Szabó Eszter blogja

Egyébként nem nagyon hiszek én az alá- és fölérendeltségben, megmondom az őszintét Joshi úr. Ebben voltak pechesek a főnökeim, és emiatt szerencsések a gyerekeim asszem.
Már megpróbáltam, de sajna nemtom tisztelni azt, aki betölt valamilyen pozíciót, modjuk tanár, vagy orvos, ha mellesleg seggfej. Ezzel szemben tudnék ragaszkodni egy-egy csöveshez ha jó arc. Ráadásul még azt sem érzem, hogy ezek túlságosan rebellis gondolatok volnának, tök normálisnak tartom őket, jelenkori szokások ellenére.
Vagyis: ha hülye lennék netán, akkor nincs betegségtudatom.

Az egyik barátnőm elmesélte, hogy a közvetlen főnökei általában utálják, mert nem bírja, ha irányítják, így állandóan beszól nekik. Mindig az menti meg, hogy jól dolgozik, és a főőfőnökök ezért szeretik.
Szóvalhogy minden vezetőjével előbb-utóbb ugyanolyan viszonyba kerül: gázba.
Aztán rájöttem, hogy én is hasonló vagyok, csak épp én jóba keveredtem mindegyikkel, és általában az lett, hogy egy hónapon belül már zoliztam a vezérigazatót és a büfében röhögtem vele egész nap. Nem mondom, hogy az én helyzetemet más motiválta , mint a barátnőmét, de azt sem állítanám, hogy hajlandó lennék bárkit aki pölö ellenszenves, sértő, goromba és sötét, hajbókolva kiszolgálni.
Az lehet a legrosszabb, amikor tudod, hogy hujeséget mond a főnök és meg kell csinálnod. Mi a teendő?

Nemtom..

Szerintem kurvamunka ez is, de nevezhetjük cselédségnek is.
Igen, szerintem a ribancmunka nem akkor gáz, ha dugás van benne, hanem ha megcsinálsz olyasmit, amit amúgy nem tennél.És innentől kezdve tökmindegy, hogy dugsz vagy könyvelsz a pénzért.
Jaaaa, hogy azt mondják, hogy ez a felnőttek világa és vannak kompromisszumok, amiket egy bizonyos kor fölött már megköt az ember a családja anyagi és önmaga egisztenciális biztonsága érdekében?
Hogy ezt mondják?

Hülyeséget mondanak, ennyi.
Mert én meg azt mondom, hogy azért mondják, mert ilyenkor mertegetőznek a kurvák, és tőlem lehet bankigazgató is: ha pénzt fogad el azért, amitől undorodik, akkor ribi.
Haha! Mintha a családnak az lenne a legfontosabb, hogy apa egész nap prostituáltkodjon, aztán hozzon haza sok pénzt, amin jól össze lehet veszni. Elment volna postásnak, már tízkor otthon lenne, és nem maradna pénz veszekedésni alapnak.

Igen, mennyivel okosabb lett volna, ha elhúz buszvezetőnek, vagy elhelyezkedik a médiában, ahelyett, hogy végigszopott volna öt ével az egyetemen, aztán még hatvanat utána. De egyébként biztos nagy autója van. Lehet, hogy senki nem jár akkora autóval, mint ő.
Max a buszvezetők..

Na mindegy, mondhatnám, hogy mindegy nekem, ki mit csinál, de sajna nem az a lényeg, hogy mit csinál, hanem hogy mivel pakolja tele a folyamatosan táguló univerzumot, és hogyan hat a környezetére, és e tekintetben már nem büszkélkedhetnek azok, akik életben tartják a diktatórikus főnökuralmat, amihez elsősorban alattvalók kellenek. Ők hívják életre a hitlereket. Az igény.

Úgyhogy ezennel mindenkit felszóltok, akinek igazán tahó főnöke van, hogy találja ki, mihez volna kedve,  és miben lenne hasznos a világunk számára, majd menjen be a főnökhöz és mondja meg neki, hogy szevasz, meg még amit gondol.
Kizárólag a világ jobbá válása érdekében.
Komolyan.

Azért, mert amúgy mit lenne a jobb mondani 80 évesen?
“Végigszoptam 60 évet, mindent eltűrtem, semmire nem jutott időm, a gyereimet alig ismertem, de itt az autóm, tudod kisonokám, nézd csak ez akkoriban még menő volt…”
Vagy azt, hogy “.. és akkor 2010 tavaszán aztán
bementem a Józsihoz, ráborítottam az asztalt, a fejére öntöttem a kávét, és eljöttem, -így valósítottam meg álmaimat kisonokám, sokat kellett dolgozni, kockáztatni, de azért megérte..”

