, minden mérhető rezgésből születik valami, igen, még a gondolatainkból is.
Na ez a Szabó Eszti első törvénye, képlet: rezgés + érzelem =matéria.
Ez az alapja a világ folyamatos tágulásának, változásának.
Az egész világ bizonyíthatóan energia?
Ami nem vész el, csak folyamatos alakulásban van?
És nem keletkezik önmagától?
Hát akkor ki keletkeztette?
És ezt mind a fizika mondja?
Érdekes, mi.
Amikor ezekről tanultuk, nem sokan fogtuk fel, micsoda hatalmas jelentőségű állítások ezek, de ezért azt hiszem egyikünk sem hibáztatható, hiszen sokak számára rettenetesen unalmas minden tudomány az izgalmas lényeg, az alapok ismerete nélkül. Teljesen egyetértek a gyerekekkel, akik az iskolából hazajövet azt gondolják: „na, amit ma tanultam, arra sem lesz az égvilágon semi szükségem az életben”, mert bevallom, én sem sok olyan emberrel találkoztam, akinek valamilyen bizonyíthatóan hasznos okból kifolyólag, például egy állásinterjún, esetleg bármilyen életszerű probléma megoldásán való töprengés közben közben, vagy bármikor az élete során szüksége lett volna arra, hogy azonnal elhadarja mit mondott ki Einstein speciális relativitás-elmélete, vagy azt, hogy mit mond ki Pitagorasz tétele.
Mindez persze nem azt jelenti, hogy bármelyik információ haszontalan, hanem azt, hogy része, alkotója valami nagyobbnak, és ez most, ebben a fejezetben látszik a leginkább. A sok-sok tudományos információ és szabály semmit sem ér önmagában, de a világot váltja meg, és teszi egyértelművé, ha összhangba hozzuk más, önmagukban szintén értéktelen információkkal.
A tudományok csak együtt értelmesek, de úgy viszont mind ugyanahhoz az igazsághoz vezetnek. Ez a második törvényem, képlet nincsJ
A gondolatok rezgései nem olyan dolgok, amiket vagy elhiszünk, vagy nem, mert ezeket ma már képesek vagyunk mérni is, és tudjuk, hogy hangulatunktól függően különböző frekvenciákon mozognak.
Csak azzal nem voltunk egészen tisztában eddig, hogy ezek a rezgések kibocsájtásukkal egyidejűleg rá is hangolódnak valamire. Ahogy például a hangvillák is, amiket ha megfigyelünk láthatjuk, hogy ha egy teremben 2 azonos frekvenciájú találkozik, és közülük az egyiket megszólaltatjuk, akkor a másik azonos hangolású is rezgésbe fog jönni, tudományos tény.
És mivel hozzánk hasonlóan ők is csupán energiából állnak, így ez ránk is érvényes. A hasonló hullámok egymásra hangolódnak, vagyis bármit érzel vagy gondolsz, azzal jeleket küldesz az Univerzum felé. Az Univerzum pedig a „hasonló hasonlót vonz” elv szerint reagál rá. Ezt nevezik sokan a vonzás törvényének.
Amilyen rezgést kibocsájtasz, olyat kapsz vissza. Te is csupán egy hangvilla vagy, ami megszólaltat mindenféle hozzá hasonlót a világban.
Nem mintha szükség volna egyéb bizonyítékokra, de e következtetések nyomán érdekességképp előszedtem az orvostudományt is. Ehhez aztán sem sokat konyítok, de rájöttem nem is kell, hiszen amikor azt halljuk, hogy a stressz gyomorfekélyt és más betegségeket okozhat, az épp a negatív gondolatok káros hatását igazolja, amit mi is keresünk.
A stressz, idegesség betegséget okoz. mi kell még?
