Na, az elmúlt időszakban nagyon sok hasznos dolgot csináltam, elnézést, a bocsánatért, hogy ritkán jelentem meg. Mivel asszem  a legtöbb tudásomat átadtam az utókornak, egyrész halhatatlan lettem, legalábbis Mahatma Ghandi szerint, másrészt nagyon remélem, hogy a Gondviselés látta, és egy jó darabig eltart majd érte.:-))))
A legtöbb haladó tudományos-spirituális könyv azt állítja amúgy, hogy ez igaz: ha hasznos vagy a világnak, és kibontakoztatod a tehetségeid, az mindenre elég, és ha megteszed, akkor nem kell aggódnod azon miből, és hogyan élsz meg, és ha rábízod magad a sorsodra, akkor megtalának majd a neked legmegfelelőbb lehetőségek és a kihívások is.
Ez utóbbit, a kihívást azért sokan megtapasztalják..
Lehet benne valami, mert emlékszem, mielőtt Tomival összejöttem, mindig olyanokkal találkoztam, akikkel nem illettem össze, vagy nem abban a pillanatban, vagy valami más gáz volt. Na erre azt mondtam, oké, akkor inkább találkozzak olyannal, akivel tökéletesen összeillek, de inkább nem most, hanem akkor, amikor eljött az ideje, mert úgy látszik, hogy én nem tudom jól kiszúrni az illetőt.

Őszintén azt gondoltam, jó lenne, ha valaki, nálam okosabb eldöntené helyettem ezt az egészet, komolyan.
Na hogy mi lett egy pár hónap múlva azt már láttad a téváben. Még asszem olyat is olvashattál, ami nem lett, de mindegy, a lényeg, hogy bejött.
Na, úgyhogy ilyesmikre játszok most én is: úgy döntöttem, nem kell nekem főnök, sokszor nem jövök ki jól velük, az Univerzumot jelölöm ki annak, elvégre kell valaki, aki a fizetést kiosztja.:-))) Cserébe ő lesz a munkaadóm is, aki ösztönök és kedv formájában üzenhet, hogy mi a dolgom.
Az az érzésem, hogy be fog jönni, de majd megírom. Az utóbbi időben megtettem egy csomó élveztetes és hasznos dolgot, és lehet, hogy hamarosan kiderül mennyit ért, majd megírom azt is. Ha nem sokat, akkor is jól jártam, mert élveztem. Asszem ilyen a jó meló.

Majd azt is elmesélem, mit alkotok épp:-))) Írok egyébként és újra tervezek is és nagyon élvezem. Cikkeket, villámtanfolyamokat, satöbbi, húúú, nagyon durva jó cikkek vannak szerintem. Nem miattam, hanem a lelkesedés miatt. Tudod tegnap voltunk az egyik barátnőmmel egy pár menyasszonyi ruhakölcsönzőben, és úgy meglepődtem, hogy csak na. Néhányan valamiért úgy vannak vele, hogy ha már megvan a bolt, akkor hátra lehet dőlni, mindegy mi van, a csak a hitel meg a bérleti díj meglegyen aztán akkor szenvedjünk, a jóléttel úgysem tudnánk mit kezdeni.  Én meg asszem, ha megvan a bolt, épp akkor kéne elkezdeni dolgozni, nyanyák..

Két helyen közölték, hogy menjen innen, ide jó előre be kell jelentkezni, hogy az ember megnézze a kínai és román ruhakülönlegességeket, amiket kibérelhet 30-130ezert forintért. A harmincasat még senki nem látta.

Mondta Meli, hogy amúgy Pesten él, nehéz lenne, erre mondták, hogy hogy most épp próbál itt valaki, az is pesti, úgyhogy kuss és tipli.
A harmadik helyen a pesti-szó után duplájára nőtt a ruha ára, aztán hazajöttünk és a neten megtaláltunk a 130.000-ért kölcsönözhető darabot a factory-honlapon 30-ért.. Igen, annyiért már meg lehet venni..(!) Ráadásul ahogy felvette , egycsapásra a staff elkezdett nyifogni monoton, de visító hangon, hogy jááj, de gyönyörű, igazán különleges, mint egy igazi heeeercegnő. Kurva atlatszo es mű volt, úgyhogy mondta, hogy ő nem hercegnő, hanem királynő akar lenni, kevesebb  fodorral, virággal, gyönggyel és vattacukorral, nem jött be az ezeréves duma, csá.
Ja és hogy természetesen az is alap volt, hogy a kutya meg nem kérdezte, milyen szeretne, és ha Meli elmondta magától, hogy valami egyszerűt akar, igen bunkón elmondták neki, hogy kuss, az nem divat, (!)  rózsa, hímzés, kötelező.