Találd ki, hogy melyik  úton vagy, és melyik akarsz lenni. Akármelyik lehetsz.

Nem mondom,  nekem is kimaradt egy pár év ilyen szempontból, egy darabig úgy éreztem, hogy meg kell tennem bizonyos dolgokat, hogy szeressenek, vagy hívjanak, de észrevettem, hogy ettől nem érzem magam jobban, hanem inkább valami alárendelt szolgálónak.

Asszem a hagyományos értelemben vett főnökökre nincs szükség.
Sőt, a főnöknek kéne a leginkább alkalmazottnak lennie, és bevinni az otthoni kanapét, ha a vendégek nem tudnak leülni, ha kell, SK lefesteni az utcafrontot, és úgy általában utolsóként kiugrani a hajóból, mindegy, hogy süllyedvagy nem.
Asszem egy diktátor főnöknél okosabb a kutyasétáltató kislány, aki csak fogja a pórázokat és amúgy minden kutyának megengedi, hogy végezze a dolgát és
csak szélsőséges esetekben szól bele, ha pölö valakit elütni készül az autó. Egyébként meg feladja a pórázokat, kitalálja az útvonalat, ad vizet meg falatkákat,
és olykor betanítja őket egy-két dologra. Asszem ennyi az egész.

Továbbítanám a Velvet egyik mai cikkét..

Gigászok csatája: Sarka Kata Kiszel Tünde bojkottjára szólít
velvet
2010. március 23., kedd 16:04 | Frissítve: 14 órája

A Glamour magazin kitiltotta Kiszel Tündét a partijáról, ami Tornóczky Anita és Sarka Kata szerint jó lépés volt, sőt szerintük egy ideális világban az események nagy részéről kitiltanák Kiszelt. A két celebnek még az a félig vicces ötlet is tetszett, hogy a különféle szórakozóhelyekre lehessen Kiszel-Stop matricát tenni.

Amióta Kiszel Tündét nem engedték be a Glamour-gálára [1], azóta körülötte forog a celebvilág. Alig néhány nap alatt többet szerepelhetett, mintha a világ összes díjátadó gáláján megjelent volna egyszerre, ezt mindenképpen megköszönheti a magazinnak.

Az viszont már kellemetlenebb, hogy azért kapták fel, mert ciki. Legutóbb például Sarka Kata és Tornóczky Anita keltek ki ellene egy eseményen – ahogy az a juj.hu [2] videójából kiderült.

Tornóczky azért van most rosszban Kiszellel, mert Kiszel nemrég valahol azt mondta, hogy Tornóczky nászajándékba kapott mosógépét közpénzből vették [3]. Azt nem tudni, hogy ebből mennyi az igazság, az viszont biztos, hogy Tornóczkynak nem esett jól ez a vád, ezért Sarka Katával karöltve nagyon szépen lovalják bele magukat Kiszel Tünde szapulásába egy alig néhány perces videóban.

A felvétel alapján Sarka Kata a felbujtó, aki üdvözölte a Glamour döntését, és elképzelt egy olyan világot, ahol a celebek a celebeseményekre csak meghívókkal érkezhetnek, és nem fordulhatna elő az, hogy valakit csak úgy beengednek. Extrém esetben akár még Kiszel-Stop matricákat is helyezhetnének az ajtókra, bár ezt már csak a riporter felvetésére helyeselték.

A beszélgetést végül az élet egyik nagy kérdésével zárták, némileg cinikusan: Ki az a Kiszel Tünde?

Na bazz. És még mondja valaki, hogy a celebek nem jó fejek! Hogy lefikkantottatok amikor meg mertem említeni, mekkor idióták.. Tessék, bemásoltam egy mindennapos sztorit , ami történetesen a nyilvánosság elé került.
Na, bár szerintem a velvet soha nem találja el, mikor és hogyan kell elegánsan és humorosan geciskedni, a gigászok csatája-cím azért igen vicces volt.
Egyébként kaptam mai is egy megívót valamilyen partira, ahol egy új férfimagazin mutatkozik majd be. Most már biztos, hogy nem megyek el, -ez a cikk feltépte a régi sebeket:).

Meghát  jártam oviba és nem hiányzik. Akkor jó volt, de manapság már nem élvezném, úgy érzem. Nem mondom én, hogy baj lenne a négyévesekkel, vagy az azon a szinten álló nagyobbakkal, csak azt, hogy én már felnőttem, -nehezen tudnánk olyan bulit találni, amiben mindkét korcsoport jól érzi magát.