Rengeteg tanulmány van arról, hogy azok a betegek, akik pozitívan állnak a gyógyulásukhoz, és pozitív jövőképet alkotnak, jobb eséllyel gyógyulnak meg bármilyen betegségből. Emellett ott a placebo hatás, amikor amiatt gyógyul meg a beteg, mert azt HITTE, gyógyszert kapott…
Egyetlen ilyen esemény segítségével már rég kimondhattuk volna az igazságot, hiszen tökéletes bizonyítékot szolgáltat minden így kialakult betegség a koncentráció, vizualizáció eredményességére. A pszichoszomatikus, vagyis lelki eredetű kórok egész arzenálját ismerjük, de újabb bizonyítékokra lelhetünk, ha a placebo, a hatóanyag nélküli gyógyszer hatását vesszük alapul, mert a vele végzett kísérletekben a betegek sokszor felgyógyultak csupán a hitük erejével, amikor azt hitték, valódi gyógyszert kaptak. Már egy, így egészségessé vált beteg igaz története is elég lett volna, hogy elkezdjük kutatni, hogyan történhetett, nem igaz? Hogy mit reagált az orvostudomány, a gyógyszerészet, és a kutatók mindezekre? Elkezdték-e nagy erőkkel keresni, az öngyógyítás titkát?
A placebo be van tiltva, használata nem etikus.
Azért egy kicsit okosabb következtetést is elvártam volna a TUDOMÁNYOKTÓL…
Arra gondoltam, hogy jó volna, ha lenne egy általánosabb, egy nagyszabású bizonyíték is, amihez mindenek előtt kénytelen voltam belátni a járatlanságom e témakörben, és előszedni a magam egyszerű kérdéseit és logikáját. Az eddigi eredmények után nem igazán aggódtam, mert sejtettem, hogy ha van az életnek egyetlen értelme, lényege, szabálya, és igazsága, az nem lehet bonyolult. Kerestem tehát egy olyan általánosságot, ami kapcsolódik a témánkhoz, és feltettem a magam egyszerű kérdését:
Vajon honnan származnak a betegségek? Hol keletkeznek?
Válaszképp annyi ugrott be csupán, hogy a szervezetünk öngyógyító mechanizmussal rendelkezik, amit bárki figyelemmel kísérhet, ha netán elvágná a kezét. Senkinek sem kell megtennie ahhoz, hogy emlékezzen, mi történt eztán: begyógyult. Megfáztunk, elestünk, elmúlt, a szervezet legtöbbször önmagától megoldotta a dolgot, öngyógyító képessége segítségével. A szervezetünk nem kivételez senkivel és semmilyen kórral, csak teszi a dolgát, gyógyít és regenerál a nap 24 órájában. Ezek alapján kizárt, hogy ő állítsa elő a betegségeket, mivel egyetemes, általános fő céljával ellentétes lenne, vagyis nem valószínű, hogy a test az, aki ötletszerűen néha feladatot adva magának, találomra létrehozna valami kórt.
Nem azt tagadom, hogy léteznnének betegségek, de azt mindenképpen, hogy a test önálló tudattal rendelkezne, és szórakozásból kiválasztana számunkra egyet-kettőt.
Ugye logikus: ha van egy rugónk, vagy egy szivacslabdánk, ami most a folyamatos öngyógyítás programját szimbolizálja, akkor csűrhetjük és csavarhatjuk azt, mégis mindig visszaugrik eredeti állapotába. Persze, belekényszeríthejük őket más, számukra idegen állapotba: kötözéssel, hegesztéssel, csomagolással, és még rengeteg technikával, de az nem azt jelenti, hogy ők döntöttek volna így, csak annyit, hogy épp abban a helyzetben vannak, de amint lehet újra felveszik eredeti formájukat, ahogy a test az egészséget.
Szóval egyikünk teste sem betegszik meg véletlenszerűen, ha hirtelen az ötlete támadt, hogy begyullasztja mondjuk a mandulánkat. Ez képtelenség, a testnek nincs önálló tudata!
Vagyis..
Van.
A mienk.
A testünknek van önálló tudata: a miénk.
Hogy honnan jönnek tehát a betegségek? A testünkből biztosan nem. Nos van még egy sanszos lehetőség, a környezet, amiről épp az imént bizonyosodott be, hogy nem hat a dolgok végkimenetelére csupán ránk, de ezt bizonyítja az is, hogy influenzajárvány esetén sem lesz mindenki beteg. A levegőben ott a sokféle kór, van, aki megkapja, és van, aki nem.