Mondta ezt a harminc éves puffos ujjú, és függönyanyagból varrt ruhák között egy-egy Ica és Tibi milánói divathétről…

Volt ebben a gondolatban azért némi irónia, legalábbis remélem.

..Hogy asszem talán inkább olyan munkát kéne végezni, amiért lelkesedik az ember, és örül, hogy csinálhatja, mert így senkinek nem jó, úgy meg mindenkinek az lenne. Én felnéznék egy tök lelkes és profi szolisra például, aki mindig vidám, és tudja, melyik gépbe jó most menni ezzel a barnasággal, elmondja, melyikben van új cső, és ad egy olyan krémet, ami a legtutibb és tovább tart vele a szín, és udvariasan szól, ha már túl barna vagy, és nem a rágóját tépegeti miközben lelkesen kéne szónokolnia a legújabb szoligépekról és krémekről..Nem? Tiszteletreméltó alak az ilyen, látszik, hogy megtalálta a helyét.
Nekem amúgy mindegy, de Edit és Anikó vagy Tibi, lécci, adjátok el azt a 30 darab színváltós taft és műselyem  lagziruhát és nagyestélyit, és lécci húzzatok el énekesnek, vagy űrhajósnak, tényleg csak a világ jobbá válása érdekében… Forduljatok arccal a boldogság felé, és arra meneteljetek, mert így nektek lesz a legszarabb, már ha megfogadtok egy jótanácsot.

Ja amúgy egy pár hónapja kitaláltam, milyen jó lenne műsort vezetni, de valahol a közelben, és olyat, amit én szerkeszthetek… Ezek mondjuk nem kicsi elvárások, erre most megkerestek szó szerint azzal a feladattal, amit elképzeltem… Juppíííí, most ugy nez ki, áprilisban indul a műsor, ha sikerul megegyeznünk, és profi módon belevágnunk.

További jó hír, hogy Tomikám elkezdett klipezni,  vagyis klipeket csinálni, már nagyon ideje volt, mert nagyon ért hozzá, nagyon profin rendez, és jól látja meg azokat a dolgokat, amikról nekem például gőzöm sincs: perspekítvák, fények, kameraállások, vágás.. tehetséges benne, úgyhogy örülök, hogy benne van, ráadásul olcsó és , és ami legjobb, hogy lelkes.

Szóval az utóbbi időben rengeteget dolgoztam, látszólag ellenszolgaltatas nelkül, viszont nagyon elveztem, és assszem ez volt a legfontosabb ellenszolgáltatás.:)
Ettől függetlenül, ha most hatalmas vagyonokhoz jutok, egyáltalán nem fogok meglepődni:-))). Majd beszámolok róla, és akkor igaz lesz a törvényszerűség.
Azért igaza van egyébkétn a Dalai Láma pajtásnak is, mert néha nem megkapni azt, amire az ember vágyik, igazán nagy ajándék. Az egyik lakásunkat tökre nem tudtuk eladni évekig, pedig tökjó, de nem sikerült, és később szükség lett lá. Egy másik házat meg sehogysem tudtunk megvenni, pedig nagyon akartuk, de nagy nehezen sikerült és később egyáltalán nem volt rá szükség… Egyszer meg sehogy nem akart sikerülni a hitelfelvétel, minden ellenünk játszott, de mégis felvettük és később nem kellett. Szóval nem kell a sorsot megerőszakolni: ha nem, nem. 