Szegény Tündi, pedig olyan ari. Kollégáival ellentétben tud köszönni, mindenkihez van egy-két kedves szava, még akkor is, ha nem ismeri személyesen.  Szimpatikus ember, komolyan. Én nagyon szeretem, sajnálom, ezek után csak mégjobban. Nem különcködésből mondom, hanem csak ez van. Zimány Linda is jó fej például, ellentétben a hagyományos értelemben vett menő arcokkal.

Általában érvényes alapigazság, hogy akiról a celebvilágban az sejted, hogy szar arc, az az is.

Másik alapszabály, hogy aki nagyon kedves, bájos, istenezős, vallásos, mosolygós, joviális a kamerák előtt az biztos, hogy egy geci, ezt még a megában tanultam és nagyon bejött.

Ja, harmadik alapszabály, ha celebeket akarsz megítélni, hogy aki nagyot mond, az mindig kicsit gondol, vagyis sötét mint a tök. Aki “megálmodta”, mindig tudta”, “sohasem lesz képes” és úgy általában hatalmas dolgokkal rukkol elő, annak azért van erre szüksége, mert dög unalmas, és ezt próbálja rejtegetni.

Aki normális, az normálisan viselkedik, néha kedves, de emberi módon reagál, jó példa a Csonka Pici. A magatartása nem szélsőséges, hanem normális, nem látványos, viszont igazi.

Mindegyik fenti szabály alapja az, hogy aki okos, szép, vagy kedves, az ezzel nem villog. Villognia ilyen tulajdonságokkal csak annak kell, aki egyáltalán nem ilyen, de azt akarja, hogy annak lássák valamilyen vélt vagy valós előny megszerzése reményében.
Tüncire visszatérve nem lehet egy kellemes szerep megélhetési celebnek lenni, (ez Sarka Kata is tudhatná) és valóban, egyszerűen kötelező bejutni minden rendezvényre, és még innentől sem biztos, hogy bárki fizet majd az interjúért, egy két dzsungelceleb-hónappal kell kihúzni aztán évekig.  Nem mindenkinek adatik meg, hogy fizessenek minden egyes vetkőzéséért, ami az étetében megtörténik, csak néhány kurvának, megy egy-két celebnek, aki szereti az ilyesmit.

Hát olyan nagy baj ez, hogy be akart menni a glamour szaros bulijára, ahol a saját magukat megszavazó hírességek diadalát nézte volna végig? Hát úgy fel kell háborodni ezen? Szerintem inkább megtisztelő, hogy egyes hírességek vállalják a lebukás kockázatát és meghívót nyomtatnak maguknak csak azért, hogy bejussanak egy olyan buliba, ahol:
1. először megnézed, ki fektetett be többet abba, hogy első legyen. (Mindenki magára szavaz, ne legyenek illúzióid. Hogy honnan tudom?Te például hányszor szavaztál az idei glamour-díjasokra???? Na látod. Ez az egész szar senkinek nem fontos, csak a glamournak meg a huszonnégy jelöltnek. Nem is szavaz más, csak ők meg az anyukájuk, ha még el nem adták..)
2. Aztán tülekedhetsz a pultnál, az ingyen piáért, mint egy csöves az ételosztáson, sztem megalázó helyzetek sora, amibe belekényszerítenek. Paparazzok az ajtóban figyelik, hogy híztál-e, el van-e kenődve a sminked, felszaladt-e a harisnyád, aztán az előbb említett ingyenkonyha, meg mindig  vigyorogjál, ha arra megy egy fotós, hogy jól nézzél ki a Kiskegyed partirovatában. Nagyon fontos, látják anyád munkatársai, mit szólnak, plusz a leendő ruhaszponzorok, -ezt huszonöt darab jövőbeli kínai topod bánhatja. Ha odamegy egy celeb, akkor tudod, hogy akar valamit, ha nem megy oda, akkor egyedül vagy és nézed, ahogy szaladgálnak és ingyenpiálnak.

