Én igazán nem akarok müllerpéterkedni (nem kell idézőjel , elterjedt már a köznyelvben), ráadásul folytatólagosan, de kedveskéim, észre kell vennünk, hogy  a sorsunk egyáltalán nem téved, a csalódások után sok-sok új tulajdonsággal gazdagodhatunk. A sok szakítás, kirúgás, átverés után megtanulhatunk például függetlenné válni másoktól, megszerethetjük az egyedüllétet, megismerjük az embereket, és sokmindent megtanulunk róluk. A kudarcok segítségével megismerhetjük önmagunkat, és egy rakás hasznos képességet sajátíthatunk el: megtanulunk veszteni, és nem ragaszkodunk többé gyerekesen az első helyhez, megtanulunk önmagunkba nézni, és megkeresni hibáinkat a fejlődésért, valamint önuralmat gyakorolni és nem visszaszólni az őrült főnökünknek, megbocsájtani, kiállni önmagunkért, és nem maradni tarthatatlan, szenvedést okozó helyzetekben. A veszteség csak egy esemény, amit mi nevezünk el, de ha ismerjük az előnyeit, egészen másképp is hívhatjuk… Nekik köszönhető ugyanis, hogy megtanulunk mebocsájtani, megrántani a vállunkat, bízni a képességeinkben, kitartóan küzdeni valódi céljainkért.. tulajdonképpen a legtöbb jó tulajdonságunkat kudarcainknak köszönhetjük.. :-)