Hat komolyan mondom, meglepő, de én még olyan felszabadítónak semmit nem éreztem, mint amikor újra eszembe jutott, mi lenne, ha nem akarnék mindenkivel jóban lenni.  Nem arról van szó, hogy rosszban lennék bárkivel, csak ismerek egy pár arcot, akikről tudom, hogy azért vannak jóban, illetve azért kedvesek velem, mert kedvesnek kell lenni, vagy mert jó vagyok, vagy mert hátha jó leszek még valamire. Ez egy ilyen szakma. Az ember meg automatikusan ezt csinálja, amikor belezuttyan, mert akkor mehet a kiskutyával a műsorba. Egyébként segítek én, úgyhogy sokmindenre használhatnak még így is, mégsem én vagyok a jellegzetes célpont ezügyben. Inkább a sajtó, meg a tévés szerkesztők, na szegények aztán elképesztő, hogy mit megkajálnak. Sokszor például érdekeltté teszik őket egy-egy produkció sikerében (szövegírás, szervezés stb), hogy aztán tolja az illetőt a lapban,vagy műsorban. Régi trükk, de mindig megkajálják, még szép, hát tök jól esik az embernek, ha ilyesmivel megkeresik, nyilván.. Na mindegy, visszatérve az eseményekre, letöröltem egy pár embert a fészbukról is, lemondtam a Mr és Mrs-t, nem beszélek dugásról pénzért. Ilyen maradi lány vagyok én, nagyon sajnálom.  Eztán csak akkor megyek aztán, ha van kedvem, ezt a luxust ezután megengedem magamnak.  Ha lesz kedvem, mindenhová befutok, még Gyuláról is, de ha valami rombolós, akkor sajnos még pénzért sem nem tudom vállalni, kénytelen vagyok őszinte és hiteles lenni, mert észrevettem, hogy senki nem lesz az helyettem.

Szerintem ez a különbség amúgy a tini, és felnőttkor között:a  tinik szabadok, a felnőttek felelősségteljesek, vagyis félnek, így érdekből tesznek mindent: -) : nem szólok, hogy ne rúgjanak ki, nem veszek jó kaját, hogy ne fogyjon el a pénzem , felhívom Xtmeg Yt, hogy  nem gondolják, hogy ilyen, vagy olyan vagyok. ..Mintha tőlük függne!  Most komolyan, az a kényeg, hogy milyennek látnak, és nem az, hogy milyen vagy???

Szóval tini lettem megint a hajam is vörös lett, mint akkor, nem mintha lenne össszfüggés. ..:-D K icsekkoltam a közösségi szájton sokmindenkit, nem genyaságból,  hanem épp tiszteletből, korrektság’ból. Azokat,akiket azt gondoltam, be kell jelölnöm, merhát nem lehetünk rosszba. Aztán rájöttem, hogy ne legyünk rosszba, oké, de inkább jóba se, ha ezen múlik egy-egy tévés meghívás, vagy díj. Úgyse mennék el ezekre gálákra, meg átadókra amióta tudom, hogy működnek. Hogy miért mosolygnak az úságíróra néhányan még akkor is, amikor összevissza hazudott róluk? Hát érdekből, hogy legközlebb jót írjon. (Vagy mert buddhák, az is lehet. de inkáb buták;-)

Hát okéoké, de micsoda kiszolgáltatott helyzet ez már, egy-két hülyétől, meg a sikertől függni? Mindegy, nem ez a lényeg amúgy , hanem az, hogy megdöbbentően jó érzés, és felszabadító rájönni, hogy nem vagyok számító-spanoskodó.Tényleg az. Szóval kedveskék, nem haverkodok bocs, max barátkozok, de nem haverkodok, már ha értitek, mire gondolok.
Láttam civileket is, akik nem mernek konfrontálódni egy-egy probléma esetén, szerencsére az én egóm nem ennyire nagy, nem zavar, ha gáznak tartanak, én megmondom, hogy ne nyomd a fejem a víz alá 2percnél tovább, ha nem baj, köszi.

jaja, szerintem nagyon elkényeztetett dolog, amikor azt akarjuk, hogy jaaaj, engem mindenki csak szeressen, mindenki a legjobb oldalamat lássa, mindenki királynőnek lásson, tökéletes lénynek.. Úgyse az, senki nem az.

Nem mellesleg, mióta tökéletes az, aki hiúságból nem teszi szóvá, ha méltatlan helyzetbe hozzák. Tényleg azérmá! Valaki fojtogat, te meg arra figyelsz, hogy melyik profilodat látja, vagy hogy elég kedvesnek tűnsz-e? Hú, micsoda tökéletes lény! Mindenki szerénynek és szépnek tartja, csak senki nem tiszteli, asztamicsodapefekionsita ultraalkalmazkodó mesterremeke a természetnek! Hát ilyen emberekre van szükségünk a jó nagy diktatúrák életben  tartásához, nem, pajtások?

Na mindegy, mittudomén, csak azt mondom, hogy ez a nem konfrontálódás durva helyzetekben szerintem egyáltalán nem cuki, szerény, aranyos, hanem egós, és beszari dolog. Szerintem. Nem aztmondom, hogy mindenki perlekedjen, hanem azt, hogy ha valaki olyan helyzetbe hoz, ami nem jó neked, azt joga van megtudni, hogy jobb ember lehessen, és ne maradjon egy ganéj tovább. Ha félsz, vagy hiúságból, álszerénységből nem mondod el neki, hogy “anyám, ez az én esküvőm, ne te vágd már fel a tortát, oksidoksi?” – akkor anya fejlődését hiúségból akadályozod meg az én olvasatom szerint.

Nem kell azért anyára haragudni, mert hatodikos, te meg nyolcadikos vagy. A nyolcadikosok se haragszanak, hanem segítenek, ha elakadsz a tanulásban, nem? Na jó, lehet, hogy megvernek, de akkor nem is nyolcadikosok igazából..
Szóval no more, érdekbari, no more. A sikerünk nem tőlük függ, max a gyomorfekélyünk.