Micsoda felhőtlen örömmámor.
+ Igen, ha épp nyerőben vagy, néhány celeb is odamájerkodik és kitörő mű-őrömmel üdvözöl, majd továbbszalad, hátha valahol megtalálja a legjobb, karrierje szempontjából is leghasznosabb fejet, vagy legalább egy szabad Aktív-stábot. Mindenki egész este rohangál, mint egy szaros rapid-randin, és aki fontos lehet neki, ahhoz odamegy. 5percnél tovább senki nem beszél veled, de érthető, nem vagy főszerkesztő, azokhoz kell szaladgálni.
+ iszonyat hangos a zene, és ha lenne értelme, akkor sem tudnál beszélhetni. Általában Éliás Junior ordít, borzalmas Barry White imitátorként és egyáltalán nincs tisztában az ízlés fogalmával.
3. a csávók kint vizslatják a kocsidat, a nők bent a ruhádat meg a hajadat. Tökmindegy, mi a véleményük, vagy fintorognak, vagy mosolyognak. Az egyiket ha odanézel, a másikat akkor, ha nem.
Tényleg, micsoda fasza szórakozás.

A helyükben én hálás lennék, hogy valaki ennyire odavágyik.

Ja, végül, egy pár óra alatt felzabálnak mindent és hazahúznak. Ha összeveszel velük, nyilvános bojkottot hirdetnek és ellenmatricákat gyárttatnak.

Na ezek után vágyakozz ezekre a szarokra.
Én továbbra sem megyek el, olyanra, amit az év egyik legnagyobb bulijaként hirdetnek, mert azon biztosan nagyon hangos lesz a zene, én meg olyan régimódi vagyok, hogy szeretek beszélhgetni. Ahol díjat osztanak és szavazni lehetett, oda sem. Nem szeretem a versenyeket, ebben a mega is megerősített. Abban hiszek, hogy mindneki tegye a dolgát, azt, amit a legjobban szeret, és ha boldog, akkor ő az első.

És bazz, lehessen már más is első és ne úgy, hogy megszavazza magát, aztán úgy tesz, mintha mások tették volna, hanem úgy, hogy egyszerűen csak érzi, hogy első, mert minden oké . Nem mások mondják, hanem ő. Nem kell kihirdetni, csak úgy belegondolni.

És celebbuli meg végképp nem kell hozzá. 

Szóval inkább egy jó esti szalonnasütés Jóska szomszéddal, én azt mondom. Jó hangulat, elfogadó környezet, fogalma sincs, jó e az autóm, a hajamról nem is beszélve, úgyhogy soha jobbat. Még a Sokolból kiszűrődő halk lakodalmast is elviselem. Sőt, tőlem még hangos is lehet.

Hihhh, há én fel nem foghatom, hogy miből gondolja bárki, hogy ha lefikkantja közös ismerőseinket, akkor annak lesz valami hatása nálam. Mondjuk sajnos megtörtént esetből táplálkozik, mert régebben volt, és én szépen mindenkire jól megharagudtam, akit javasolt, hogy ez is milyen, meg az is, aztán meg találkoztunk és én jól haragudtam, ők meg a legjobb barátok voltak..
Azér bazz, ne úgy működjön már a világ, hogy mindenki csak veled legyen jóba’…

Vicces egyébként, hogy vannak, akik nem tudják elviselni, ha jót mondok mondjuk egy közös ismerősről és rögtön tronfolnak egy kemény sztorival. Mostmár azt is megkaptam, hogy olyan ember nem áll szóba, XY-nal, aki igazán számít. Hát mondom, akkor én nem számítok, a viszonlátásra.

Mi az, hogy aki számít? Most komolyan, akkor ezek szerint azért van velem haverságba, mert igazán számítok.Egyébként nyilván mindnekivel ezért haverkodik, én meg segítettem is sokat, tényleg, dejó, számítok, fasza.
Asszem az ő helyében nem azon pörögnék, hogy olyan emberekkel legyen, akik számítanak, hanem hogy én számítsak valamit, akár egy keveset is, mondjuk annyit, hogy ezek után megadja azt a kurva telefonszámot, amit kértem.
Arra azt mondta, hogy nem.
Najóvan, nekem mindegy, megszerezem máshonnan.

Na egyébként a világon a legdurvább, hogy 2 ilyen arcot ismerek valamennyire, és mindkettőnek az a legnagyobb parája, hogy titokban nem szeretik…
Na ezt add össze: épp attól fél, amit ő csinál. Hogy lefikázzák, kibeszélik, mitgondolnak…
Hihh, hát kell ezek után már igazságot tenni valakinek??

Hát szükséges ezek után még rapport, és igazságszolgáltatás?

Na, e logika mentén visziont a paráiból mindeki kitalálhatja, mit csinél rosszul. Na innentől kezdve nem is olyan nagy baj, ha aggódik az ember valamin,inkább segítség, hogy megfejtse, mit csinálatna jobban.
na.
vagyis:
Aki tehát attól fél, hogy kipofázzák, talán hagyja abba,mások fikkantását, és akkor a para is megszűnik.