Szóvalhogy Láma pajti okos, egyetértek vele nagyon. Ha valakinek rengeteg pénze van, milliárdokra gondolok, ember legyen a talápán, aki a legnagyobb elánnal, ennek ellére kibontakoztatja minden tehetségét és dolgoznik sok-sok fontos dolgon, és kihívásokat keres, problémákat old meg, …Mer minek??
Ezért szerintem a dolog úgy van kitalálva, hogy amikor már megcsináltad, az árát csak akkor kapod meg, nem előre fizetnek.
Innen tudod mellesleg, hogy a tehetséged kibontakoztatása nem kurvamunka..

 

 

Egyébként meg durva dolgot fedeztem fel, az összes nagy fizikus istenhívő volt. Einsteinről tudtam, de nezd csak, mit mondott Newton:
A Kozmosz csodálatos elrendezése és harmóniája csak egy mindenható és mindentudó lény tervében születhetett meg. Ez mindörökre a legnagyobb felismerésem.”
 

Ez mindörökre a legnagyobb felismerésem, aszonta…

 

Ehhez képest Buddha meg titokista volt:
Az vagyunk, amit gondolunk. Mindaz, ami vagyunk, a gondolatainkból táplálkozik. Gondolatainkból építjük fel a világunkat.” (Buddha)

:-) ) Secret, mi?

Mahatmára visszatérve, és az idézetekre, ezt is mondta asszem főleg nekem szánta ;-) )):
“Nincs semmi, ami oly mértékben pusztítaná a testet, mint az aggodalom, és ha valaki hisz Istenben, akkor szégyellheti magát, ha bármi miatt aggodalmaskodik.”
(Mahatma Gandhi)

Szóvalhogy ő is azt mondja, hogy ha megteszed a dolgod, akkor nincs mért aggódnod: In God we trust..

Mást asszem nem is nagyon tehetünk.

 

Na, a másik meg, hogy szegénynek lenni, nem olyan rossz, legalábbis egy darabig.  Nekem például sokszor eszembe jut, ilyen volt, amikor nem volt még itthon tusfürdő, csak szappan,  vagy amikor ananászt kaptam Karácsonyra, és hogy az életem első 23 évében nemigen volt új ruhám, csak használt. Nem volt az szegénység, én nem éreztem annak, élveztes volz, izgalmas, kreatív, sőt, szerintem gazdagság volt az valahol. Megtanultam szobát festeni, ruhát varrni alapszinten, tervezgetni, és mindent kihozni abból ami van. Nem olyan rossz ez azé. Nekem az a helyzet nem volt gáz, viszont megerősített olyan szempontból, hogy az ember nem fél a szegénységtől aztán. Egyrészt nem akar visszalépni, de ha mégis kéne, nem lenne gáz, mert tud asztalterítőből báli ruhát csinálni, meg krumpliból díszvacsorát. Fontos infók ezek, és jó tapasztalatok szerintem. Emlékszem, amikor egy fellépésről csomó pénzzel elmentem a Pennybe (mert az a legolcsóbb hely), és nem volt egyszerű ráhangolódni, hogy most akármit megvehetek. Furcsa volt , amikor beugrott, hogy most barmit megvehetek. Végül alig vettem valamit, rájöttem, hogy itt most új helyzet van, amit még helyre kell tennem, gondolatban. Nem vehett százhatvanezrért hamburger-szendvicskrémet..

Amúgy meg az anyagi mélypontokat, csak hogy tudd, mindig fellendülés követi, ez törvényszerű, ahogy a hegy tetejéről a lejtmenet, mert ha valamit nem lehet fokozni egyik irányba, az elindul a másikba. Plusz napfelkelte előtt a legsötéteb az éjszaka, zerintem azé, hogy tudd, hogy működik a világ.

Ettől függetlenül azért szeretnék egy nagyon nagy oversize órát, és egy alakformáló cipőt, -a Reeboknak állítólag van ilyen, de egyiket sem tudom, hol lehet kapni. Kár hogy nem gyalogolok , kéne valami gyaloglós munka is, ha már it tartunk. Milyen szerencsések a fizikai melósok: nehéz az, tudom én, de mégis ott a D-vitamin, napfény, mozgás, és semmi felelősség: tuti meló sörözgetés, mulatós, de erről már írtam egyszer. Meg vannak a mormonok, azok egész nap gyalogolnak az utcán, és dumálgatnak. Na majd még meggoldom, lehet, hogy elmegyek mormonnak..:-))