Ha jobban megfigyeljük, az egész világ érthetelen, logikátlan, és véletlenszerű akkor, ha a környezetet okoljuk azzal, ami velünk történik, de egyszerűvé válik minden, ha magunkban keressük a választ.
Úgy is fogalmazhattunk volna, hogy mindannyian csupán energiamezők vagyunk, ahogy a betegségeink is, vagy a hangvillák, amik könnyedén képesek egymásra hangolódni. A tudatunkban, a gondolkodásunkban kell tehát lennie valaminek, ami bevonzza a betegségeket. Vagyis, mivel a világon minden energiából áll, a kórok, tumorok, bacilusok sem lehetnek kivételek. Ezeknek a rezgséseknek is származniuk kell valahonnan. Honnan is jöhetnek? Ahogy korábban már kiderült, bármilyen elmúlt, kibocsájtott energiából, gondolatból, tettből, hangból, vagyis szavakból.. -sokféle origójuk lehet. A lényeg, hogy már világos: mi voltunk az a hangvilla, aki valahogyan megszólaltatta őket, így mi vagyunk azok, akik képesek arra, hogy megszabaduljanak tőlük, ezek szerint úgy, hogy más rezgéseket bocsájtunk ki, másra hangolódunk, más szavakat mondunk, más gondolatokat tartunk a fejünkben, vagyis az egészség rezgését bocsájtjuk ki.
Keressünk néhány okos általánosságot a pszichológia tudományában is.
Elisabeth Kübler Ross 1997-ben megfogalmazta a gyászfolyamat fázisait.
Ez nekünk tökéletes, hiszen ez nem más, mint maga a boldogtalanság és elfogadásának útja. A szomorúság lépései, a bánat receptje, „road to hell”, vagyis az állandó szenvedés megteremtése, vagy legalábbis rábólintás arra. Mivel én épp a boldogság megszerzésének és elfogadásának módját keresem, nincs más dolgom, csupán megfordítani a gyászfolyamat lépéseit, vagyis leírni a fogalmak ellenkezőjét, ez vezet majd el a célom felé. Én magam sem vártam, hogy ennek a játéknak valami nagyszabású eredménye legyen , bár logikusnak tűnt, mégsem sejtettem, milyen hatalmas dolog következik. Nem ez volt az első olyan alkalom, amikor e könyv írása során megdöbbentem, de az egyik legnagyobb, az biztos. A gyászfolyamat, vagyis egy szomorú esemény megvalósulásásnak és elfogadásának a lépései ugyanis a következők:
1. tagadás
2. harag
3. alkudozás
4.depresszió
5.elfogadás
Mindannyian tudjuk, mivel ellentétes ez a folyamat:
Tagadás- állítás
Harag – öröm
Alkudozás – hit
Depresszió – boldogság
Az elfogadás pedig mindkét út vége.
A bánaté és az örömé.
Vagyis az eredményképp éppen az az állítás született meg, amiből eredetileg kiindultunk, aminek a bizonyítékait kerestük!
Azt akartuk igazolni valamikor a fejezet elején, hogy a boldogság megteremtésének lépései a következők:
1. egy vágy megfogalmazása, egy állítás, ami kifejezi,mit szeretnénk.
2. örömérzet vágyakozás közben, hiszen az indítja be a folyamatot, a vonzás törvényét.
3.a kétségek megszüntetése a hittel,
4.boldog várakozás,felkészülés, ha kedvet érzünk, cselekvés, a boldogság érzetétől vezérelve.
5. ami után törvényszerűen a dolog megérkezése következik, mivel az állításunk azon a fizikai törvényszerűségen alapul, hogy két hasonló rezgésű energiamező vonzza egymást. Ekkor csak az elfogadás a feladatunk, ami annyit tesz, nem kell akadályokat gördítenünk a megvalósulás útjába.
Minden stimmel, és azt hiszem, ezt hívják bizonyításnak.
Nos erről beszélek, amikor azt mondom: a tudományoknak sokszor csak egyetlen egyszerű lépésre lett volna szüksége egy-egy felfedezés után,hogy megtalálja a választ mindenre.
Csak épp nem előre, hanem egymás felé dear miszter prezident.