Aki a haláltól, vagy a betegségektl fél, az asszem azt érzi, hogy nem elég hasznos, vagyis ki kell bontakoztatnia titkos tehetségét, és hasznossá lenni a világban.

Aki az elszegényedéstől fél, adjon sokat, akármit, free és lehet, hogy könnyebben beengedi majd az életébe a kínálkozó lehetőségeket.

Aki az egyedülléttől fél, az nyilván nem szeret önmagával lenni. Érdekes, hogy másokat viszont szívesen kárhoztatna erre. Inkább godolkodjon el azon, vajon adni mit tud egy kapcsolatban, ahelyett, hogy csak elvárna.

Szerintem amúgy nem szabad nemet mondani, ha az ember már megtanulta. Addig kihívás, de onnantól már élni kell a lehetőségekkel. Komolyan, én például már tudok, most meg kell tanulnom igent mondani, ez az érzésem. Ilyenekre, mint a Mr és Mrs, vagy az olyan bulikra, amik úgy jótékonyságik, hogy ingyen lépjünk fel, és a bevétel 5%-kát állítólag a szegényeknek adják. Amúgy meg evi-ivi, luxuri a köbön, 95%, zsebbe.

Nem, ne mondd, hogy balfaszság erre igent mondani, szerintem nem az, hanem feladat. Mutatója annak, hogy vagy-e annyira nemes lelkű, hogy nagyvonalúan odaajándékozd a bulit az ilyen genyáknak.
Mindenkinek vannak ilyen próbái, job ha megfigyeled, a legtöbb embernél előbb utóbb előkerül legalább egy olyan, aki kitolt vele, és most segíteni kell neki.
És akkor dől el, hogy Istennek képzeled magad, vagy esetleg az is vagy. Vagyis ítélkezel és elhajtod édesannyába, vagy azt mondod, oké, gyere te paraszt, itt a bal orcám bazz, bár kirángattál a kocsiból és megvertél, de itt van a nyári konyha, aludjál, ott a víz, meg a kaja.

Na, ennyi volt a mise mára:-)))

Ugyanakkor meg nyilván mindenki jó fej az első ötven találkozás során. Még az is lehet, hogy tuti a humora, és épp melleted lakik, és ő is imádja a Rózsaszín Pittbullt, ahogy te. (na jó, az nem lehet, őket szerintem csak én szeretem).
Mindegy, a sima kocsmázások során soha nem fog kiderülni, hogy ki milyen, hanem asszem éppen akkor, amikor elviseli, ha másokkal is jóban vagy, a jó tulajdonságaidra koncentrál, megosztja veled a lakását, amikor egyedül maradsz meg csinál egy-két olyan dolgot, amihez valószínűleg nincs olyan nagy kedve, mint ahogy szeretnéd.

..Én csak azt mondom, hogy ha egyszer arra ébrednék, hogy van styistom, szövegíróm, vagy más írja a dalokat helyettem, akkor azonnal abba kell hagynom, mert ez annak a jele, hogy valami alapvetően fontos dolog hiányzik ahhoz, hogy igazi énekes legyek.

Persze, tudom én, hogy vannak “sima” énekesek is, csak ők akkor feldolgozásokat nyomjanak, ne hivassák magukat művésznek, csak mert használják a tehetségüket, és eléneklik egy-egy zeneszerző dalát, szövegíró szövegét.
Vaaaagy, ha mégis, akkor meg művész a helyi cukrász is, mert tehetséges, és finom még a répatorta is, és Frici tanárom is, akinél nagyob tehetség nem született még a világon tanításban, meg végülis ismerek olyat is, aki az idegesítésben óriási géniusz, ez esetben ő is művész.
És akkor aki tehetséges rendőr, az rendőrművész, meg akkor van fogorvosművész is, de csak akkor, ha jó.

A másik meg a feng-shui. Na én abba nem hittem, Mónika drága. öültem neki, hogy ezeréves tudományként mégis a kvantumfizikában nem olyan régen megismert energiaösszességet veszi alapul, és eképp tekint a világra is, de nem érttem, hogy jön ehhez a szélcsengő a lakás jobb felső sarkában. Ettől függetlenül 4 fengsuis könyvet alaposan kiolvastam és kiderült a logikája, a tudomány nevében is elfogadtam. Egyszerűen könnyebb tanulmányozni, mint elmagyarázni, ezért nem mesélem  most el.

Na várjál, kitettem nyugatra a vörös posztót, a díszes fémtálban,benne a pénzzel. Na mondom várok, ettől jön gazdagság. Egy óra múlva kikapcsolták a netet, egy régi számla miatt, ami mára 81.000-re dagatdt,  délután átteték a hétvégi bulit a jövő hétre, Tomi egyik üzlete nem jött össze, vagyis későbbre csúszott, és az én egyik régebbi vásárlásomról is benyújtottak egy számlát a következő napon.

Hú mondom,ez aztán működik, csak kurvára nem a jó irányba.

Erre utánanéztem, újragondoltam és azt képzeld el mi volt. Én az egyetemes nyugati irányba pakoltam ki a cuccot, pedig a bejárathoz képest kell, vagyis  nem arra, ahol lemegy a Nap, hanem tul.képpen a bejárat nyugati részére, ami nálunk egyébként rohadtul kelet.

Ennek köszönhetően a fémtál épp a jó hellyel ellentétesen volt korábban. Na jó, átpakoltam a másik helyre, erre 10perc múlve mgerendeltek egy csomó lemezt, és Tomi kapott egy újabb klipmegbízást..

Na ennyit a feng-shuiról. Tőlem lehet véletlen  vagy pontos energiaáramlások alapján kiszámolt a tudomány, de én a cuccot otthagyom, ahol most van.

Na, az elmúlt időszakban nagyon sok hasznos dolgot csináltam, elnézést, a bocsánatért, hogy ritkán jelentem meg. Mivel asszem  a legtöbb tudásomat átadtam az utókornak, egyrész halhatatlan lettem, legalábbis Mahatma Ghandi szerint, másrészt nagyon remélem, hogy a Gondviselés látta, és egy jó darabig eltart majd érte.:-))))
A legtöbb haladó tudományos-spirituális könyv azt állítja amúgy, hogy ez igaz: ha hasznos vagy a világnak, és kibontakoztatod a tehetségeid, az mindenre elég, és ha megteszed, akkor nem kell aggódnod azon miből, és hogyan élsz meg, és ha rábízod magad a sorsodra, akkor megtalának majd a neked legmegfelelőbb lehetőségek és a kihívások is.
Ez utóbbit, a kihívást azért sokan megtapasztalják..
Lehet benne valami, mert emlékszem, mielőtt Tomival összejöttem, mindig olyanokkal találkoztam, akikkel nem illettem össze, vagy nem abban a pillanatban, vagy valami más gáz volt. Na erre azt mondtam, oké, akkor inkább találkozzak olyannal, akivel tökéletesen összeillek, de inkább nem most, hanem akkor, amikor eljött az ideje, mert úgy látszik, hogy én nem tudom jól kiszúrni az illetőt.

Őszintén azt gondoltam, jó lenne, ha valaki, nálam okosabb eldöntené helyettem ezt az egészet, komolyan.
Na hogy mi lett egy pár hónap múlva azt már láttad a téváben. Még asszem olyat is olvashattál, ami nem lett, de mindegy, a lényeg, hogy bejött.
Na, úgyhogy ilyesmikre játszok most én is: úgy döntöttem, nem kell nekem főnök, sokszor nem jövök ki jól velük, az Univerzumot jelölöm ki annak, elvégre kell valaki, aki a fizetést kiosztja.:-))) Cserébe ő lesz a munkaadóm is, aki ösztönök és kedv formájában üzenhet, hogy mi a dolgom.
Az az érzésem, hogy be fog jönni, de majd megírom. Az utóbbi időben megtettem egy csomó élveztetes és hasznos dolgot, és lehet, hogy hamarosan kiderül mennyit ért, majd megírom azt is. Ha nem sokat, akkor is jól jártam, mert élveztem. Asszem ilyen a jó meló.

Majd azt is elmesélem, mit alkotok épp:-))) Írok egyébként és újra tervezek is és nagyon élvezem. Cikkeket, villámtanfolyamokat, satöbbi, húúú, nagyon durva jó cikkek vannak szerintem. Nem miattam, hanem a lelkesedés miatt. Tudod tegnap voltunk az egyik barátnőmmel egy pár menyasszonyi ruhakölcsönzőben, és úgy meglepődtem, hogy csak na. Néhányan valamiért úgy vannak vele, hogy ha már megvan a bolt, akkor hátra lehet dőlni, mindegy mi van, a csak a hitel meg a bérleti díj meglegyen aztán akkor szenvedjünk, a jóléttel úgysem tudnánk mit kezdeni.  Én meg asszem, ha megvan a bolt, épp akkor kéne elkezdeni dolgozni, nyanyák..

Két helyen közölték, hogy menjen innen, ide jó előre be kell jelentkezni, hogy az ember megnézze a kínai és román ruhakülönlegességeket, amiket kibérelhet 30-130ezert forintért. A harmincasat még senki nem látta.

Mondta Meli, hogy amúgy Pesten él, nehéz lenne, erre mondták, hogy hogy most épp próbál itt valaki, az is pesti, úgyhogy kuss és tipli.
A harmadik helyen a pesti-szó után duplájára nőtt a ruha ára, aztán hazajöttünk és a neten megtaláltunk a 130.000-ért kölcsönözhető darabot a factory-honlapon 30-ért.. Igen, annyiért már meg lehet venni..(!) Ráadásul ahogy felvette , egycsapásra a staff elkezdett nyifogni monoton, de visító hangon, hogy jááj, de gyönyörű, igazán különleges, mint egy igazi heeeercegnő. Kurva atlatszo es mű volt, úgyhogy mondta, hogy ő nem hercegnő, hanem királynő akar lenni, kevesebb  fodorral, virággal, gyönggyel és vattacukorral, nem jött be az ezeréves duma, csá.
Ja és hogy természetesen az is alap volt, hogy a kutya meg nem kérdezte, milyen szeretne, és ha Meli elmondta magától, hogy valami egyszerűt akar, igen bunkón elmondták neki, hogy kuss, az nem divat, (!)  rózsa, hímzés, kötelező.

Mondta ezt a harminc éves puffos ujjú, és függönyanyagból varrt ruhák között egy-egy Ica és Tibi milánói divathétről…

Volt ebben a gondolatban azért némi irónia, legalábbis remélem.

..Hogy asszem talán inkább olyan munkát kéne végezni, amiért lelkesedik az ember, és örül, hogy csinálhatja, mert így senkinek nem jó, úgy meg mindenkinek az lenne. Én felnéznék egy tök lelkes és profi szolisra például, aki mindig vidám, és tudja, melyik gépbe jó most menni ezzel a barnasággal, elmondja, melyikben van új cső, és ad egy olyan krémet, ami a legtutibb és tovább tart vele a szín, és udvariasan szól, ha már túl barna vagy, és nem a rágóját tépegeti miközben lelkesen kéne szónokolnia a legújabb szoligépekról és krémekről..Nem? Tiszteletreméltó alak az ilyen, látszik, hogy megtalálta a helyét.
Nekem amúgy mindegy, de Edit és Anikó vagy Tibi, lécci, adjátok el azt a 30 darab színváltós taft és műselyem  lagziruhát és nagyestélyit, és lécci húzzatok el énekesnek, vagy űrhajósnak, tényleg csak a világ jobbá válása érdekében… Forduljatok arccal a boldogság felé, és arra meneteljetek, mert így nektek lesz a legszarabb, már ha megfogadtok egy jótanácsot.

Ja amúgy egy pár hónapja kitaláltam, milyen jó lenne műsort vezetni, de valahol a közelben, és olyat, amit én szerkeszthetek… Ezek mondjuk nem kicsi elvárások, erre most megkerestek szó szerint azzal a feladattal, amit elképzeltem… Juppíííí, most ugy nez ki, áprilisban indul a műsor, ha sikerul megegyeznünk, és profi módon belevágnunk.

További jó hír, hogy Tomikám elkezdett klipezni,  vagyis klipeket csinálni, már nagyon ideje volt, mert nagyon ért hozzá, nagyon profin rendez, és jól látja meg azokat a dolgokat, amikról nekem például gőzöm sincs: perspekítvák, fények, kameraállások, vágás.. tehetséges benne, úgyhogy örülök, hogy benne van, ráadásul olcsó és , és ami legjobb, hogy lelkes.

Szóval az utóbbi időben rengeteget dolgoztam, látszólag ellenszolgaltatas nelkül, viszont nagyon elveztem, és assszem ez volt a legfontosabb ellenszolgáltatás.:)
Ettől függetlenül, ha most hatalmas vagyonokhoz jutok, egyáltalán nem fogok meglepődni:-))). Majd beszámolok róla, és akkor igaz lesz a törvényszerűség.
Azért igaza van egyébkétn a Dalai Láma pajtásnak is, mert néha nem megkapni azt, amire az ember vágyik, igazán nagy ajándék. Az egyik lakásunkat tökre nem tudtuk eladni évekig, pedig tökjó, de nem sikerült, és később szükség lett lá. Egy másik házat meg sehogysem tudtunk megvenni, pedig nagyon akartuk, de nagy nehezen sikerült és később egyáltalán nem volt rá szükség… Egyszer meg sehogy nem akart sikerülni a hitelfelvétel, minden ellenünk játszott, de mégis felvettük és később nem kellett. Szóval nem kell a sorsot megerőszakolni: ha nem, nem. 

Szóvalhogy Láma pajti okos, egyetértek vele nagyon. Ha valakinek rengeteg pénze van, milliárdokra gondolok, ember legyen a talápán, aki a legnagyobb elánnal, ennek ellére kibontakoztatja minden tehetségét és dolgoznik sok-sok fontos dolgon, és kihívásokat keres, problémákat old meg, …Mer minek??
Ezért szerintem a dolog úgy van kitalálva, hogy amikor már megcsináltad, az árát csak akkor kapod meg, nem előre fizetnek.
Innen tudod mellesleg, hogy a tehetséged kibontakoztatása nem kurvamunka..

Egyébként meg durva dolgot fedeztem fel, az összes nagy fizikus istenhívő volt. Einsteinről tudtam, de nezd csak, mit mondott Newton:
A Kozmosz csodálatos elrendezése és harmóniája csak egy mindenható és mindentudó lény tervében születhetett meg. Ez mindörökre a legnagyobb felismerésem.”
 

Ez mindörökre a legnagyobb felismerésem, aszonta…

 

Ehhez képest Buddha meg titokista volt:
Az vagyunk, amit gondolunk. Mindaz, ami vagyunk, a gondolatainkból táplálkozik. Gondolatainkból építjük fel a világunkat.” (Buddha)

) Secret, mi?

Mahatmára visszatérve, és az idézetekre, ezt is mondta asszem főleg nekem szánta )):
“Nincs semmi, ami oly mértékben pusztítaná a testet, mint az aggodalom, és ha valaki hisz Istenben, akkor szégyellheti magát, ha bármi miatt aggodalmaskodik.”
(Mahatma Gandhi)

Szóvalhogy ő is azt mondja, hogy ha megteszed a dolgod, akkor nincs mért aggódnod: In God we trust..

Mást asszem nem is nagyon tehetünk.

Na, a másik meg, hogy szegénynek lenni, nem olyan rossz, legalábbis egy darabig.  Nekem például sokszor eszembe jut, ilyen volt, amikor nem volt még itthon tusfürdő, csak szappan,  vagy amikor ananászt kaptam Karácsonyra, és hogy az életem első 23 évében nemigen volt új ruhám, csak használt. Nem volt az szegénység, én nem éreztem annak, élveztes volz, izgalmas, kreatív, sőt, szerintem gazdagság volt az valahol. Megtanultam szobát festeni, ruhát varrni alapszinten, tervezgetni, és mindent kihozni abból ami van. Nem olyan rossz ez azé. Nekem az a helyzet nem volt gáz, viszont megerősített olyan szempontból, hogy az ember nem fél a szegénységtől aztán. Egyrészt nem akar visszalépni, de ha mégis kéne, nem lenne gáz, mert tud asztalterítőből báli ruhát csinálni, meg krumpliból díszvacsorát. Fontos infók ezek, és jó tapasztalatok szerintem. Emlékszem, amikor egy fellépésről csomó pénzzel elmentem a Pennybe (mert az a legolcsóbb hely), és nem volt egyszerű ráhangolódni, hogy most akármit megvehetek. Furcsa volt , amikor beugrott, hogy most barmit megvehetek. Végül alig vettem valamit, rájöttem, hogy itt most új helyzet van, amit még helyre kell tennem, gondolatban. Nem vehett százhatvanezrért hamburger-szendvicskrémet..

Amúgy meg az anyagi mélypontokat, csak hogy tudd, mindig fellendülés követi, ez törvényszerű, ahogy a hegy tetejéről a lejtmenet, mert ha valamit nem lehet fokozni egyik irányba, az elindul a másikba. Plusz napfelkelte előtt a legsötéteb az éjszaka, zerintem azé, hogy tudd, hogy működik a világ.

Ettől függetlenül azért szeretnék egy nagyon nagy oversize órát, és egy alakformáló cipőt, -a Reeboknak állítólag van ilyen, de egyiket sem tudom, hol lehet kapni. Kár hogy nem gyalogolok , kéne valami gyaloglós munka is, ha már it tartunk. Milyen szerencsések a fizikai melósok: nehéz az, tudom én, de mégis ott a D-vitamin, napfény, mozgás, és semmi felelősség: tuti meló sörözgetés, mulatós, de erről már írtam egyszer. Meg vannak a mormonok, azok egész nap gyalogolnak az utcán, és dumálgatnak. Na majd még meggoldom, lehet, hogy elmegyek mormonnak..:-))